Heyho!^^

Itt is lennék a következő résszel. Kissé összecsapott lett, de nézzétek el légyszi! A kövit részt próbálom majd jobbra megírni.

Várom a véleményetek! 

- Mindjárt hozok neked is egyet. – mosolygott rá Jisoo, s a raktár felé indult. Itt az esélyem. Rosé talán még benne lesz.

- Rosé! Arra gondoltam, jelentkezhetnénk együtt a versenyre. Te, Jennie és én. Benne lennél?

- Már mondtam, hogy én nem jelentkezem! – dünnyögte Jennie.

- Remekül hangzik! Benne vagyok! – egyezett bele a vöröses lány. – Meg fogjuk nyerni!

- Mit fogtok megnyerni? – tért vissza Jisoo, kezében 3 csodás szettel. – Ha megint az iskolai versenyről van szó, akkor szívesen csatlakoznék én is.

- Hogy? Te ezt komolyan gondolod? – nézett rá meglepetten nővérére Jennie.

- Miért is ne? Jó buli lenne visszatérni a suliba, és énekelni. Emellett elég nagy népszerűségnek örvendek ott. – mosolyodott el büszkén.

- Ez igaz. Még én is ismerem, pedig nem rég költöztem ide. – értett egyet Rosé.

- Jennie! Kérlek! – kérleltem tovább barátnőmet, aki egy nagy sóhajtás után végül belement. Felpróbáltuk a ruhákat, és már indultunk is haza. Még ki kell találnom mit vegyek fel az ünnepségre, és azt is, hogy az azt követő bulira. Nehéz döntés lesz.

Szorgosan kipakoltam ruhásszekrényem tartalmát az ágyra, illetve cipőimet is, de valahogy egyik sem volt az igazi. Hajrá Lisa! Szedd össze magad! Holnap után lesz a nagy nap!

- Lalisa! Kicsim, kész a vacsora! – nyitott be mosolyogva anya. – Látom nagy készülődésben vagy.

- Ne is mondd! Fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel. Teljesen tanácstalan vagyok. – dőltem hanyatt az ágyamon.

- Vacsi után segítek kiválasztani! – simított alkaromra anya. – De előtte menjünk! A fiúk már így is éhen akarnak halni. – nevetett.

- Rendben! – keltem fel. Levánszorogtam, azonban nem voltam éhes. Csak turkáltam az ételt. Túl sok minden kavargott most a fejemben.

- Minden rendben? Alig ettél valamit. – jegyezte meg Jackson.

- Persze! – bólintottam.

- Csak aggódik, hogy mit vegyen fel a szalagavatóra. – fejtette ki bővebben anya.

- Bármit veszel fel, gyönyörű leszel. – jegyezte meg Lucas, ami nem kicsit lepett meg. Az arcom másodpercek töredéke alatt pirosodott el. Utálom ezt az érzést. Miért tud ennyire könnyen zavarba hozni? – Vagyis, úgy értettem... Kainak. Kainak leszel mindenben gyönyörű. – köszörülte meg a torkát, majd távozott.

- Nos, ez egy kicsit fura volt. – vakarta meg tarkóját Jackson. – De végső soron igaza van. Gyönyörű leszel, és szerencséje van Kainak, hogy ilyen barátnője van, mint te.

- Köszönöm. – pirultam el az eddiginél is jobban. Ez most komoly Lisa?

- Megtennéd Szívem, hogy elmosogatsz? Segítek Lisanak. – nyomott egy puszit anya Jackson arcára.

- Persze Drágám!

- Szinte mindent felpróbáltam már, de egyik sem az igazi. – sóhajtottam. – Valami különlegeset szeretnék, hisz ez is egy különleges alkalom lesz.

- Hagy nézzem csak! – túrta át a kupacot. Én ez idő alatt jobbnak láttam elterülni az ágyamon, és várni a csodát. – Ehhez mit szólnál? Elegáns, kicsit merész, de nem mutat túlzottan sokat. – mutatott fel egy rózsaszín, csipkés, váll nélküli ruhát. – Próbáld fel!

Felálltam az ágyról, s jobban szemügyre véve a ruhát, rá kellett jönnöm, hogy anyámnak még mindig csodálatos ízlése van. Tényleg csodás volt az a ruha. Épp az alkalomnak megfelelő. Én miért nem vettem észre?

