Egy hét múlva új életet kezdek. Itt hagyom London-t, és Chino Hills-be költözök. Az utóbbi napokban szinte nem mentem sehova. Nem hagytam el a lakást, ami elég ritka. Lidércként éltem, nem szóltam senkihez. Sokkolt a hír. Bár már egy ideje szó volt a költözésről, eddig még csak beszéltünk róla. De amikor a szüleimet áthelyezte a cég, egyből közölték velünk a számomra nem túl jó hírt. 10.-es ként elköltözni nem olyan szerencsés. Szerettem az osztályom, de annyira nem, hogy sírva váljunk el. Egyedül Kelly-vel volt könnyes a búcsú, akit óvoda óta ismerek. A távolság ellenére megígértük, hogy ugyanúgy legjobb barátnők maradunk. Reménykedtem, hogy így marad. És ahogy abba a ténybe, hogy 1 hét múlva költözünk, ugyanúgy vettem tudomásul azt is, hogy az ígéret, amit tettünk, egy nap alatt porrá foszlott. Nyugtatott a tudat, hogy valaminek a vége, valami új kezdete.

♢•♢•♢

Néma csendben dobozoltam be a cuccaimat már harmadik napja. Az utóbbi napokban nem nagyon ettem, egyrészt folyton pakoltam, másrészt étvágyam se volt. Nagy nehezen meggyőztem magamat, hogy legalább egy szendvicset egyek. Csoszogva tettem meg az utat a konyháig. Semmi életkedvem nem volt, ez a külsőmön is látszott. Kinyúlt, agyon használt pólókban, cicagatyákban és a kutyás mamuszomban éltem napjaimat. Elkészítettem a szendvicset és egy bögre kakaót, a tálcával egyensúlyozva a nappaliba mentem, és leültem a húgom mellé. Szokásához híven Magcon videókat nézett. Alapjáraton nem szeretem őket, de hátha lehelnek egy kis életet belém.

- Hallod Brook, eléggé ijesztő vagy – szólt hozzám a húgom. – Jól vagy?

- Köszi hugi, igazán kedves vagy. Meg vagyok.

- Nem lesz olyan szörnyű Chino hills. Tudod miért? – lelkesült be teljesen.

- Igen, tudom. Ott élnek ezek a vadbarmok – mutattam a kezemben lévő szendviccsel a tévé felé. – Inkább lefekszem, jó éjszakát – azzal felálltam a húgom mellől.

A koszos edényeket a mosogatóba raktam, és a fürdőbe indultam. Teleengedtem a kádat, levetkőztem és a hajamat felkötöttem kontyba, majd beültem a forró vízbe. Hátrahajtottam a fejem a támlára, és behunytam a szemem. Gondolatok ezrei kúsztak a fejembe. Teljesen ellepték az agyamat, esélyem se volt a kikapcsolódásra. Fél óra után kiszálltam a még mindig gőzölgő vízből, és magam köré tekertem köntösöm. Visszabújtam mamuszomba és szobámba indultam.

Becsuktam magam mögött az ajtót, és egy halkat sóhajtottam miközben végig vezettem a tekintetem a dobozokon. Már-már üres volt a szobám. A díszek és a képeim mar a dobozban pihentek. Íróasztalomon csak a laptopom volt meg egy csomag zsebkendő. A ruhásszekrényemből lógtak ki a ruhadarabok, a földön is volt egy nagy kupac. Kikerültem a dobozokat és lehúztam a redőnyt. Spotify-on benyomtam egy lejátszási listát, majd az ágyamra vetettem magam. 10 perc fekvés után átvettem a pizsamán, kikapcsoltam a zenét, és mielőtt bekuckóztam volna feltettem a telefonom töltőre. Az ablak felé fordultam, ahonnan beáramlott a holdnak fénye. Egy nyugtató gondolattal aludtam el. A hold ugyanúgy fog ott is világítani, mint itt.

1 hét múlva 

- Mindent bepakoltatok? - kérdezte anyu. 

Már kórusban vágtuk rá kérdésére a választ. A dobozainkat már tegnap elvitték, mindannyiunknak csak egy kisebb bőröndje volt, amiben azok a cuccok voltak, amiket már nem tudtunk dobozba rakni. Apu és anyu bepakolták a kocsiba a bőröndöket, Alice már kocsiban ült. Egyedül álltam az előszobában, eszembe jutott az összes emlékünk.

- Brook, gyere kérlek – szólt apa.

