12

A tegnap este V elég rendesen lefárasztott, ennek ellenére kipihenten keltem fel. Yoongi békésen szuszogott mellettem, jobb kezével átkarolta a vállam, míg a baljával közel húzott magához, így én teljes kényelemben tudtam fejem a vállába fúrni. Próbáltam olyan óvatosan kikászálódni mellőle, amennyire csak lehetett. Éppen befejeztem a műveletem, mikor álmosan kinyitotta szemét és egy bágyadt vigyorral az arcán halkan tapsolni kezdett.
- Esküszöm, ha nem én keltem volna előbb, akkor fel sem ébredtem volna – mondta.
- Te keltél előbb? – vontam fel kérdően a szemöldököm. – Én ezért eléggé korán kelő vagyok.
- Hát, ehhez képest már hét óra múlt, mikor te még békésen alukáltál – közölte könyörtelenül. – De mentségedre szóljon, hogy V tegnap nem volt semmi – tette hozzá gyorsan.
- Akkor viszont rohanok – mondtam, majd nyomtam egy csókot a szájára, és ígéretemhez hűen ki is vágtattam a konyhába, ahol Hobi, Kookie és Jin kómásan iszogatták a kávéjukat, Taehyung pedig még mindig javában aludt a kanapén, pont olyan pozícióban, mint ahogy tegnap elrendezgettem Jimin zseniális ötlete után.
- Jó reggelt – köszöntöttem a már fent lévő hyungokat halkan.
- Helló – válaszolták kórusban.
- Esküszöm, szerintem ti gyakoroljátok ezt az egyszerre köszönést – vettem tudomásul. – Van valaki a fürdőben? – kérdeztem tőlük, mire J-hope megcsóválta a fejét. Bólintottam, majd visszamentem a szobámba, ahol a komódból kivettem egy szürke, béke jelet ábrázoló ujjatlant, farmert, egy fekete fehérnemű-szettet és a bútordarab tetejéről levettem egy lila virágkoszorút.
- Hé, tündérem – szólt Suga, aki még mindig az ágyamban fetrengett, most éppen Blue társaságában. – Jó az a melltartó – közölte, majd kacsintani próbált, de kicsit érdekesen sikerült neki. Elnevettem magam, majd magamhoz ölelve a ruhadarabokat elfoglaltam a fürdőszobát.

Mikor készen voltam a zuhanyzással, elhúztam a zuhanyfüggönyt és elkezdtem felöltözni, de ez hamar abbamaradt, ugyanis nem találtam a melltartómat. Ekkor tűnt fel, hogy az ajtó résnyire nyitva van.
- Valaki adja ide a melltartóm! – üvöltöttem a fürdőből kidugva az egyre vörösödő fejem.
- Nari, minek hordasz melltartót? Úgysincs benne semmi – mosolygott Jungkook, fején a fekete, csipkés cici fixemmel.
- És te minek hordasz alsónadrágot? Úgyis üres – támadtam vissza, mire leesett a fejéről a melltartóm, amit végül Jin juttatott vissza hozzám.