- Gyönyörű vagy! Pont olyan vagy, mint Minnie. – nézett rám könnyesedő szemekkel. Minnie anya húga volt, aki már régen meghalt. Csak ennyit tudok róla. Sajnos mindez, még a születésem előtt történt.

- Köszönöm! – öleltem át anyát. Miután mindent visszapakoltam a szekrényembe, gyorsan lezuhanyoztam, és eltettem magam másnapra.

Már csak egy napunk maradt mindent tökéletesíteni. Anyáék elutaztak Busanba, Jackson egyik haverjához, így csak a miénk volt a ház. Kidíszítettük, elrendeztük a nasikat, majd mindenki ment készülődni az ünnepségre.

Lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, tettem fel egy kis sminket, illetve parfümöt, és a ruhámat is felvettem.

- Elképesztően gyönyörű vagy! – állt meg a szobaajtómba Lucas. Te jó ég! Elfelejtettem becsukni az ajtót? – Ne ijedj meg! Nem láttam semmit! – tette fel kezeit védekezésképp. Kijelentésére megnyugodtam. – Csak szólni akartam, hogy lassan indulnunk kéne.

- Rendben! Már is megyek. – bólintottam. – Te is nagyon csinos vagy. Még sohasem láttalak így kiöltözve. – mosolyodtam el.

- Még én is tudok meglepetéseket okozni. – nevetett. Hálának Jackson itthon hagyta az autóját, így nem motorral kellett mennünk. Valahogy, még mindig nem barátkoztam meg azzal a kétkerekű gépezettel.

Az autóba beszállva, elmentünk Roséhoz, majd miután őt és Markot is felvettük indultunk tovább. A ceremónia a suli sportcsarnokában lesz, ezért oda mentünk.

- Nahát, gyönyörű vagy. – nézett a ruhámra Rosé. – Ez is Jisootól van?

- Nem, ez örökség. – mosolyodtam el. – Anya húgáé volt. Mellesleg te is nagyon csinos vagy.

- Köszönöm. – húzta ki magát büszkén.

- Induljunk! – indult meg befelé Lucas. Bent szinte egyből Kait kezdtem el keresni. Szerencsémre nem tartott sokáig. Megpillantottam, ahogy a focicsapat többi tagjával épp beszélget.

- Sziasztok! – köszöntem, amikor odaértem.

- Nahát, Lisa! – mosolygott Chanyeol. – Már rég találkoztunk.

- Igen, valóban. – bólintottam.

- Gyönyörű vagy, mint mindig. – simított derekamra Kai, amibe kissé belepirultam. – Nem hiába! Nekem van a legszebb barátnőm.

- Valóban szemrevaló. – jegyezte meg egy számomra még ismeretlen fiú. – Ne haragudj, még be sem mutatkoztam. Suho vagyok.

- Örvendek. – engedtem el egy halvány mosolyt. – Taemint és Baekhyunt nem láttad? – fordultam párom felé.

- Mi dolgod van neked azzal a két balfácánnal? – vonta fel szemöldökét. – Neked ma, csak egy valakire kell figyelned, és az én vagyok. – szorított meg kissé. Megijesztett.

- Be..Beszélnem kell velük. – léptem távolabb tőle.

- Majd máskor is tudsz. Most inkább keress magadnak egy helyet. Mindjárt kezdődik. – nyomott egy gyors csókot ajkaimra.

- Várj! - szóltam utána. - Ezt itt igazítsuk meg! - mosolyodtam el, s ezt ő is viszonozta. - Így most már tökéletes.

- Köszönöm. - puszilt bele a hajamba, majd elment. . Olyan furán viselkedik mostanában. Mi baja lehet?

- Lisa! Hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek. – jelent meg mellettem Jennie, oldalán Taeyonggal. – Gyere, foglaltunk helyet!

***

Az ünnepség maga gyönyörű volt. Az igazgató elmondta a beszédét, az osztályfőnökök elbúcsúztak, a diákok megkapták az aprócska kis szalagjaikat, mindezt persze egy érzelgős zenére. Ezt követte egy rövid vacsora, majd mindenki ment az útjára.

- Már várom a bulit. Rosé azt írta izgalmas lesz. – kísért a kocsijához Kai.

- Remélhetőleg az is lesz. – válaszoltam. – Viszont nem kéne megvárnunk Lucast? Elvégre is ő hozott el. Már biztos keres.

- Lucas miatt ne aggódj! Már biztosan otthon van. –indította be a kocsit, s haza indultunk. Rossz előérzetem van.