08

A körülményekhez képest boldogan keltem fel, azzal a tudattal, hogy Namjoon megérti és elfogadja azt, hogy Suga és én köztem van valami. Mert most már egyre biztosabb vagyok abban, hogy tényleg van. De Galen... nem hiszem el, hogy ennyi év után újra belekeveredett abba, amibe végzősként. Ezen rágódva feküdtem az ágyamban majd fél órán át, mikor kopogtak.
- Ki az? – kérdeztem.
- Es – jött a válasz elváltoztatott hangon.
- Milyen es? – tettem fel a roppant abszurd kérdést.
- Hát a mindenes – nyitott be Jungkook. – Aki jön szívet vigasztalni.
- De nincs is semmi bajom, csak aggódom.
- Tudom. De majd lesz bajod, ha megtudod, hogy elfogyott a kakaópor – húzta el a száját.
- Ugye most csak szórakozol? – kérdeztem tőle nevetve. Látva az arcát, és érezve azt a gyászos csendet, ami közénk telepedett elöntött a félelem.
- Elmenjek veled a boltba? – kérdezte. Valami furcsa volt az arcán. Rosszat sejtve kimentem a szobából, végig a folyosón, egyenesen a konyhába, ahol egy egész doboz kakaópor a földön hevert kiöntve. Hátra fordultam, így láttam Kookiet, ahogy lehajtott fejjel szemléli a barna porral beterített padlót.
- Jeon Jeong Guk! Mi a frászt csináltál a kakaóporommal? – üvöltöttem egyre vörösödő fejjel, magamból kikelve.
- Hát az úgy volt, hogy gondoltam csinálok neked kakaót, mert ez az egész bátyás dolog gondolom, megvisel, és hát közben Taehyunggal játszottunk. Izé, hát bokszot. És kiborult – magyarázta feje búbját vakargatva. Szemem forgatva megcsóváltam a fejem, majd a mellettem elhelyezkedő seprűt Kookie kezébe nyomtam, ezzel jelezve neki, hogy szépen elmesélte a történteket, de most már igazán feltakaríthatna.
- Hé Nari, kihallatszik a kiabálásod az utcára – jött be V nevetgélve. Rá is hasonlóképpen gyilkos szemekkel néztem, mint ahogy a maknae-ra.
- Hyung, most hagyd, mérges – figyelmeztette Tae-t Jungkook, egyébként jogosan.
- Jött a posta – jelentette be V. Átléptem a – még mindig – kakaóporos padlórészt, és a nálam egy fejjel magasabb V-hez léptem. – Melyik kell? - kérdezte, ahogy lepillantott rám.
- Az – mutattam arra, melyen rendőrségi pecsét volt. Tae elég ijedten nézett a borítékra, és amilyen gyorsan csak tudta, lepasszolta nekem.

