35

Reggel nyolckor az egész csipetcsapat, élünkön a különösen izgatott Jiminnel hát... ami azt illeti, sikerült már a kora reggel összevesznünk.
- Nem érdekel, hogy nincsen ideje eljönni a nagynénid legjobb barátnőjének, máskor egyszerűen nem érünk rá – kiabáltam idegesen Jimin arcába. Elég érdekesen festhettem, ahogy a rózsaszín pizsamámban, a turmixommal a kezemben, a magam 162 centijével toporogtam és ordítoztam.
- Nyugi, Nari, ne legyél idegbeteg. Csak így nem olyan jó – húzta el a száját.
- Hyung, ha nem akarod, hogy megtépjen, szerintem igazat kéne adnod neki – állt meg előttünk a félmeztelen Hoseok. – Reggeli ölelés – húzott magához mosolyogva. Tanácstalanul álltam előtte, miközben ő hosszú másodpercekig ölelgetett még. Alapvetően persze imádom azt, hogy Hobi ennyire ki tudja mutatni a szeretetét, de azért így, hiányos öltözetben kicsit kényelmetlen volt a helyzet. Arról nem is beszélve, hogy az Apró Emberi Lény egyszer csak úgy döntött, hogy Ő akkor most meg fog mozdulni.

Röpke fél óra elteltével magamra kaptam egy farmerdzsekit, ami nem nézett ki különösebben szörnyen a szürke felsőmmel, farmeremmel, futócipőmmel és a lila koszorúmmal. Gyorsan kisétáltam a kocsihoz, és utolsóként huppantam le a leghátsó ülőhelyre, Yoongi és Taehyung mellé.
- Hali, Noona – mosolygott rám TaeTae, ahogy felpillantott a telefonjából.
- Neked is, kicsi Dongsaeng – túrtam szét a amúgy is kissé rendezetlen haját, mire mérgesen rám pillantott, azonban a tekintete hamar ellágyult.
- Milyen hosszú az út? – kérdeztem előrébb hajolva.
- Nari, biztos szeretnéd tudni – fordult felém Rosé kétségbeesett arccal. – Mert három óra, legjobb esetben – torzult el még jobban az arca.
- Jesszusom, mit fogunk mi addig csinálni? – fakadtam ki enyhén hisztérikus hanglejtéssel.
- Szerinted? Baba-mama könyveket olvasunk – vágta rá Yoongi a – szerinte – legjobb megoldást. Igazat adva neki bólintottam, majd közelebb bújva hozzá én is belekezdtem az Egyes Számú Baba-Mama Könyv tanulmányozásába. Ezt követte a Kettes, a Hármas, majd a Négyes.

Busanba érkezve Jungkook és Jimin az arcuk alapján újraélték gyermekkoruk minden egyes másodpercét. Azonban az minket nem igazán érdekelt, ahelyett, hogy megvártuk volna őket, gondolkodás nélkül csengettünk be Jimin szüleinek a házába.
- Jaj, édeskéim, de örülök nektek – robbant ki a házból ChimChim anyukája. Óriási mosollyal az arcán végig ölelgetett minket, ám Rosé-nál megállt egy pillanatra.
- Park Chae Young vagyok, de mindenki csak Rose-nak hív. És Namjoon barátnője vagyok – mutatkozott be. Jimin anyukája végigfutatta rajta a szemét, majd egy „Úgy örülök, hogy megismerhetlek" felkiáltással őt is szorosan magához húzta.

Miután Jimin anyukájának végigkóstoltuk a főztjét ebéd címén, átvonultunk Jiminnie apukájának a kávézójába, az Alice's Table-be. Míg Jimin az apukájával beszélgetett és leadta a rendeléseinket, mi kényelmesen elhelyezkedtünk a puffokon.
- Kemény az élet, mint a farkam – hallottuk a szomszédos asztaltól.
- Meg jó rövid is – morogta Yoongi alig hallhatóan, azonban a mi kis társaságunk tökéletesen hallotta a bosszankodását. A fiúk egyetértően bólogattak, míg én és Rosé fuldoklottunk a nevetéstől.
- De tényleg, ahhoz nagy parasztnak kell lenni, hogy valaki asztalnál a szerszámról beszéljen – jelentette ki Jin is.
- Most erről eszembe jutott valami – kezdte még mindig nevetve Rosé, mire mind érdeklődve fordultunk felé. - Nos, ugye még régebben chatelgettem és így ráírok a srácra, hogy mi a neve. A válasz az volt, hogy márki, majd hozzátette, hogy szopdmárki... aztán ő is megkérdezte a nevem, mire annyit mondtam, hogy emma. DenEMMA – mesélte Rosé lazán, én pedig elképedve néztem, ahogy magabiztosan magyarázta a történetet.
- Ez az én tökös barátnőm – húzta magához azonnal Nam.
- Rilésönsíp gólz [relationship goals] – jelentettem ki azonnal. – Lehetnétek mondjuk... RoJoon.
- Mondja ezt NarGi terhes tagja – mosolyodott el Jungkook.
- Azt hittem, hogy be fog oltani – jelent meg Jimin a csészékkel.
- Amióta tombolnak a hormonjai nem merem. Majd a szülészeten, amikor már elfojt a magzatvíz. Addigra tartogatom az energiám – húzta ördögi mosolyra a száját.
- Azon gondolkodtam, hogy mi így vagyunk egy csapat. És, hogy ugye minden össze fogunk tartani? – pillantott körbe Tae a csészéjéből kimászva.
- Persze – vágtuk rá mind.

És Taehyungnak igaza volt. Mi így vagyunk egy csapat. Kicsit hülyék, kicsit zajosak, kicsit kezelhetetlenek... De nem baj.

All the love, Ch