Previously...

-

Me: Eltudom neked magyarázni, hogy mi történik veled. Én már mindennel tisztában vagyok. Csak egyet kéne megígérned.

Daniel: Mi lenne az?

Me: Hogy nem fogsz megölni...

***

Amikor Daniel szép lassan besétált az irodámba egyszerűen egy nagyon gyenge félelem kezdett el mardosni valahol jó mélyen, de igyekeztem ezt leküzdeni.

-Szia.-hangom erőteljes volt, viszont megvoltak neki azok a képességek amivel érzékelhette aggódásomat.

-Miért érzek a levegőben enyhé remegést felőled? Nagyon fura érzés...-bizonytalan kérdése egyre kíváncsibbá tett, hogy vajon ki tehette őt ilyenné. Szét cincálnám az illetőt. Egy ártatlan teremtést ennyire szétbaszni...

-Azért mert tartok tőled.-sóhajtottam egyet, majd folytattam- Bár nevezhetjük ezt félelemnek is.- lehajtottam fejemet, ugyanis igencsak megalázónak tálaltam ezt a szituációt. Mit tehetnék? Muszáj vagyok vele őszintének lenni.

-Te?! Te félsz tőlem? Végülis én támadtam rád. Tényleg.-elmosolyodtam édes hangjától, aztán inkább közelebb sétáltam hozzá és gyengéden arcához nyúltam.

-Annyira vonz mindened. Nem csak a véred hanem úgy az egész lényed. Megbolondulok a közeledben... Egyszerűen elvesztem az eszem. Teljesen megőrjítesz pedig csak ma ismertelek meg.-egyre csak közeledtem arzához és már lassan a csóknál tartottam, amikor ő hirtelen kezek használata nélkül akkorát taszított rajtam,hogy konkrétan a falon kötöttem ki. A hátamat fájlalva csúsztam le szép lassan a padló felé, majd szemeimet összezárva próbáltam tompítani a fájdalmat. A picsába, erre nem számítottam.

-Jézusom! Ne haragudj!-Daniel kezet szája elé kapva rohant felém, de egy enyhé intéssel megállítottam. Szemeimet kinyitva figyeltem ahogyan megtorpan. Jobban kell vele vigyáznom, mint gondoltam.-Nem akartam...-bocsánatkérés csengett hangjában, viszont tisztán láttam, hogy valami végig siklik rajta és újra elindul hozzám.

-Dan! Állj meg! Hallod?! Állj meg ott ahol vagy!-szinte már kiabáltam neki, de mintha meg sem hallotta volna, folytatta útját irányomba. Bevallom, kibaszottul elkezdtem tőle parázni. Most tuti megfog ölni, én pedig tehetetlenül végignézem majd. Francba is ezekkel a faji különbségekkel!

-Dan? Ez egész jó becenév.-amikor leguggolt és arcomhoz ért-akárcsak én az előbb hozzá-egy nagyon nagy kő esett le a szívemről. Talán mégis túlélem ezt a napot. Mélyen íriszeimbe pillantott, majd egy másodperc töredéke alatt ajkaimra tapadt. Csak pislogtam magam elé mint egy szűz kisfiú, aki nem tudja mit kéne most tennie. Pedig a legprofibb voltam az ilyen és ehhez hasonló dolgokban. Szép lassan eltávolodtam tőle, majd szomorúan rá pillantottam.

-Gyűlölöm, hogy erősebb vagy nálam. Muszáj megtanítanom hogyan irányítsd az erődet. Én akarlak uralni.-mondtam határozottan, de a szemében lévő gyilkolási vágy kicsit visszább fogott.

-Én is azt szeretném, hogy te uralj, de egyenlőre a bennem lévő erő uralkodik minden felett.-és igaza volt. az ereje volt a főnök, akinek semmiféleképpen nem mondhattunk nemet. Legalábbis egy darabig nem, de amint sikerül neki uralni, már én leszek felette és nem az ereje felettem.