- ⭐ -

te:
kopp kopp

harry:
ki az?

te:
a szerelmed :))

harry:
....

te:
nyugalom, csak vicceltem

harry:
ühüm
okés :))

te:
most már tényleg 5 perc és ott vagyok
vársz már? :)

harry:
mint a halált :)

te:
naa)):

harry:
csak vicceltem, na ♡
megmelegítem neked a muffinokat

te:
ohm ...
minek?

harry:
mert úgy olyan, mintha friss lenne

te:
ohh ...
most is tanultam tőled valamit :)
okos göncöl vagy te ♡

harry:
hihi ^^

- 21 : 39 -

te:
még mindig puha

harry:
mármint?

te:
az ágyad. nagyon puha

harry:
ja ...
hát köszönöm ♡

te:
igazán nincs mit ♡

harry:
miért így beszélgetünk, egyébként?
itt fekszel mellettem ...

te:
mert így merek hozzád szólni :))

harry:
pedig nincs mitől félned ♡

te:
igazán?

harry:
igazán :))

te:
gyere hozzám, harry :))

harry:
haha. tessék? :')

te:
komolyan beszélek

harry:
huuu ....
nem tudom, mi lelt téged

te:
elhiszed, ha azt mondom, a kurva finom muffinod az oka?
arra akarok kelni minden reggel
és ez csak egy dolog, a sok közül :))

harry:
én is kedvellek, lou
de még nem is csókolóztunk ...
hogy akarsz így elvenni, hm?

te:
haha
reméltem, hogy ezt mondod majd :))

- ♡ -

mondhatni, még a szíve is leállt egy pillanatra a kis loknisnak, mikor louis minden előrejelzés nélkül rámászott, ezzel azt elérve, hogy minden figyelmét rá szentelje. nem értett semmit, miként a huncut, kék íriszekbe nézett, csak azt tudta, mennyire zavarban van a másik égető pillantásától, mely az ajkait pásztázta. sikerült jó vörösre elpirulnia, mire végre rájött, mi van közöttük készülőben éppen.

- szeretnéd? -érdeklődött kedvesen a magas, recés hang.

- ühüm -válaszolta zavartan a göndör, hiszen szinte égett a vágytól, hogy végre a száján érezze a másik puha párnáit, nem volt ezen mit tagadnia.

aztán megtörtént, s fenségesebb volt még az álmainál is, melyekben louis ajkairól képzelődött, de ez a momentum felülmúlta az összeset. a jóleső érzéstől halkan felnyögött, míg teste kissé megremegett, mikor a kék szemű nyelve a fogai között futott át. gyomrában pillangók repkedtek, közben szíve ismét életre kelt és oly hevesen verdesett, hogy félő volt; kirepül majd onnan, a bordái mögül. abban a pár percben, miképp louis elvette ajkainak szüzességét, ő a világ legboldogabb emberének érezte magát.

nehéz volt felvennie vele a tempót, azért próbált igyekezni, és tartani a lépést. a kócos egyik keze a derekán pihent, míg a másik a combját markolta, ezzel is hergelve mindkettejüket. harry sután a karamella színű tincsek közé nyúlt, majd merészkedett azzal, hogy gyengéden louis nyelvére harapjon. ezzel viszont csak azt sikerült elérnie, hogy az idősebb egy türelmetlen morgás kíséretében a csípőjének nyomja meredező férfiasságát. aztán hirtelen elvált tőle, nyáltól fénylő ajkait mosolyra húzván kacsintott rá, megköszönve harrynek ezt a gyönyörű ajándékot.

aznap este nem aludt nála. vajon miért nem?

- ⭐ -

lesznek még ehhez hasonló részek, ahol nem csak 'csetelni' fognak, igen.
remélem, nem bánjátok 🖤