13

Békésen aludtam, amikor Yoongi halk morgására lettem figyelmes.
- Csörög a telefonod – mondogatta reggeli, még a szokásosnál is mélyebb hangján. Nagyot ásítottam, majd a fehér készülék után nyúltam, mely az éjjeliszekrényen hevert. Mielőtt fogadtam a hívást gyorsan megnéztem az időt. Hét óra. Mégis ki keres ilyen embertelen időpontban?
- Jóreggelt – motyogtam, félig csukott szemekkel.
- Kellemes reggelt Miss Collins – mondta a vonal másik felén a kiadós menedzserem. Mit ne mondjak, egyből kinyílt a szemem.
- Mi történt? – kérdeztem.
- Hát hogyhogy mi történt? Hivatalosan is ki van adva a könyve – tájékoztatott az ember.
- Ja, hogy ja. Hát remek, de ezért kellett felhívni? – reagáltam le egyből.
- És elsöprő a siker. Több példányt kell nyomtatnunk, mert már is elfogytak.
- Ez remek, köszönöm az... értesítés – mondtam. Elköszöntünk, majd már bontottam is a vonalat. Yoongi összezavarodottan nézett rám, arra várva, hogy tájékoztassam Őt is.
- Csak a könyv jól debütált – legyintettem, majd kimásztam mellőle.
- Hé, hova mész? Maradj még – nyavalygott.
- A-a – válaszoltam, majd kimentem a szobából. Halk dobogás, majd valaki hátulról átölel, felemel és visszavisz a hálóba.
- Maradj – kérlelt, mielőtt egy csókban részesített volna. Nagyot sóhajtottam, majd a telefonomat magamhoz véve feküdtem vissza. Mellém helyezkedett, magához húzott, majd két pillanat múlva már szuszogott is, mintha mi sem történt volna.

Ebéd után Nam elment bevásárolni, míg én unottan ücsörögtem a kanapén. Végső kétségbeesésemben egy cukormentes zöldtea elkészítésébe kezdtem bele. A forró, még gőzölgő itallal teli bögrét a háló felé vittem. Kopogtam.
- Bújj be – mondta Yoongi. Mosolyogva léptem át a küszöböt, és telepedtem le mellé.
- Imádlak – suttogta, ahogy közel húzott magához. Nem tudtam nem észrevenni azt, hogy egy össze-vissza firkált papír és egy ceruza van előtte.
- Mi jót csinálsz? – pillantottam rá. Mosolyogva megvonta a vállát.
- Olvasd el.
Nagyot sóhajtva magamhoz vettem a lapot, és még nem átfirkált részt kezdtem keresni.

„Az illatod olyan, mint az édes bűn, annyira utállak, de imádlak. Mielőtt a sötét éjszaka csapdába ejt, ne hagyj el"

És még sok-sok ilyen gondolat volt leírva a papírra.
- Dal lesz? – kérdeztem, mire heves bólogatásba kezdett.
- Tetszik? – nézett rám.
- Igen, csak azt nem értem, hogy hogy fog összeállni – húztam el a szám.
- Még sehogy – nevetett. – Segítesz benne?
- Igen, igen.
- Na, akkor ide mit rakjunk? - bökött a ceruzával a lap egy pontjára. – Valami tűz és sötétség legyen benne – magyarázta elképzelését.
- Amikor minden besötétedik – gondoltam végig.
- Én leszek a tüzed – vágta rá.

Elégedetten néztem Yonngira, ahogy nagyot sóhajtva lerakja a papírt és a ceruzát az éjjeliszekrényre.
- Beülsz az ölembe? – nézett rám. A gondolattól fülig vörösödtem, majd szégyenlősen lehajtottam a fejem – Vagy, akár – csusszant közelebb – az is lehet – folytatta, miközben lábamat átrakta az Ő lábai felett – hogy így bújunk – fejezte be a mozdulatot azzal, hogy magához húzott. Mosolyogva, és kicsit még mindig kipirosodva hajtottam a fejem a vállára.
- Ne légy mérges, ha szerinted elsietem, oké? – kérdezte. Enyhén meglepetten húzódtam el tőle, hogy a szemébe tudjak nézni. – Azon gondolkodtam, ho-hogy izé... esetleg, tényleg nem erőszak... lennél a barátnőm? – nyögte ki végül. Mit sem gondolkodva szorosan hozzábújtam, de nem ölelt vissza.
- Mi az? – kérdeztem.
- Nem válaszoltál – vágta rá.
- Igen igen igen igen igen és igen.
- Szeretlek – mondta, majd magához húzott és gyengéden megcsókolt.
- Megünnepeljük? – kérdeztem egyből. Még magamon is meglepődtem, hogy a pirulásból milyen hirtelen váltottam magabiztosba.
- Van egy ötletem. Öltözz ki, fél óra múlva indulunk - jelentette be, majd kiment a szobából.
Tehát innentől szokásává fog válni az, hogy a meglepetés erejére hivatkozva lesokkol, majd azzal megy ki a szobámból, hogy legyek kész ekkorra?
Mosolyogva ingattam a fejem, majd a szekrényemhez léptem. Egy fekete, testre simuló ruhát, barackszínű magas sarkút és farmerdzsekit vettem magamhoz a hatalmas, fehér szekrényből, míg az asztalomról felkaptam egy dúsan töltött, pasztellkék és barackszínű virágkoszorúm. Ezeket magamra vettem, a hajam megfésültem, és begöndörítettem, míg az arcomra kevés sminket kentem fel. Elégedetten néztem magamra a tükörben, majd kimentem a hálószobából.

GK{&ߩ

All the love, Ch