The last

- 5 évvel később -

A csengő csilingelő hangja ébresztett. Először nem terveztem felkelni, de amint meghallottam az ajtó nyitódását, egyből kipattantak a szemeim. Gyorsan haladtam a bejárati ajtó felé, mígnem meghallottam AreumGi halk sikítását. Sétából gyorsan futásba váltottam.
- Jungkook oppa, halkan, anya alszik – pisszegte le a beszélő Kook-ot AruemGi.
- Már nem – kukucskáltam ki a fal mögül mosolyogva.
- Anyu – sikkantotta az apró leányzó, majd odarohant hozzám és átölelte a lábaim.
- Jól aludtál, angyalom? – kérdeztem, ahogy leguggoltam hozzá.
- Igen, csak... csak éhes vagyok – tette a hasára a kezeit.
- Én is éhes vagyok – gondolkodott el Jungkook.
- Te szerencsétlen, most komolyan átjöttél kora reggel azért, hogy csináljak neked kaját? – háborodtam fel.
- Hát igazából igen, de út közben vettem magamnak kávét – emelte fel a műanyagpoharát.
- Szörnyűek vagytok – jelentettem ki, majd elfoglaltam a konyhát. Ide Jin kellene. Végül kevés gondolkodás után egy egyszerű palacsinta mellett döntöttem, azt mindkettő gyerek szereti. Főzőcskézés közben elkészítettem a saját kakaómat is, majd végül megterítettem az étkezőasztalt.
- Kész a kaja – kiáltottam. A fénysebességet megszégyenítő gyorsasággal érkezett meg AruemGi és a maknae.
- Annyira várom, hogy lássam aput – mosolygott az apróságom, majd magába tömött egy újabb palacsintát. Jungkook mosolyogva pillantott a be fonott hajú lánykára.
- Mindjárt indulunk, icipici Dongsaeng, ne aggódj – mondta evés közben.
- Mikor? – lett teljesen izgatott Lily. Ugyanis ez lett a „második" neve.
- Egy óra múlva nagyjából – válaszoltam boldogan. Annyira vártam, hogy Yoongi visszajöjjön a katonaságból. Továbbra sem értettem, hogy mi értelme van az egész kötelező szolgálatnak, de mindenki azzal nyugtatott, hogy ha hazajön, nagyon izmos lesz. Nem mintha ez megérné azt, hogy majdnem két évet külön töltsünk.

Az egy óra elteltével a khaki felsőmben, farmerben, farmerdzsekiben és fehér sportcipőben álltam az ajtóban, arra várva, hogy Kook előkerítse a fél pár cipőjét. Lilly a rózsaszín nadrágjában és csíkos felsőjében előszaladt a hálószobából, kezében az egyik fehér virágkoszorúmmal.
- Anyu, ezt elfelejtetted – mosolygott, majd kedvesen a saját magasságára húzott és feltette a fejemre a virágos darabot.
- Köszönöm, kincsem – mondtam, majd cuppanós puszit nyomtam a homlokára.
- Megvan – jött elő Jungkook bugyután mosolyogva, a cipőjét magasba emelve. Mind a hárman kivonultunk a kocsihoz. És akkor kezdődött a szokásos veszekedés...
- Min Areum Gi most azonnal kösd be magad – parancsoltam rá idegesen az apróságra, aki a hátsó ülésen karba tett kézzel ült, és már csak azért sem bogozta be magát az övébe.
- Minek? – kérdezte durcásan, és meglepően flegmán.
- Azért, mert a biztonsági öv nem annyira kényelmetlen, mint a tolókocsi – morogta Jungkook. Lilly egy roppant csúnya pillantást vetett rá, majd morgósan ugyan, de bekötötte az övét.
- Köszönöm – mondtam, majd elindultam a vonatállomás felé. Szerencsére szombat reggel lévén nem volt dugó, így aránylag hamar odaértünk. Persze az út során jó néhányszor megkaptuk azt a kérdést, hogy „Ott vagyunk már?". Egy idő után már JK is ráhagyta az öt éves korához képest érett lánykára a dolgot.

Ahogy megérkeztünk az állomásra, AreumGi kiugrott a kocsiból, és pontosan tudva, hogy hol találja az apját elkezdett arra rohanni.
- Ez a gyerek – ácsorgott Kook tanácstalanul.
- Te szerencsétlen, nem jönnél már? – morogtam, majd Lilly után futottam. Pechjére nekem mégis csak hosszabb a lábam, így hamar beértem az apróságot.
- A Kunsanból érkező szerelvényünk megérkezett a hatos vágányra – mondták be a hangosból. Boldog mosollyal az arcomon felvettem a kezeimbe az addig mellettem nézelődő apróságot, majd megindultam a hatalmas hatos felé. A kocsikból sorra szálltak ki az emberek, majd akkor valaki hátulról megbökte a vállam.
- Mi van? – kérdeztem flegmán, ahogy hátrafordultam.
- Neked is szia, tündérem – mosolygott Yoongi a meglepett arckifejezésem láttán. Meg sem tudtam, szólalni, Suga máris az ölelésébe húzott.
- Szeretlek – suttogtuk egyszerre egymásnak.

All the love, Ch