Sóhajtva léptem ki az ajtón és indultam el a taxihoz. Hát akkor kezdődjön valami új. Anyuval és Alice-szel hátul ültünk, az elsuhanó tájat néztem. 10 perc alatt kiértünk a városból és a pályára hajtottunk, egyre közelebb értünk a reptérhez. A gyomromban fokozatosan növekedett a gombóc, és nem is akart távozni. 
Fél óra múlva átesve az ellenőrzésen ültünk a reptéren Starbucks-os kávékkal a kezünkben. 10-kor felszálltunk a gépre, a húgommal szerencsére egymás mellé foglaltunk helyet. Mivel egymás mellett már nem volt 4 hely, anyuék máshol ültek. Pár perc múlva megkezdtük a felszállást. A fülemben max hangerőn szólt a zene, úgy figyeltem az alattunk elsuhanó tájat. Hirtelen gombóc keletkezett a torkomban, kedvem támadt hirtelen sírni. Leállítottam a zenét, zsebembe csúsztattam telefonom, és elhagytam a helyem, hogy a mosdóba induljak. Tekintetem a padlót kémlelte, ám amikor forró kávé landolt a pólómon, elmotyogtam egy nem túl nőies káromkodást, és a pólómat próbáltam törölgetni. 

- Szerencsétlen - mondtam a... kinek is? Felnéztem és szembe találtam magam két gyönyörű szempárral.

- Úgy sajnálom. Ne haragudj. Jóvá tudom tenni valahogy?

- Hacsak nincs egy női pólód nem hiszem - mosolyogtam rá.

- Nekem nincs, de a tesómnak lehet, hogy van a táskájában. Amúgy Nash vagyok - nyújtotta a kezét.

- Brooklyn - mutatkoztam be.

- Legalább egy kávéra vagy valamire hagy hívjalak meg.

- Rendben. Menjünk - adtam be a derekam, és írtam anyunak, hogy találkoztam valakivel, és elmentünk kávézni.

Nash bemutatott a húgának, Skynak. Egész jól megtaláltuk a közös hangot. Nagyon rendes lány, szívesen maradtam volna még a társaságukban, de anyu folyton hívott, hogy menjek vissza, mert mindjárt leszállunk. Már vagy 1 órája beszélgettem a testvérekkel, reménykedtem, hogy egyszer még találkozni fogunk. Elbúcsúztam Nashéktól, és visszamentem a helyemre. Pont időben értem vissza, épp hogy leültem, a hangszórókból kiadták az utasítást, hogy a leszállást hamarosan megkezdjük és csatoljuk be az öveinket.

Egy kicsit hányingerem lett, de hamar rendbe jöttem. Felvettük a csomagjainkat, és kerestük Carl-t, akit kis pisis korom óta ismerek, ugyanis a nagyiéknak ő volt a sofőrjuk. Bár a nagyszüleim lassan másfél éve nincsenek közöttünk, a ház személyzete a régi maradt. Anyunak a szülei haltak meg, ezért örököltük meg tőlük a hatalmas házat, a kerti medencét, és mindenféle luxust. Carl-on kívűl még egy sofőrrel rendelkezünk, akit Adam-nek hívnak. Ő az én sofőröm lenne, de nem hiszem, hogy nagy szükségem lenne rá. Ha jól tudom, pár házzal arrébb lakik, egyedülálló és körülbelül 22-25 éves. 

Átverekedve magunkat a tömegen, egyből megpillantottuk Carl-t, aki hatalmas mosollyal az arcán fogadott minket. Mindannyiunkat megölelt, Alice és én megkaptuk, hogy megint mennyit nőtünk, és hogy már kész nők vagyunk. Carl és apu a bőröndöket pakolták be, amikor megláttam, hogy egy 20 év körüli srác támasztja az autót. 

- Hé, Carl - léptem mellé. - Adam-mel mi van?

- Pár hónapja New York-ba költözött. Nate meg a keresztfiam. Most ő van egy darabig Adam helyett, aztán ha bejön neki a munka, meg ti is tovább alkalmaztok minket, akkor ő lesz hivatalosan a ti sofőrötök.

- Értem - Nate-t kémleltem, nem volt rajta öltöny, mint Carl-on, egy egyszerű póló, farmer és tornacsuka volt rajta.

- Tetszik Brook? - Carl átkarolta a vállamat. Mindig is jó viszonyba voltunk, mintha a második apám lenne.

- Hát, nem rossz – mondtam, majd beszálltam Alice mellé.

