27

Másnap reggel leírhatatlanul boldogan ébredtem fel. Mosolyogva fordultam a másik oldalamra, ahol Yoongi még békésen aludt. Az ujjamra pillantva ismét elgyönyörködtem a gyűrűn. Az egész ezüst volt, és apró, fehér liliomot formáló kristály díszítette. Az újév ennél jobban nem is kezdődhetett volna. Továbbra is mosolyogva keltem ki az ágyból, és bújtam bele a mamuszomba. Még csak az kéne, hogy az apró emberi lénynek valami baja legyen, mert biztosan nem örülne, ha felfáznék. A semmiből eszembe jutott a Na, most ki beszél, és a nevetés egyből elfogott. Ha az apró emberi lény látná az összes bénázásunk, vajon mégis mit gondolna?
- Nari, jó reggelt – köszönt Jungkook. Fájdalmas arckifejezéssel fogta a fejt, ahogy egy pohár vízzel a kezében álldogált a folyosón.
- Erősen gyanítom, hogy másnapos vagy – mondtam boldogan. – Csinálok valami kaját, te meg kezd valamit magaddal, büdi vagy – tájékoztattam.
- Ó, pedig úgy emlékszem, hogy este hányás után megmostam a fogam – gondolkodott hangosan. Fintorogva indultam meg a lépcső felé, ahol Jimin jött szembe velem.
- Hyung, tényleg büdös vagyok? – kérdezte tőle Jungkook.
- Haver, már az is megváltás lenne, ha finganál – jelentette ki ChimChim, mire belőlem kiszakadt a nevetés. – Veled meg mi történt? Régen voltál ilyen boldog – kíváncsiskodott.
- Ha lejössz a konyhába, elmesélem – vágtam rá, majd kissé lassítottam a lépteimen, esélyt adva neki arra, hogy utolérjen.
- Először is – mondtam, majd a bal kezem felemelve felmutattam a gyűrűt, mire Jimin álla a szó szoros értelmében leesett.
- Ez mégis mikor történt? – kérdezte továbbra is sokkos állapotban.
- Tegnap, éjfélkor – meséltem neki nevetve.
- Hát, én gratulálok – mondta. Arcára boldog mosoly ült ki, és egyből magához ölelt.
- Köszönöm – válaszoltam, majd amint kiengedett karjai közül belekezdtem a reggeli elkészítésébe.

Két nap telt el, és már minden idol-ismerős tudta a nagy hírt, azonban legnagyobb szerencsémre egyetlen egy fanhoz sem jutott el az infó. Nagy sokk lenne az Army-nak, ha megtudnák, főleg így, hogy még a kapcsolatunkról sem tudtak.

Aznap pont egy ultrahangra kellet mennünk, és kivételesen csak Yoongi jött velem: Nam boldogan vette tudomásul a hírt, ugyanakkor a pót-apa szerepéből azonnal ki is lépett.
- Miért pont liliom? – kérdeztem Yoongitól, miközben megállás nélkül a gyűrűt bámultam.
- Tényleg nem tudod? – pillantott rám meglepetten, mire megcsóváltam a fejem. – Azért, mert a neved Nari. A Nari koreaiul liliomot jelent – magyarázta.
- Nari Collins – mondta a nevem az asszisztens. Mosolyogva álltam fel és mentem a rendelőbe.
- Jó napot kívánok – köszöntem, csakúgy, mint Suga.
- Helló – köszönt a doki is mosolyogva. – Nari, hogy vagy?
- Hát, terhesen, de ahhoz képest elég jól – adtam meg a frappáns választ.
- Mikor nézzük az ultrahangot? – türelmetlenkedett Yoongi.
- Most – vágta rá a doki- Felfeküdtem a heverőre, és a pólóm feljebb húztam, hogy az orvos gond nélkül hozzáférhessen a hasamhoz.
Néhány perc elteltével már a képernyőn szemléltük az apró emberi lényt.
- A baba gyönyörűen növekszik. Akár könyvekbe is berakhatnánk – örvendezett a doktor.
- Gyönyörű – simított végig a hasamon Yoongi.
- Ha kislány lesz, akár Areum-nak [a gyönyörű koreaiul, egyben egy női név is –szerk.] is hívhatnátok.
- Min Areum... - kezdte el összerakni a nevet Yoongi.
- Gi – tettem hozzá.
- Mi Areum Gi.

Csak egy kis szösszenet, mert ha egyszer romantikus kedvemben vagyok, akkor azt ki kell használni.

+ Valószínűleg ez 2016 utolsó része, úgyhpgy mindenkinek nagyon boldog új évet, és nem túlzásba vinni az alkoholt.

All the love, Ch