Épp csak megittam a kakaómat, és lefényképeztem az egyre aranyosabban alvó V-t, már szembe is találtam magam Jiminnel, aki talán még nálam is nyúzottabb volt.
- Nari van mára terved? – nézett rám, miután megcukrozta a kávéját.
- Gondolom, hogy búcsúzkodunk, de azon kívül semmi – mondtam, mire egy egészséges nagyságú vigyor ült ki az arcára.
- Akkor van kedved elmenni a parkba?
- Persze. Majd szólj, ha készen vagy – varázsoltam hatalmas mosolyt az arcomra, majd helyet foglaltam a kanapé előtt, a földön és Jin kedvenc főzőműsorát kezdtem nézni. Roppant gusztusos volt az, ahogyan a szakács egy halat belezett ki, így megpróbáltam elvenni a legidősebb hyungtól a távirányítót.
- Hé, Jin, ott repül egy kismadár – mutattam az ablakra, és miután odanézett, villámgyorsan a távirányító után nyúltam, de pechemre a konyhatündér kiszúrta a kis magánakciómat, és még időben elrántotta a távirányítót.
- Most ezt nézzük – jelentette ki.
- De ettől hányingerem van – mondtam, majd durcásan összefontam magam előtt a kezem.
- Nari, nem tudsz megzsarolni – közölte a győztesek boldog mosolyával az arcán. És ekkor hatalmas ötletem támadt.
- Addig nem veszek levegőt – jelentettem ki, majd ehhez tartva magamat, mosolyogva farkasszemeztem Jinnel, miközben egyre fogyott az értékes oxigénem. A vállas hyung kezdett kicsit megijedni, mikor már lilult az ajkam, de még nem adta oda. Aztán, mikor már becsuktam a szemem, hogy a pislogás se vigye az energiámat, feladta.
- Oké, nyertél, tessék, itt van, megyek zuhanyozni – mondta, megadóan feltett kezekkel. És akkor újra levegőt vettem.
- Köszönöm – mosolyodtam el, majd felálltam és megölelgettem. Azért jól esett, hogy nem hagyott megfulladni.
- Mizu? – telepedett le mellém J-hope. Pár pillanatig csak néztem őt, ahogy a bolyhos zoknijában ücsörög a jobbomon.
- Hiányozni fogtok – suttogtam, majd a vállára döntöttem a fejem.
- Ígérd meg, hogy hívni fogsz, és nem engeded, hogy az a kettő bántsa Blue-t – utalt az itt maradó Namjoon-ra és Sugára.
- Ígérd meg, hogy nem adsz Taehyung-nak alkoholt. Meg azt is, hogy ha Jungkook oltogatni kezd, nem engeded, hogy valaki a nevemben vágjon vissza.
- Ígérem – mondta, majd felém nyújtotta a kisujját.
- Ti most komolyan kisujjesküdtök? – kérdezte Jimin a vendégszobából kilépve. Hobival mindketten odakaptuk a fejünket, és vártuk a reakcióját. – Nélkülem?
- Hyung, te inkább hagyd a kisujjesküt későbbre. Suga nem fog örülni, ha megtudja, hogy ti együtt sétálgattok – figyelmeztette Jungkook Jimint. Megforgattam a szemem, majd feltápászkodtam a földről, és egyenesen a szobámat céloztam meg, ahol éppen egy alsóban haját fésülő Sugával sikerült összefutnom.
- Két óra és jövök – mondtam, majd nyomtam egy puszit a szájára.
- Honnan? – pillantott rám erősen semmit sem értő arccal.
- A parkba megyek Jiminnel – tájékoztattam.
- Ja, oké tündérem – bólintott, én pedig azzal a lendülettel kimentem a szobából.

Jiminnel már fél órája egy padon ültünk, egy-egy vattacukrot eszegetve, mint két nagyra nőtt óvodás.
- Lehet egy kérdésem, amire őszinte választ várok, és ígérem, hogy nem adom tovább?
- Hajaj, ez nem hangzik jól – haraptam be a számat.
- Mi van közted és Namjoon között? – kérdezett rá kertelés nélkül.
- Jó kérdés. Igazából nem... vagy de. Hát ha nem vesszük figyelembe azt, hogy nekem ott van Yoongi, akkor talán... Nem tudom, sokat gondolok rá, de ez csak fellángolás, és úgysem tart sokáig – zártam rövidre.
- Ha számításaim nem csalnak, már hetek óta tart a fellángolásod – húzta el a száját Jimin, de a szemein láttam, hogy csak viccel. Nagy megkönnyebbülést jelentett az, hogy nem kezdett el hegyi beszédet tartani, hanem még viccelődött is.
- Te mit csinálnál? – kérdeztem tőle.
- Én hazaküldeném őket, és amelyik előbb kezd el hiányozni – válaszolta.
- De ez Rap Monsterrel már veszett fejsze nyele – gondolkodtam hangosan. Jimin pont mondani akart valamit, amikor a telefonjára pillantott, és kétségbeesetten pattant fel a padról.
- Szerintem siess – tanácsolta, majd futni kezdett, én pedig utána.
- Miért? Mi történt?
- Az történt, hogy késésben leszünk, ha nem szeded a rövid lábaid gyorsabban – nevetett.

