23.

Reggel magamhoz képest későn keltem fel. Felvettem a köntösöm, majd lebattyogtam a konyhába. Yoongi a pulton ült, és teáját iszogatva lóbálta a lábait, mint egy kisgyerek. Alig láthatóan elmosolyodtam a látványán.
- Jó reggelt – köszönt mosolyogva.
- Neked is – válaszoltam, picit rekedtes, reggeli hangomon, majd a citromos teám elkészítésébe kezdtem.
- Hogy aludtál? – kérdezte, legnagyobb meglepetésemre tekintete tényleg érdeklődő volt.
- Egész jól – válaszoltam, majd egy aprócska mosolyt küldtem felé. – Olyan érzésem van, hogy mind elfelejtünk valamit – mondtam, ajkam harapdálva.
- Boldog Karácsonyt! – ugrándozott le Taehyung vidáman az emeletről.
- Ma van szent este? – kérdeztem ijedten. Legnagyobb bánatomra V bólogatni kezdett.
- Basszus, én senkinek nem vettem semmit – bosszankodott Yoongi.
- Én sem – vágtuk rá egyszerre V-vel.
- Fel kéne ébreszteni a többieket – jelentettem ki, majd megkezdtem a magánakciómat.
- Én is jövök – követett Taehyung. Ő bevállalta Jungkookot, Jimint és Jint, így én Namjoon és Hoseok szobáit céloztam meg.
- Karácsony van – kiáltottam, miután benyitottam Nam szobájába. Álmosan felemelte a fejét a párnájáról, majd hitetlenül pillantott rám.
- Dehogy van, nézd meg a naptárat – mutatott az ajtaján függő naptárra.
- Inkább neked kéne megnézned – jelentettem ki. Kelletlenül kinyitotta a szemét, majd meglepett és kissé kétségbeesett arccal vette tudomásul, hogy tényleg 24-e van.
- Hallod, én teljesen elfelejtettem – kezdett mentegetőzni.
- Mindenki. Kivéve Taehyung. De ajándékot ő sem vett – tájékoztattam. Megkönnyebbülten fújta ki a bent tartott levegőjét.
- Gyere le, majd ott megbeszéljük a dolgokat – mondtam, majd J-Hope szobája felé indultam. Legnagyobb meglepetésemre Hobi nem volt bent, viszont hangját a nappali felől hallottam.

Fél órán belül Jungkook, Jin és Nam útra készen toporogtak az ajtóban, arra várva, hogy befejezzük a bevásárló listát. Hobi kivette nekik a papírt, majd visszahuppant a kanapéra.
- Pedig igazán vehettem volna ajándékot, legalább neked – pillantott rám Yoongi. – Hiszen biztosan tudom, hogy mit akarsz.
- Ha tudod, hogy mit akarok, akkor miért vagy még itt? – kérdeztem bunkózva. Jimin elnevette magát, míg Hoseok kissé rosszallóan megrázta a fejét.
- Milyen lesz az apró emberi lénynek veletek élni? – kérdezte, majd belegondolva a saját kérdésébe, ő is elnevette magát. – Vicces kis élete lesz.
- Mindjárt jövök – jelentettem ki, majd felszaladtam a szobámba, és felöltöztem. Egy zöld, karácsonyi pulcsit, fekete leggingset, fekete kardigánt és mamuszt vettem fel, hajamba pedig egy alig látható, fehér koszorút raktam, majd már siettem is vissza a nappaliba.
- Csinos vagy – dicsért meg Yoongi. Kissé belepirultam a bókjába, amit észre is vett. – Milyen kis aranyosan elpirultál – mosolygott.
- Jobb lenne, ha elkékülnék? – kérdeztem komolytalanul.
- Jimin azt mondja, hogy ő nem fog főzni – panaszkodott Hobi.
- Jimin, főzgetnél – próbáltam meg a lehetetlent.
- Főzhetnék, de nem fogok – jelentette ki. – Majd díszitek a többiekkel. Úgysem férünk el négyen a konyhában. Majd te meg Kookie oltogatjátok egymást, Jin pedig főz – magyarázta.
- Hé, én tényleg tudok főzni – jelentettem ki sértődötten.
- Persze-persze – mondta Hoseok szarkasztikusan.

Este felé, mikor a főzés és a dekoráció is készen volt (a Karácsonyfára Jimin rakta fel a csúcsdíszt, hiszen ő a legkisebb), felmentem a szobámba készülődni. A hajamat kivasaltam, és a szokásosnál picikét többet sminkeltem, majd felvettem egy bordó, garbó nyakú, testre simulós ruhát, melyben kicsit látszott az apró dombocska a hasamon. Felvettem még egy szürke kardigánt, szürke, kötött anyagú térdzoknit és egy törpesarkú bokacsizmát, a hajamba pedig egy ezüstszínű hajpántot tűztem. Ekkor valaki kopogtatott az ajtómon.
- Hogy nézek ki? – fordultam teljes testtel az ajtóban álló Jungkook felé.
- Hát ma is a két füled közé szorult a fejed – vonta meg a vállát. Megforgattam a szemem, majd ki akartam menni az ajtón, amikor lágyan megállított. – De gyönyörű vagy – mondta őszintén.
- Te is jól nézel ki – pillantottam végig a fekete farmerjén, melyhez egyszerű, fehér inget vett fel.
- Lekísérlek a lépcsőn, az kell, még, hogy legurulj – mondta, majd elindult a lépcső felé.
Leérve megpillantottam a többieket, ahogy a karácsonyfa körül ücsörögnek, mind kiöltözve. Lehuppantam Yoongi mellé, másik oldalamra pedig Kookie ült, szemben pedig Nam foglalt helyet.
- Most ugye elmondjuk, hogy miért vagyunk hálásak? – kérdezte V, aki a csúcsdíszt bámulta. Néha olyan mint egy öt éves kisgyerek, de mi pontosan ezért szeretjük annyira.
Bólintottunk, jelezve, hogy kezdheti ő a „hálaadást".
- Én nagyon-nagyon hálás vagyok azért, mert egy hugival és egy apró emberi lénnyel bővült a család – mondta mosolyogva.
- Én hálás vagyok azért, mert kaptunk nyári szünetet. Egy nagyon jó nyári szünetet – mondta Hoseok.
- Én hálás vagyok azért, mert van kit oltogatnom – jelentette ki Jungkook.
- Ö... hát én hálás vagyok azért, mert... - dadogtam. – Mindenért – mondtam végül.
- Én hálás vagyok Nariért, és az apró emberi lényért – közölte Yoongi. Meglepve fordultam felé, mire Ő csak megrántotta a vállát.
- Azért vagyok hálás, mert idén is sokat tudtam utazni – mondta Jin mosolyogva. – És enni – tette hozzá.
- Én hálás vagyok azért, mert annyi mindenért vagyok hálás, hogy azt el sem tudom mondani – vallotta be Jimin nevetve.
- Hálás vagyok azért, mert idén is azt csinálhattam, amit szeretek, azokkal, akiket szeretek – mondta Nam bölcsen.
- Együnk – csapta össze izgatottan kezeit Jin.
Még ekkor is Yoongi szavai visszhangzottak a fejemben.

All the love, Ch