Heyho!^^

Itt is lennék a következő résszel! Most mondhatni egész sok időm van írni, ezért is van ennyi rész. A héten még hozni fogok egyet, ha minden jól megy, akkor szombaton. Jó olvasást kívánok, és várom a véleményeteket! ^^

- Ne hagyj itt! Én... Azt hiszem.... Szeretlek! – öleltem magamhoz szorosan. Újra elöntött az a bizsergető érzés, amit csak ő tud kiváltani belőlem. A szívem hevesen vert. Egyszerre volt melegem, és rázott a hideg. Mintha beteg lennék. De mindez kiváltója nem más, mint Lucas. Mi ez az egész?

- Hát nem érted? – sóhajtott fel. – Mint már mondtam a tegnapi csak egy hiba volt. Ki voltam éhezve és te pont kéznél voltál. Ennyi az egész. Nem kell ezt az egészet túlkomplikálni.

Szemembe könnyek szöktek. Igaza volt. Csak túlgondoltam az egészet. Mégis mit vártam? Köztünk amúgy sem lehetne semmi. Egy utolsó barom vagyok.

- Ne.. Ne haragudj! Hülyeség volt. – rohantam el szobámba. Az ajtót bezártam magam mögött, s neki döntve hátam csúsztam le a földre. Ezt most nagyon elrontottam. Ő a mostoha bátyám, én pedig beleszerettem. Teljesen megőrültem.

- Lisa! Ezt meg kéne beszélnünk! – kopogott be ajtómon. – Nyisd ki!

- Nem! – szipogtam. – Kérlek, most hagyj!

- Nem! Meg kell ezt beszélnünk! Fontos. Szóval engedj be!

- Felejtsd el ezt az egészet! Hülyeség volt, amit mondtam. – kiejtett szavaimtól szívem millió apró darabra tört. Hisz hazudtam. Elfordítottam a zárat ajtómban, hogy véletlenül se tudjon bejönni, majd pár cuccomat táskámba hajigálva siettem az ablakhoz. Hál istennek nincs olyan magason a szobám. Kimásztam a tetőre, majd egy könnyed mozdulattal leugrottam a fűre.

Könnyeim végigfolytak arcomon. Elindultam a sötét utcán ki tudja hová. Nem is igazán érdekelt, hová megyek, csak el innen. Minél messzebb Lucastól.

Még a telefonomat is kikapcsoltam, így teljesen magamba maradtam a gondolataimmal.

- Lisa? Te vagy az? – hallottam meg Jisoo hangját. – Mit keresel kint ilyen későn? – csak ráemeltem tekintetem, aminek következtében egyből odasietett. – Bántott valaki? Mi történt?

- Hülyeséget csináltam. – tört elő belőlem minden érzelmem. – Nem mehetek ma haza.

- Ez esetben ma este nálunk maradsz! – simított rá arcomra. – Gyere, menjünk! Addig felhívom Jenniet. Már biztos ő is otthon van.

JENNIE SZEMSZÖGE

- Ez szoros volt. Kis híján elütöttelek. Jól vagy? – éreztem meg egy kezet vállamon.

- Taeyong? Szóval te ütöttél el majdnem? – nyíltak nagyra szemeim.

- Igen. Ne haragudj! De olyan hirtelen termettél előttem, hogy... - magyarázkodott, azonban gondolataim máshol jártak. – Szóval?

- Tessék? – zökkentett ki gondolataim közül.

- Csak azt kérdeztem, minden rendben van –e? Elég frusztráltnak tűnsz. – mérte végig arcom tekintetével.

- Igen. Jól vagyok. – sóhajtottam egy hatalmasat. Még hogy jól? Jó vicc. Szörnyen érzem magam.

- Tudod, nem ismerlek túlzottan, de azt azért észreveszem, ha hazudsz. – nevetett fel. – Tudom, nincs okod bízni bennem, de ha valakinek el szeretnéd mondani mi bánt, én itt vagyok. – simított rá combomra, amitől hirtelen a hideg is kirázott.

- Bárcsak elmondhatnám. – gördült le egy könnycsepp arcomon. – De nem lehet! És amúgy is? Miért érdekel téged az én nyomorúságos kis életem? Már nem elég izgalmas az élet Kai bandájában vagy mi?

- Hagyd ezt abba! Próbálod magad erősnek mutatni, és támadni, nehogy megsérülj! De mind ez felesleges! – jegyezte meg kissé ingerülten. – Nem akarok neked rosszat. Nem akarlak bántatni. Ha így lenne, szerinted itt ülnék veled? – ráemeltem könnybe lábadt szemeimet, s válaszok után kutattam szemeiben. Hangja mondanivalója végére teljesen elhalkult. – Jennie, én kedvellek téged.

