Sziasztok! Itt a következő rész átírva, mint láthatjátok. Olvassátok el, remélem elnyeri a tetszéseteket. Ha tetszik, valamilyen formában jelezd, ha már lájkoltad commentelj valamit. Legyen szép estéket, és jó hosszú hétvégét kívánok mindenkinek! <3

A szerdám nyugisan telt, a keddi attrakcióink után egy-egy osztályfőnökivel tértünk haza. Kath nem jött iskolába, mint kiderült, beiratták egy másik, elit iskolába, ami Los Angeles-ben található. Hanna elkezdett Lisa-val lógni, és láthatólag jól ki is jönnek egymással. Hanna máshogy viselkedett, ahogy azt megszoktam, segített a matek dogában, ráadásul teljesen normálisan öltözött fel aznap. Sky hétvégén találkozik Oliver-rel, így a szombati mozizást lemondtuk, és áttetük jövőhétre. Cameron egész nap mellettem volt, kedveskedett és próbált jó kedvre deríteni, ami sikerült is neki. Számtalanszor bocsánatot kért a kedd reggeliért, és én nem tudtam rá haragudni. Elvégre, csak megakart lepni, csak hát, rosszul reagáltam le.

- Brook, itt vagy? - Sky szemem előtt legyezgette kezét.

- Bocsi, elgondolkoztam. Mit is mondtál?

- Hát azt láttam, hogy nem voltál itt teljesen. Csak azt kérdeztem, hogy mit vegyek fel szombaton - hirtelen nem tudtam, mire gondol barátnőm, amit ő is észrevett rajtam. - Oliver-rel találkozom, tudod.

- Tudom, persze. Hogy is felejthetném el, amikor naponta százszor felhozod - forgattam meg a szemeimet. Persze, örülök, hogy Sky ennyire lelkes, viccnek szántam az egészet. - Vicceltem csak - löktem meg vállát, mire felnevetett.

- Szóval. A fekete szoknyámra meg a bordó ujjatlan felsőmre gondoltam.

- Arra, amelyikből ki van a hátad? - barátnőm némán bólintott. - Az tökéletes. Oliver megőrül majd tőle - kacsintottam barátnőmre.

- Az is a célom - pirult el. - Hát itt meg mi folyik? Azok testőrök?

Valóban testőrök voltak. Mint a filmekben. Fekete limuzint kísért vagy négy szintén fekete dzsip. A parkoló közepén megállt az öt autó, a limuzinból kiszállt a sofőr, majd egy nő, a férje, végezetül pedig Katherina Miller. Szúrós pillantással rám nézett, majd szülei után ballagott. Az iskola előtt álldogáló diákok összesúgtak a Miller család háta mögött, Nash összehúzott szemöldökkel fordult felém, ahogy társaságukba értünk.

- Most ez a tegnap előtti miatt van? - kérdezte Tyler.

- Mi volt tegnap előtt? - Gloria semmit nem tudott az egészről, délután már nem emlegettük.

- Volt egy kis összetűzésünk. Nem megyünk be? - kérdeztem, mire a többiek bólintottak.

Első óránk fizika volt, így a terem előtti fotelekre vágtuk le magunkat. Nash a füzetét lapozgatta mellettem, a mai órán felel. Tyler és Gloria elmélyülve társalogtak, mellettem Sky látszólag Oliver-rel chatelt. Mivel mindenki lekötötte magát, vagy épp tanult, esetleg a szerelmi fonalát f onta, fülembe dugtam a fülesem és zenét hallgattam. Fejemet Nash vállára hajtottam, mire egy puszit nyomott a fejemre, majd tanult tovább. 5 perccel a becsöngetés előtt megérkezett a tanárunk, de senki nem vette észre rajtam kívül. Zsebre dugtam a fülhallgatóm, majd felemeltem a fejemet.

- Tanulsz, fiam? - kérdezte Nash-tól, aki hirtelen kapta fel a fejét, majd felállt.

- Igen.

- Remélem ötös lesz, különben takaríthatod délután a szertárat vagy a termet - a tanárnő kinyitotta a termet, majd tollával fel is firkantotta a táblára a mai anyagot.

- Hát, azt nem ígérhetem tanárnő. De az biztos, hogy görbülni fog - mosolyodott el félénken Grier.

- Jól van, azzal is megelégszem. Még 3 perced van fiam. Veled kezdem az órát.

