- ⭐ -

kezei talán túlságosan is szemérmetlenül tapogatták végig a másik felhevült, forró testét, az is megeshetett, hogy a loknis éppen emiatt nem kapott elegendő levegőt ahhoz, hogy lélegezni tudjon, így csak hápogni volt képes szüntelen. harry igazából nem bánta, örült annak, hogy louis ily módon bár, de legalább törődött vele. tetszettek neki a mohó csókok és a lopott érintések is, amiket ő ejtett meg esetlenül, kivéve saját részét a játékból. a kék szemű hajának selymes tapintását szerették ujjai, szívesen matatott annak finom illatú tincsei között.

az említett eközben egyre beljebb haladt combjainál, és már épp, hogy ágyékát érintette volna a göndörnek, mire az nem bírta tovább, muszájnak tűnt, hogy kicsit elhúzódjon tőle.

- várj -súgta halkan, remegő ajkakkal.

a zafírok értetlenül pislogtak rá, de azért ő is elhajolt. megtámaszkodva mindkét könyökén pillantott le rá, lassan elaludni látszódott a hevesség tüze, ami felcsapott közöttük. baráti mosoly jelent meg rózsaszín, nyáltól fénylő párnáin, s oly szelíden nézett reá, hogy harry szíve egy szempillantás alatt olvadni kezdett. finoman a fürtös tincsekbe túrt, odaadó szeretettel követve azoknak élénk csillogását. nem akarta bántani, a zöld szemű jól tudta.

- mi bánt, göncölke?

a kérdezett elszégyellve magát vörösödött el, zavarában a feléje hajoló nyakát cirógatta, nem is sejtve, mennyire izgatta ezzel a másikat.

- semmi. csak ... nem sietjük mi ezt el egy kicsit?

louis nem kezdett el provokálni, sem magyarázkodni, egyszerűen csak a karjai közé zárta őt, vigyázni kívánt törékeny mivoltára. szuszogásuk egy dallamot szőtt, míg életet adó szervük is egyszerre vert arra a pár másodpercre, miként mindketten átadták magukat a varázslatos érzésnek, ami körbeölelte őket. a kék szemű sejtette, mire vágyik a másik titkon, ezért úgy döntött, megvalósítja a másik mélyen elrejtett álmait.

lassan felült, majd melléje feküdt, s úgy nézte őt egy darabig, mintha csak a kedvenc festménye pihent volna őt. valóban, igazából így gondolt reá. egy festményre, melyeken a legszebb vonásokat ejtették; egy szoborra, amin a legpontosabb és legtündöklőbb íveket hagyták annak alkotói; majd egy tájképre, melynek gyönyörében elveszhetett.

- megtisztelnél azzal, hogy a párom leszel? a pasim, a másik felem, a dugópajtim, az én mindenségem.

hirtelen csúsztak ki ajkain a szavak, melyek harry íriszeit tányér nagyságúra kerekítették. szemeiben könnyek kezdtek csillogni, lélegzete elakadt, bólogatni volt képes csupán, de ez akkor épp elégnek bizonyult a kócos hajú fiúnak.

hát megtörtént végre. egymás karjaiban talált rájuk az álmok felhője, finoman betakarta őket, aztán engedte, hogy szép képek lepjék el mindkettejüket; a szerelemről.

- ⭐ -

na, erre nem számítottatok, mi? 😏
sajnálom, hogy volt egy kis kihagyás, majd igyekszem pótolni 🖤
imádás 😻🌈😻