A levélben annyi állt, hogy a mai napon egy nyomozó esélyes, hogy be fog kopogtatni. Emellett még úgy öt oldalon olvashattam volna a kiemelkedő aucklandi közbiztonságról, de ezt inkább kihagytam. Letettem a levelet a dohányzóasztalra, majd miután bejelentettem, hogy jönni fog egy rendőr, bevonultam a szobámba.
- Jó reggelt, tündérem – lépett ki Yoongi az ajtó mögül, mikor becsuktam azt. Szinte nem is hagyott időt arra, hogy reagáljak a tényre, hogy itt van, már ölelésébe is húzott.
- A szívbajt hoztad rám – ütöttem bele játékosan a hátba, miközben hozzábújtam.
- Jól hallottam, hogy jönnek a rendőrök? – terelte a témát. Kissé elhúzódtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni, és bólintottam egyet a fejemmel.
- Szóval öltözz, érdekesen néznének, ha pizsamában lennél, amikor ideérnek – mondtam neki mosolyogva. Fejével igent bólintott, majd kiindult az ajtón, de mielőtt átlépte volna az alacsony küszöböt, megtorpant.
- Csak még egy dolog – tette fel a mutatóujját a levegőbe, mint aki elfelejtett valamit. Érdeklődve néztem, ahogy egyre közeledik felém, mígnem a két méteres távolságot pár milliméteresre csökkentette. Pár pillanatig szótlanul néztünk egymás szemébe, míg végül én szólaltam meg előbb.
- Akkor most... - kezdtem el a mondatot, reménykedve, hogy helyettem fogja befejezni. Beszéd közben ajkaink kissé összeértek.
- Akkor most – ismételte el, amit én mondtam, majd óvatosan közelebb húzott magához és lágy csókot nyomott a számra. Mikor befejezte a magánakcióját, a homlokomra is nyomott egy puszit, majd kiment. Lassan a számra emeltem a mutatóujjam, mintha csókja helyét keresném. Hitetlenül pislogtam az immár csukott ajtóra, majd egy nagy vigyor ült ki az arcomra. Végül elkezdtem összekészülni a nap hátralévő részére. A szekrényemből elővettem egy szürke ujjatlant, fekete rövid, pamut nadrágot, és egy bordó térdzoknit. Amilyen gyorsan csak tudtam, felöltöztem, miközben csendesen dudorásztam magamban. A fiókomból elővettem egy, a zoknimmal megegyező színű virágkoszorút, majd kivonultam a szobámból. A fiúk nagy része már fel volt öltözve, egyedül Jimin ücsörgött pizsamában az ebédlőasztalnál. Láttam, hogy a fürdőben fel van kapcsolva a lámpa, így mielőtt berontottam volna, halknak kicsit sem nevezhető kopogással jeleztem érkezésem.
- Ki az? – hallottam Namjoon hangját.
- Életed értelme – vágtam rá egy hirtelen ötlettől vezérelve.
- Gyere – mondta. Résnyire nyitottam az ajtót, majd besurrantam a párás fürdőszobába. Nagyokat pislogva kerestem Namjoon-t a szememmel, mígnem Ő lépett velem szembe.
- Jó reggelt – köszöntött, hangjából megítélve, mosolyogva, majd óvatosan megölelt. Nem kicsit lepődtem meg, mikor póló helyett a kissé vizes felsőtestét éreztem meg.
- Namjoon – kezdtem meg a mondatom, enyhe zavarban – ugye van rajtad ruha?
- Nyugi, csak a póló maradt le – nyugtatott meg. Kifújtam az addig bent tartott mély levegőmet, majd a mosdóhoz léptem és megmostam az arcom. Miután a fogaimat is megmostam, kimentem a fürdőből, és lehuppantam a kanapéra. Két másodperc sem telt el, már hallottam is a csengő hangját. Kissé morogva álltam fel, de ekkor Hobi már kisietett ajtót – pontosabban kaput – nyitni a vendégnek, aki nem meglepő módon a rendőr volt. Amint bejött egy barátságos mosolyt varázsolt magára. Nem lehetett idősebb harmincnál, de a vastag bajusza és melegséggel teli szemei mégis kissé öregítették.
- Csak a félreértések elkerülése véget, te – fordult Jimin felé – vagy Nari Collins? – kérdezte minden vicc nélkül.
- Én vagyok Nari Collins – tettem fel a kezem iskolába illő módra, mire a rendőrúr felém fordult. Belőle is kitört egy kisebb fajta vicc, csakúgy, mint mindenkiből.
- Elnézést a tévedésért. David Cox nyomozó vagyok – mutatkozott be. Miután mindenkivel kezet rázott, kérdőn nézett körbe.
- Te vagy az eltűnt személy húga – nézett rám. – És a többiek?
- Én a legjobb barátja vagyok – mondta Namjoon.
- Én is – vágta rá egyszerre Jimin és Taehyung.
- Én az Ő – mutatott Hobi Jin-re – gyereke.
- Én meg a szakács – tette hozzá Jin. David összezavarodottan kereste azokat a személyeket, akik még nem mutatkoztak be rendesen.
- Én Nari pasija – mondta Suga, mire nagyokat pislogva pillantottam rá.
- És te, fiam kinek vagy itt az öccse? – mutatott a rendőrúr Jungkookra, mire a maknae ijedten nézett körbe.
- Az enyém szerencsére nem. Inkább lennék árva – vágtam rá.
- Csak hülyéskedik. Mi tök jó barátok vagyunk – mondta Jungkook, ahogy átvetette vállam felett a kezét, és testvériesen magához húzott.
- Csak néha azt kívánom, hogy simulna ki az EKG-je – tettem hozzá. – De tényleg imádom a hülye fejét.
- Értem, bonyolult családi vonatkozások. Ki ismeri Galen Collinst? – kérdezett egy egyébként igen is fontos kérdést. Rapmon mellém lépett, míg a többiek kérés nélkül is elvonultak, kivéve Sugát.