Leültem Nash mellé a második padsorba a csap mellé. A fiú másik oldalán rendszerint Cameron ült, de most sehol se volt. A csap túloldalán két barátnőm, Sky és Gloria ült. Szőke hajú barátnőm oldalba bökött, majd Dallas hol létéről érdeklődött, de csak vállat vonni tudtam. Pontban becsöngőkor Mrs. Cox becsukta maga mögött az ajtót, leült a székére, majd intett Nash-nak. A fiú becsukta a füzetét, még odasúgta nekem, hogy segítsek, majd kiment a tanárhoz.

- Jól van Grier, ötös - firkantotta be a jegyet a füzetébe. Nash vigyorgó fejjel pacsizott le Adam-mel majd leülve mellém egy cuppanós puszit nyomott az arcomra. - Kik hiányoznak?

- Lisa Davis - mondta Hanna mögülem. A tanár érdeklődve pillantott felénk.

- És Cameron Dallas, tanárnő - mondtam, mivel senki más nem vette észre nagyjából.

- Már megint lóg? Brooklyn kisasszony, tudja merre lófrál a barátja? - a megnevezés hallatán görcsbe rándult a gyomrom.

- Nem, tanárnő - halkan, szinte suttogva válaszoltam. Mrs. Cox bólintott, majd darálni kezdte az anyagot.

▫️◾⬜◾▫️

- Cameron nem veszi fel a telefont. Valami baj van - Dave már vagy tízszer hívta Cameron-t, szintúgy Nash is. Eleinte a két fiú, majd mindenki szuggerálni kezdett a szemével.

- Brook... - Sky könyörgően nézett rám.

- Mi az? - kérdeztem, pedig pontosan tudtam, mit szeretnének.

- Kérlek, hívd fel! Neked biztos felveszi - Nash leült a másik oldalamra, és kezei köze fogta az enyémet.

- Biztos, hogy nem. Nagy fiú, tud magára vigyázni - vontam meg a vállamat.

- De nem tud, Brook. Pont ez az. Valami nagyon súlyos dolognak kellett történnie, ha nem veszi fel a telefont. Hülyeséget fog csinálni. 15 éve ismerem őt - Nash kérlelő tekintettel figyelt.

- Nem.

- Jó, de akkor a te lelkeden szárad, ha mondjuk leissza magát és alkoholmérgezéssel viszik a kórházba. Vagy ha bedrogozza magát. Vagy esetleg...

- Nash - hangom gyenge volt, én is, és a fiú is tudta, hogyha ilyeneket mondd, felhívom.

- És ha megöli magát? - Sky már tudta, hogy meggyőztek. A mosolya elárulta. Sóhajtva álltam fel és sétáltam odébb, majd hívtam Dallas-t.

A többiek felé néztem, Nash hatalmas vigyorral a képén nézett vissza rám. Egy könnyed mozdulattal mutattam neki a középső ujjam, mire felnevettek. Már épp raktam volna le a telefonom, amikor beleszólt a fiú. Egy halk bazdmeg elhagyta a számat, imádkoztam, hogy a fiú nem hallotta meg.

- Szia, csak annyit akarok, hogy a többiek nagyon aggódtak, így rávettek, hogy hívjalak fel, mert nekem tuti felveszed. Nos, hogy felvetted, annyit kell mondanod, hogy élsz és virulsz, és hogy nem fogod magad leinni, be drogozni és megölni. Cameron, itt vagy?

- Itt. Azt hittem, hogy már magadtól keresel. De ezek szerint nem... - hangja elhaló volt, mintha sírt volna.

- Cameron, minden oké? - eleinte nem nagyon foglalkoztatott a fiú hogy léte, de most kezdtem aggódni.

- Mi az, hirtelen érdekelni kezdett, hogy mi van velem? - szipogott egyet, biztosra mertem vélni, hogy sírt.

- Ne csináld, kérlek.

- Minden oké.

- Nem úgy hallom - féltettem.

- Tudod mit. Semmi nincs rendben - hangja egyre jobban "sírós" lett. - Hidd el, nem azért nem mentem, mert olyan kedvem van.

- Hé, nyugi, semmi baj. Mi történt?

- Papa... - ennyi elég volt, sírása rögtön egyértelművé tette, hogy mi a szitu.

- Én... én sajnálom Cameron - szám elé rakva kezemet próbáltam visszafogni a könnyeimet. Tudom, hogy min megy most keresztül. - Átmenjek délután?

- Az jó lenne. De most menj, a többieknek annyit mondj, hogy tüdőgyulladásom van, de jól vagyok - nem szeretek hazudni.

- Rendben. Akkor délután megyek Caneron.

- Köszönöm Brook. Szeretlek!

- Én is - majd kinyomtam. Ekkor tudatosult bennem, hogy mit is mondtam.