Lihegve futottunk be a nappaliba, majd szinte egyemberként dőltünk neki a legközelebbi falnak.
- Csomagoltam kaját az útra, Nari a hűtőben van vacsi – jelentette be Jinbüszkén.
- Te mégis minek főztél, Jin? – kérdezte Jimin.
- Unatkoztam – vonta meg a széles vállát a kérdezett, majd felvette atelefonját. – Itt a taxi – közölte, majd felkapta a kanapé karfájáról ahátizsákját és kiment a nappaliból. Mind elkezdtünk kicipekedni. Éppen azonmosolyogtam, ahogy V a bőröndjével birkózik, amikor megjelent Jungkook.
- Taehyung, kevés vagy ehhez, mint Nari a vizes póló-versenyen – mondta Kookie,majd felemelte a bőröndöt, kezébe vett még egyet és könnyedén kivitte azokat.Mérgesen, és csodálkozva bámultam még az ajtót néhány másodpercig, majd arraeszméltem fel, hogy V-ből kiszakadt a nevetés. Mosolyogva megcsóváltam a fejem,majd eldöntöttem magamban, hogy most az egyszer hagyom nyerni őt. Hamarosanmind elhelyezkedtünk a taxiban. Jobbomon Taehyung, míg bal oldalamon Jimin ült.A taxis nagyon próbált beszélgetést kezdeményezni, de mind elég nosztalgikushangulatban voltunk. Eszembe jutott, ahogy a kertből Sugával berohantunkhajnalban a házba, mert beindult a locsoló, V tegnap esti alakítása, aboldogság, ami Hobi arcáról sugárzott, mikor Blue egy kutya-puszivalébresztette őt, majd az, ahogy Jungkook az általa kiborított kakaóport nézte.Az emlékek egyre gyorsabban öntették el a fejem, majd, mikor a szememben egyrég tapasztalt nedvességet fedeztem fel, megállítottam az emlék-folyamot, ésJimin vállára hajtottam a fejem. Olyan ismerős volt ez az érzés, mintha máregyszer átéltem volna. Csendben szálltunk ki a sárgára festett kocsiból, ésmentünk be a repülőtér hatalmas, vakítóan fehér épületébe. A srácokbecsekkoltak, és szinte azonnal hallottuk is, ahogy egy mély, női hang bemondjaa Szöulba tartó járattal kapcsolatos információkat, és azt, hogy az utasok a Dkapun menjenek a géphez. A könnyek újra a szemembe gyűltek, és akkor, mikor azelső ölelést megkaptam Hobitól, már nem bírtam tovább bent tartani a sóscseppeket.
- Megígérted – utalt a reggel tett kisujj eskünkre.
- Ahogy te is – mosolyogtam rá a könnyeim alól, majd már vissza is öleltemTaehyungot, aki úgy szorított, mintha ez lenne az utolsó alkalom. Jintől azölelés mellé még néhány főzési tippet is kaptam. Ekkor jött Jimin, akivel mártöbb búcsúzáson is túl vagyunk, de mindketten megkönnyeztük ezt is. És végülKookie.
- Noona, úgy fogsz hiányozni – mondta, mire én magamhoz húztam őt. Gyorsanösszeborzolta a hajam, majd a többiek után indult.
- Hé, Jungkook – kiáltottam utána, mire hátrafordult. – Egyél sünt – nevettem,továbbra is sírva. Széles mosollyal az arcán bólintott, és mondani akartvalamit, de akkor egy hatalmas embertömeg elsodorta őt a kapu irányába. Körbenéztem, és odamentem a tőlem pár méterre álló Sugához és Namjoon-hoz.
- Indulhatunk – jelentettem be.

All the love, Ch