- Hogy...Hogy mi? – sokkoltam le teljesen. Erre azért nem számítottam.

- Kedvellek. – mosolyodott el édesen, miközben megismételte a számomra oly hihetetlen szót.

- Azt hiszem, én most megyek. – próbáltam meg felállni, de ő ölébe rántott. Kezeit derekam köré kulcsolta, ezzel magához láncolva engem. – Még mit csinálsz? Engedj el!

- Nem! – nevetett jóízűen. – Nem hagyom, hogy most elmenj. Épp az érzéseimet tárom fel neked, te pedig faképnél akarsz hagyni.

- Hagyd abba a hülyéskedést! Ez nem vicces! – csaptam rá kezére, ám ez nem segített sokat a helyzetemen.

- Komolyan mondtam, amit mondtam. Én, kedvellek téged, Jennie Kim. – bújt hozzám hátulról. Szinte a lélegzetem is elállt. Nem tudtam, hogy ez most igaz, vagy sem. Mégis mit mondhatnék erre?

- Ez butaság Taeyong. És ezt te is tudod. Miért akarnál pont Kai exével összejönni? Nem félsz a következményektől? – fordultam felé, így pont szembe találtam magam gyönyörűen csillogó sötét íriszeivel.

- Szerelemben és háborúban mindent szabad. – kacagott fel. – Emellett, nem félek a következményektől. – jelentette ki, s ajkamra hajolt. Mézédes ajkai váratlanul értek. Dermedten hagytam, hogy megcsókoljon, mire is sikerült észbe kapnom.

- Te.. Te mégis mit műveltél? – simítottam végig ajkamon.

- Megcsókoltalak. Miért? Mégis minek nézett ki? – viccelődött továbbra is. – És ne tagadd! Tudom, hogy te is élvezted.

- Miért csókoltál meg? – pattantam ki öléből, és egyenesen szembe fordultam vele. Most csak játszadozik velem? Tudja jól, hogyha ezt Kai megtudja, mindkettőnket megöl. Igaz, hogy már régóta nem vagyunk együtt, de azóta sem volt senkim. Hála neki. Elintézte, hogy a fiúk még csak hozzám szólni se nagyon merjenek. Ezt neki is tudnia kéne.

- Hát tényleg nem érted? – komolyodott meg arca. Felállt, s kezébe vette kezem. Közelebb hajolt, mélyen a szemembe nézve. – Azért csókoltalak meg, mert szeretlek. Azt akarom, hogy a barátnőm legyél.

- És te ezt most komolyan gondolod? – kérdeztem félénken.

- Mindennél komolyabban. – nyomott egy aprócska puszit ajkaimra.

- És, ha Kai bántani fog emiatt? – annyit nem ér a boldogságom. Nem akarom, hogy miattam verje meg a legjobb barátja, vagy bármi.

- Kainak jelenleg nagyobb baja is van ennél. – rántotta meg a vállát, amit én csak egy értetlen pillantással díjaztam.

- Mégis mi baja lehet Kainak?

- Hát Lucas és Lisa. – felelte. – Vagy te nem tudod?

- Oh, hogy az. Szerintem az nem zavarja, hogy mostoha testvérek. – magyarázkodtam. Mégis miért lenne ez baj?

- Oh, hát az nem is. De az majd fogja, hogy Lucas belezúgott a csajába. És szerintem Lisa se közömbös felé. – ecsetelgette.

- Hogy mi? Lucas belezúgott Lisába? – nyíltak nagyra a szemeim. Ekkor megrezzent a telefonom. – Ne haragudj! Ezt fel kell vennem. – pillantottam rá, s már el is húztam a kis zöld jelet. – Igen?

- Jennie! Otthon vagy már?

- Még nem. Valami baj van?

- Akkor siess! Otthon találkozunk.

- Minden rendben? – pillantott rám, amint lecsaptam a telefont.

- Haza kell mennem. – indultam el a hazafelé vezető úton.

- Elviszlek. – ajánlotta fel, amit én egy apró mosollyal elfogadtam. Nem tudtam mi ez az egész. Jisoo elég lényegre törő volt, és kissé megijesztett. Ugye nem történt vele semmi?

ÉS VÉGÜL, NAGYON, NAGYON DE NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KIM SEOK JIN! 😊❤️