Újdonság volt a 8 személyes Honda, de sokkal jobban tetszett, mint a limuzin. Nem is nagyon szerettem a feltünést, így örültem a váltásnak. Anyuék hátra ültek, fél füllel hallottam, ahogy a munkáról beszélgetnek. Sóhajtva néztem ki az ablakon. Fél óra kocsikázás múlva megérkeztünk a hatalmas házhoz. A kapu automatikusan kinyílt, a ház előtt lévő óriás szökőkút még mindig ugyanolyan gyönyörű volt, mint másfél éve. Carl leparkolt a lépcső előtt és a cuccainkat kezdte el behordani. Nate – ahogy megkapta Carl-tól az utasítást - kinyitotta a hátsó ajtót, kék szemeivel az enyémeket kereste, amit meg is talált. Udvariasan megköszöntem, majd elindultam a lépcsőn. Carl az előszobáig vitte a bőröndjeinket, majd sűrű elnézések közepette távoztak Nate-el együtt. 

Anyu és apu "kiadta a parancsot", hogy keressük meg a szobáinkat. Kiskorunkban mindig vagy a nagyiék hálójában vagy szállodában aludtunk, mégis ismertük a ház minden szegletét. Alice ment elől, az ő szobája a fenti folyosó végén volt. Pont úgy, ahogy az én ajtómra, az övére is kivolt írva a neve. Az én szobám a folyosó másik felén volt. Benyitva elállt a lélegzetem, pont olyan volt, mint amilyet mindig is szerettem volna. Egy igazi álomszoba. A falak halványlilára és fehérre voltak festve, harmonizált egymással ez a két szín. Az ágyam, a sminkes asztal és az íróasztalom fehér volt, a székek ülő részét lila huzattal vonták be. Lila volt az ágyneműm, és az ágyam alatti szőnyeg is. Az ajtóval szembeni falon volt egy nagy ablak és kijárat az erkélyre. A függöny letisztult fehér volt. 

A szobámból még két helyiség nyílt. Az egyik a fürdő volt, ami elnyerte a tetszésem. Hm, mennyit fogok én ebben a kádban ücsörögni. A kád mellett még egy hatalmas üvegkabinos zuhanyzó is volt. Hirtelen fel sem tudtam dolgozni, hogy ez mind az enyém. 
Viszont halvány lila gőzöm se volt, hogy a másik ajtó mögött mi van. Benyitottam és megingott alattam a talaj. Saját gardróbom volt, a legtöbb ruhám már a polcokra és fogasokra volt pakolva, de felfedezni véltem néhány újabb darabot is. A falak mentén végig polcok és akasztók voltak, és mint a Neveletlen hercegnőben középen egy nagy ülőke kapott helyett. Bőröndömet behúzva pakoltam ki azt a maradék ruhát, majd elraktam a bőröndöt is. 
Mivel a dobozok – amiket meg London-ban pakoltam tele a kacatjaimmal – még szépen díszelegtek az ágyam előtt, gondoltam kipakolok belőlük. Először a könyveimet pakoltam ki, aztán a hógömböket, pontosan 18 darabot, amelyeket volt osztálytársaktól, nagyiéktól és anyuéktól kaptam mindig karácsonyra. Lassan előkerültek a képek is, az egyiken Ali-vel vigyorgunk a kamerába az ovis ballagása után, a másikon Olaszországi nyaralásunk lett megörökítve. 1 órába telt mire az összes képet kipakoltam és elrendeztem úgy ahogy szerintem a legjobban néz ki. Összességében 7-re végeztem mindennel, tökéletesen időzítettem, mert ahogy az utolsó dolgot tettem a polcra, Alice szólt, hogy kész a vacsora. 

Már mindenki az asztalnál ült. Apu az asztalfőnél, jobbján anyu, balján a húgom. Helyet foglaltam Alice mellett, és szedtem egy kis adagot a makaróniból. 

- Hogy tetszik a szobátok? – kérdezte apu tőlem és Alice-től. 

- Imádom! – mondta a húgom, apám egy mosollyal díjazta, majd rám nézett. 

- Nem rossz – válaszoltam én is, miközben villámra szúrtam a falatot. 

A vacsora többi része csendben telt, mikor befejeztem a vacsorát, megköszöntem és a szobámba mentem. Felavattam a fürdőt, majd egy új pizsamát húztam fel. Mielőtt befeküdtem az ágyamba, átpörgettem a közösségi oldalakat. Fél tízkor leoltottam a villanyt, és bebújtam az ágyamba. Eddig nem is olyan rossz. Holnap elmegyek és felfedezem a környéket. Percek alatt aludtam el, és nyugodtan töltöttem az első éjszakámat.

Ez lenne az első rész, remélem tetszett, és hogy továbbra is olvasni fogod ezt a kis iromámyt.😊 Ha esetleg megosztanád velem a gondolataidat ezzel a résszel kapcsolatban, írhatsz akár privátba is, vagy itt komment formájában is.❤