Számat beharapva tettem zsebre a telefonom. Nem úgy értette. És én sem úgy értettem. A többiek látva aggódó arcomat, rögtön kérdezősködni kezdtek. Magamat is megleptem, hogy milyen könnyen adtam be nekik a tüdőgyulladásos sztorit. A fiúk furcsállták, hogy még tizen fokok vannak Cameron mégis "tüdőgyulladással" fekszik otthon, de elhitték. Egyedül Sky nézett rám azzal a bizonyos nem hiszek neked nézéssel. Na igen, ő már eléggé ismer. A terem felé kullogott a társaságunk, elől a fiúk hülyültek, kicsivel mögöttük Tyler és Gloria beszélgettek. Sky mindent tudó pillantással nézegetett felém minden második másodpercben, mire megunva ezt, magam után húztam a mosdóba.

- Na végre. Na, mi az igazi sztori?

- Amit mondtam az udvaron - a csapra könyököltem és farkasszemet néztem magammal.

- Hagyjuk már - Sky csípőjét a másik csapnak döntve, keresztbefont kézzel nézett rám. - Ismerlek, mi történt?

- Nem igazán értettem, de valami történt a papájával - nem bírtam hazudni. Neki nem.

Istenem! A papáját mindennél jobban szereti. És hogy van?

- Szerinted? Hangjából ítélve elég szarul - barátnőmre néztem, ugyanúgy állt.

- Mit titkolsz még Brook? - a francba, hogy ennyire ismer.

- Semmit - hazugság.

- Na, bökd ki.

- Mondom, hogy semmit - még nagyobb hazugság.

- Brook! - barátnőm felemelte a hangját, majd mögém lépett, és a tükörképem szemébe nézett. Szám szélét harapdáltam, vacilláltam - Mikor mész hozzá?

- Nem megyek - ismét egy hatalmas hazugság. Sky felhúzott szemöldökkel nézett rám. - Suli után - böktem ki, mire a szőkeség elmosolyodott.

- Nem lett volna egyszerűbb elsőre elmondani? - nevetve ölelt át, mire vállába nevettem.

- Nem. Elvégre ismersz - egy picivel tisztább lelkiismerettel és jobb kedvvel léptem ki a mosdóból, barátnőmmel az oldalamon.

▫️◾⬜◾▫️

A Nap hétágra sütött, amikor negyed kettőkor kiléptem az iskola kapuján. A fiúk edzésre mentek, Gloria és Sky pedig rajzszakkörre, így egyedül ballagtam haza. Pontosabban Cameron-ékhoz. Ahogy egyre közeledtem, úgy kezdett a nyomrom görcsbe rándulni. Amikor már láttam a Dallas rezidenciát, kezeim jéghideggé dermedtek, szívem pedig eszeveszett tempóban verni kezdett. Nem a halálodba sétálsz Brook. De. Nagyon is a halálomba sétáltam. A gát, amit egész éjszaka építgettem, most lefog omlani. Pillanatok alatt. A zsebemben a telefonom megrezdült, pár méterre a kapu előtt álltam meg.

Cameron: Gyere be, a szobámban vagyok.

Visszasüllyesztettem a telefonom, majd a kapun belépve megsimogattam Jaxx-et. Imádtam a husky-kat. Cameron üzenete miatt kopogás nélkül léptem be a házba, majd le vetkőzve az emelet felé indultam. Egyszer már voltam náluk, így nagyjából tudtam a járást. Kopogás után beléptem a szobába. A redőnyök lehúzva, szinte full sötétség volt a lakásban. Cameron az ágyán ült, egy szál boxerben. Akaratlanul is felsőtestére pillantottam, mire egy apró, pimasz mosoly kíséretében nyújtotta ki felém a kezét. Becsuktam magam mögött az ajtót és közelebb lépdeltem, majd kezébe csúsztattam a kezem. Az ölébe húzott, karjait szorosan fonta derekam köré, fejét nyakamba temette. Átkaroltam nyakát és hozzábújtam.

- Hiányoztál. Köszönöm, hogy átjöttél - nyakamba suttogott, mire megborzongtam. Egy puszit nyomott a nyakhajlatomba, majd fordított ülő helyzetünkön.

Egymással szemben feküdtünk, szeme csillogott és piros volt a sírástól, haja a szemébe lógott. Gondolkodás nélkül nyúltam a tincs után és igazítottam a helyére. Száját beharapta és kezem után nyúlt, majd tenyerembe puszilt.

- Gyere ide - suttogta és magához húzott. Szívem rögtön hevesebben vert, de ölelésétől meg is nyugodtam.

Így történt, hogy aznap este Cameron Dallas-nál aludtam.