29

Mélyen a reggelimbe és a telefonomba mélyedve ücsörögtem az étkezőasztalnál, mikor Yoongi helyet foglalt előttem.
- Van egy kérésem, amire nem fogadok el nemleges választ – vezette be a mondandóját, mire felvont szemöldökkel sóhajtottam. – Cserébe kapsz ajándékot, aminek garantálom, hogy nagyon fogsz örülni – mosolyodott el.
- Mivel úgysincs sok választásom...
- Szeretném, ha eljönnél a ma esti koncertre – mondta.
- Ennyi?
- Ennyi. Itt az ajándék – tette le az asztalra az ajándékzacskót, amit eddig az ölében tartott. Izgatottan kukkantottam bele a zacskóba, majd kaptam ki belőle az ajándékot. Egy nálam kétszer nagyobb, baseball mezhez hasonló fehér pólót tartottam a kezemben. Összezavarodva pillantottam Yoongira.
- Fordítsd meg – utasított. Bizonytalanul ugyan, de engedelmeskedtem neki. A felső hátulján a Suga 93 felirat virított.
- Én imádlak – nyögtem ki hosszú hallgatás után, majd felpattantam és a nyakába vetettem magam.
- Én sokkal jobban, tündérem – válaszolta nevetve. – Siess, lassan indulunk – közölte, majd miután apró puszit nyomott a számra, utamra engedett. A szobám felé indultam, azonban a lépcsőn konkrétan belém rohant egy hatalmas hajzuhatag gazdája.
- Bocsi, nem figyeltem – szabadkozott egyből Rosé.
- Hogy hogy erre? – húztam szám perverz vigyorra.
- Nem az, amire gondolsz. Csak tudod Namjoon olyan... különleges – keresgélte a szavakat, enyhe zavarában. Ekkor kinyílt Nam ajtajának az ajtaja, mire Rosé megölelt, majd tovább futott, gondolom, haza. Elnevettem magam rajtuk.
- Nem az, amire gondolsz – olvasott Nam a gondolataimban.
- Figyelj, én szurkolok értetek – mondtam neki mosolyogva, majd bementem a szobámba. Olyan aranyos, ahogy próbálják titokban tartani a dolgot. Kár, hogy itt még a falnak is füle van...

Egy órával később az új felsőmben, fekete farmerben, bőrdzsekiben és bokacsizmában toporogtam az ajtóban.
- Jungkook, ha nem jössz ide most rögtön, esküszöm, én fogok énekelni helyetted – fenyegettem meg hangosan a tükörben magát bámuló maknae-t.
- És azt senki sem akarja hallani – tette hozzá Nam, mire egyetértően bólintottam. – Te meg – fordult felém – vegyél fel sapkát – utasított. Mérgesen fújtattam egyet, majd miután küldtem felé egy különösen ronda és meglepően gyerekes pillantást, csak felraktam a fejemre egy sapkát.
- Hol van a bokor a fejedről? – kérdezte Jungkook.
- A sapka alatt van a bokor – feleltem, majd megindultam a kocsi felé. Egy roppant nőies mozdulattal bevágódtam Yoongi mellé.
- Sapka? – vonta fel a szemöldökét.
- Hagyjatok már békén a sapkával, alatta van a koszorúm, az isten áldjon már meg – kiabáltam, majd miután kicsit lenyugodtam, mérgesen dőltem hátra az ülésen.
- Tündérem, nyugodj meg, mert a stressz nagyon nem tesz jót a babának – simított végig a kezemen Yoongi.

A koncert már a vége felé közeledett, amikor a srácok megálltak, hogy beszéljenek az Army-khoz.
- Suga be szeretne jelenteni valamit – mondta Kook mosolyogva.
- Valakit, te idióta – szidta le Namjoon, majd kisfiúsan a szája elé kapott, ezzel hatalmas nevetést csikart ki a koncerten megjelent rajongókból.
- Igen, na lenne itt egy személy, akiről már nagyon régóta szerettem volna beszélni – kezdte Yoongi. Nem... - Nari-nak hívják, és nagyon fontos számomra. Ő igazból a menyasszonyom. Nari, kérlek gyere fel.
Még ha akartam volna, sem tudtam volna mozdulni, mivel lábaim enyhén szólva földbe gyökereztek. Ekkor egy Staff tag vállamnál fogva a színpad irányába kezdett tolni.
- D-de én ne-nem szeretnék – dadogtam össze-vissza, ám őt ez nem különösebben érdekelte. Szerencsétlenül sétáltam oda a fiúkhoz, mikor már a több ezer rajongó előtt voltam. Legnagyobb meglepetésemre egészen meleg fogadtatást kaptam, és senki sem dobott meg senkivel. Szégyenlősen integettem a tömegnek, mikor már a tagok koszorújában álltam.
- Tündérem, mutasd be magad – kért Yoongi.
- Öhm... Nari Collins vagyok, 21 – kezdtem az alapokkal. – És szeretek írni, meg ezekkel lenni – mutattam a fiúkra. – És Új-Zélandi vagyok – fejeztem be. Indokolatlan tapsvihar következett. – És még nagyon szeretnék mondani, de higgyétek el, én vagyok a legjobban meglepődve, hogy itt állok – vallottam be kínosan mosolyogva.
- És együtt be szeretnénk jelenteni valakit.
- Sok lesz a bejelentés – suttogtam alig hallhatóan.
- Ugyanis... - vezette be, majd rám nézett.
- Van egy öhm... hát izé, na, szóval, baba... ami izé – folytattam a bénázást.
- Babát várunk – mondta ki helyettem Yoongi. Az arénában hatalmas csend lett, majd hihetetlen sikítozás és taps. Néhány elsírták magukat, mások kitörő örömmel ugráltak, de a hangzavar hatalmas volt.

All the love, Ch