- ⭐ -

emlékszik, épp levegő után kívánt kapni, mikor a kék szemű nem kímélve őt az alsója alá nyúlt, rögtön marokva fogva ágaskodó szervét. meglepettség költözött arcára, az oly fontosnak hitt levegő hirtelen jött nyögéssé cseperedett. louis nem időzött sokáig, ütemes mozgást felvéve kezdte el verni a kis loknis nedvtől ragacsos, merev farkát. imádta, ahogy forrón lüktetett a kezében, magát a tudatot, miképp akkor ő irányíthatta göndörének élvezetét.

- mondd, milyen érzés, hm? -érdeklődött egészen közel hajolva hozzá, a nyakára hintve finom csókokat.

harry már szinte ennyitől magán kívül volt, alig bírta felfogni, mit kért tőle az idősebb, így annak muszáj volt megállnia kicsit és újra elismételnie, hogy tényleg eljusson hozzá szívessége.

- n-nagyon jóh ... -felelte akadozva, enyhén tekeregve minden impulzusra, ami ostromolva érte testét, hátát éles ívbe feszítve.

- most pedig csináld magadnak, baby.

a meleg ujjak, melyek addig szorosan kapcsolódtak hosszára, csak úgy elengedték farkát, abbahagyva minden azelőtti cselekedetet. a loknis nyüffentve temette arcát a mackó mintás párnájába a hirtelen jött zavara végett, egyszerűen csak nem akarta, hogy louis befejezze azt, amit mondhatni, még el sem kezdett.

- nem merem -morogta szorosan az arcára szorítva párnáját.

a kócos közben a saját nadrágja alá vezette kezét, hogy magát kezdje el kényeztetni a látványra, miképp babája előtte veri ki magának, életében először. míg a hasában kanos pillangók táncoltak, szíve úgy olvadozott örömében, hogy ebben is csak a magáénak tudhatta azt a becsülendő első pillanatot.

- akkor nem alszom itt.

harry hallotta azt a bizonyos váltást, amit az idősebb hangjának tónusa vett, valamiért sejtette, hogy akkor ő is épp magát kényeztette. a párnát nem kívánta továbbra sem elemelni az arca elől, keze mégis vándorolni kezdett, egyenesen a combjai közé.

elszámolt háromig, elmormolt egy gyors imát, majd louis gyönyörű orcáját lebegtetve szemei előtt markolt végre magára, lassú köpülésbe kezdve. az érzés leírhatatlan volt, és egyre inkább csak közeledett a beteljesülés felé, miként a kék szemű halk nyöszörgéseket kiadva ajkai közül kísérte őt végig, egészen a mennyek kapujáig.

- olyan szép vagy, harreh ...

s harry csak nyögött, megszólalni ugyanis képtelen volt, az izgató hangok teljesen az eszét vették szegénynek. a halk csattogás, ami a farkuk ütemes veréséből származott, az édes zihálások, melyek betöltötték a szobát, és maga a tudat, hogy közben szabadon hagyott kezük egy kapocsba fonódva terült el a lepedőn, és ők mégsem vetettek egy pillantást sem egymásra ... az érzékeikre hagyatkozva élvezték egymás közelségét, a szabadságot és a felemelkedést, ami aztán jelképes szárnyat öltve a magasba emelte mindkettejük lelkét.

- loueh, én azt hiszem ...

- élvezz, kisherceg.

aztán megtörtént, mintsem egy varázsütésre; harry a hasára élvezett, hangosan a párnájába sikítva. az extázis folyamata hosszúnak ígérkezett, erősen remegve adta a világ tudtára; végre átélhette élete első orgazmusát. szinte vele párhuzamban louis is a mennybe ért, majd mikor megérkezett, fáradtan a pihegő mellkasra rogyott maga alatt.

a göndör felkuncogott, valamiért igazán szépnek találta ezt a pillanatot és valóban, az is volt.

- köszönöm.

- neked bármikor, kisherceg.

aznap éjjel az ördög és az angyal együtt hált.

- ⭐ -