Rendesen ki lettünk kérdezve, de szerencsére Cox nem említette a végzős évemben történt... esetet.
- Viszont Nari, meg el kell, mondjam, te is jó, ha vigyázol magadra. Az a banda őrült – figyelmeztetett David. Bólintottam, majd miután elbúcsúztam tőle, bevonultam abálómba, ahová Yoongi követett.
- Minden rendben lesz – mondta, majd szorosan megölelt.

Rap Monster szemszöge:

Miután Nari és Yoongi bementek a hálóba, egyedül maradtam Cox-szal. Kikísértem, de a kapunál megállítottam.
- Lenne egy kérésem – mondtam egy nagy sóhaj kíséretében.
- Csak nyugodtan, hallgatom.
- Lehet, hogy fölösleges, de ha megoldható, tudnák diszkrét módon figyelni a házat. Nagyon féltem Narit, mert nem mindig elővigyázatos. Sőt, néha kifejezetten önfejű – magyaráztam a nyomozónak.
- Megértem a kérésed, és egyetértek a kezdeményezéssel – mondta, majd beült a rendőrautóba és elhajtott.
- Nari ki fog akadni, ha ezt meghallja – lépett mellém Jimin, és a vállamra tette a kezét.
- Tudom, de féltem... - kezdtem bele a mondatomba.
- De még mennyire ki fog akadni – hallottam magam mögül Nari hangját. Basszus. Hátrafordultam, de már csak a bejárati ajtó csattanását hallottam. Berohantam Nari után a házba, és szerencsére még a nappaliban utolértem.
- Nari, várj – szóltam utána, mire megállt és lassan felém fordult. Szemei villámokat szórtak, és ekkor már meg is bántam az egész kérésem. Én is tudnék rá vigyázni, mint a rendőrség, sőt, jobban is.
- Igen, Namjoon? – kérdezte idegesen.
- Hagy magyarázzam meg – kértem, ám ekkor betelt nála a pohár.
- Azt, hogy miért küldöd rám a rendőrséget? Ha annyira vigyázni akarsz rám, akkor kísérgess el a mosdóig is, de ez nem jó megoldás – kiabálta.
- Sajnálom, hogy próbállak biztonságban tartani – emeltem meg én is a hangom. Nari ökölbe szorította a kezét, és megindult felém. Egy pillanatra meg is ijedtem a lendületétől, de a várt pofon helyett megölelt.
- Bocsánat – suttogta. Meglepetten öleltem át az apró testét és tettem rá az állam a fejem búbjára. Imádom ölelgetni. Olyan, mintha a világ legszebb porcelánbabáját húznám magamhoz. Lassan rávettem magam, arra, hogy kiengedjem Narit az ölelésemből. Ekkor Jungkook feje bukkant ki egy ajtó mögül.

Nari szemszöge:

- Hé, Nari, jössz a boltba? – kérdezte felém indulva Kookie. Bólintottam, majd küldtem még egy bocsánatkérő mosolyt Namjoon felé, és elindultam Jungkook után. Egy ideig csendben sétáltunk az keskeny sétálóutcához értünk, ahova Kookie be is ment. Gondterhelten megálltam az utca előtt.
- Hé Kookie, vigyázz, nehogy megbüntessenek.
- Miért? – pillantott rám ijedten.
- Ide csak két tonnáig lehet bejönni – mutattam a teherautóknak szóló táblára. Néhány pillanatig összezavarodottan méregetett, majd, mikor lesett neki, hogy elég szépen beoltottam, nevetve megrázta a fejét.

All the love, Ch