30

A pihe-puha ágyban fetrengve válaszolgattam Twitteren néhány ARMY kérdéseire. Amióta Yoongi „bemutatott" a fanoknak, tényleg csak minimális utálkozó levelet kapok, és azok sem olyan nagyon durvák, mint amilyenekre fel voltam készülve.
- Tündérem, nagyon gyorsan öltözz fel – rontott be Yoongi az ajtón, kétségbeesett arckifejezéssel.
- Mi történt már megint? – kérdeztem nevetve, ahogy kimásztam az ágyból.
- A szüleim úgy döntöttek, hogy meglepetés-látogatást tesznek – közölte, majd fejét frusztráltan a kezeibe temette. – Nem hiszem el őket...
- Nyugi, úgyis szerettem volna találkozni az anyósommal és az apósommal – cukkoltam. Halvány mosolyt varázsolt az arcára, majd a tükör elé állt és elkezdte rendbe tenni a haját. Magamhoz vettem egy fehér, vállánál kivágott garbót, világos farmert, kötött kardigánt és egy kék virágkoszorút, majd a „társaimmal" elfoglaltam a fürdőszobát. Egy zuhanyzás, hajmosás és általános tisztálkodás után felöltöztem. Boldog mosollyal az arcomon léptem ki a hálószobába, ahol Yoongi éppen hát... ádámkosztümben válogatott a ruhái közül.
- Öhm... én, akkor most... hát – dadogtam vörös arccal.
- Miért nem maradsz? – kérdezte teljesen őszintén.
- Hát, mert én... izé tudod... éhes vagyok – nyögtem ki végül valami használható kifogást, majd kirohantam a szobából. Az ajtót magam mögött becsuktam, míjd nekidőlve próbáltam eltüntetni a kicsit sem enyhe pírt, mely továbbra is ott volt az arcomon.

A csengő hallatára Yoongi idegesen pattant fel a kanapéról, amin én ismét elmosolyodtam. A magam (igen csak lassú) tempójában követtem őt a bejárati ajtóhoz. A hallban egy mosolygós, negyven körüli nő bújt ki a kabátjából, egy nála nem sokkal idősebb férfi segítségével. Ahogyan egymásra mosolyogtak, hirtelen megjelent a fejemben az a bizonyos „bárcsak mi is ilyenek lennénk majd" gondolat, amit mosolyogva hessegettem el.
- Ó, helló – fordult felém mosolyogva a férfi. – Te biztosan Nari vagy, már annyi mindent hallottunk rólad... - kezdett bele aranyosan.
- Be kéne mutatkozni, ne legyél faragatlan – szidta le nevetve a felesége. – Én Min Soo Jung vagyok – mutatkozott be boldog mosollyal az arcán. Egy szempillantás alatt ölelésébe rántott, amin a háttérben álldogáló Yoongi halkan felnevetett.
- Én pedig Min Dong Sun. Annyira örülök, hogy Yoongi végre talált magának egy ilyen kedves, mosolygós... - kezdett volna bele ismét a mondandójába Dong Sun, ám ekkor jött V.
- Család – visította a lépcső tetejéről. A másodperc töredéke alatt leért a lépcsőn, és mindkét idősebbet egyszerre felemelte. Szegények szinte egyszerre kaptak oda a derekukhoz, de ez Teahyungot nem különösebben érdekelte. Hiszen ő tőle ez teljesen megszokott.

Órák is alig teltek el, és már teljesen a család tagjának éreztem magam, amikor felvetődött egy már régen várt kérdés.
- És, hogy fogják hívni a kicsikét? – kérdezte Soo Jung. Yoongival gondterhelten néztünk össze.
- Hát, ha kislány lesz, akkor Min Areum Gi, és lesz egy angol neve is, Lily – magyaráztam mosolyogva.
- De ha fiú, akkor lesznek problémák. Van névötletünk, de a kislány név mégis csak jobb – mesélte Yoongi, végig fogva a kezem. – Szóval, ha fiú, akkor Min Nam Hwan lesz.
- Csak nem a leader után? – kérdezte Hobi meglepetten.
- Hát... - kezdtem volna bele a hosszú magyarázatba.
- De – mondta Yoongi, továbbra is mosolyogva.
- És mikor lesz az esküvő? – csillant fel Soo Jung szeme, amin kénytelen voltam elnevetni magamat.

All the love, Ch