~de amint sikerül neki uralni, már én leszek felette és nem az ereje felettem.~

-Most mennem kell, de este találkozzunk.-szemei csillogtak ahogy rám nézett. Gyönyörűek...
Ahogyan elindult az ajtó felé, megcsapott az illata. A vére illata...óriásit nyeltem és megpróbáltam teljesen máshova koncentrálni. Kezeimet ökölbe szorítottam, de végül az egész testem megfeszült. Mi a fene történik?
-Alex...minden rendben? A nyakad a tiszta fekete.- szemeim kikerekedtek. Gyorsan kapcsoltam és kitoltam Danielt az ajtón. Nyáladzó szájjal az asztalomhoz rohantam, majd egy zacskó vért előrántottam. Feltéptem a csomagolást és mohón inni kezdtem. Elbasztam...Nem bírom enélkül. Függő lettem...Az ajtó csapódás kedves barátnőm érkezését jelentette, mire lefagytam és elejtettem az ételem. Leginkább undorodva tekintett rám, de egy kis szomorúság is megvillant szemeiben.
-Alex! Azt mondtad le állsz az ember vérrel!!-kiabált, én pedig próbáltam kordában tartani az indulataimat. Mozogva ugyan, de megpróbáltam beszélni hozzá.
-Nem ment. Nem megy. A vére...olyan...-sóhaj hagyta el számat, mondatomat pedig abba is hagytam. Tudta mire gondolok.
-Mámorító. Igen, tudom.-kis szünetet hagyott, majd folytatta-De ugye te is tudod hogy ezt muszáj abbahagynod?-tudtam nagyon jól tudtam, hogy abba kell hagynom, de annyira...annyira vonzott. Ki voltam éhezve mindenre és nem tudtam uralni magam. Daniel mámorító illatát érezve, végig futott rajtam a gyilkolási ösztön. Akartam őt. Szívni akartam a csodálatos vérét, durván. Túl durván a normálishoz képest. Nem tudom mivel csillapíthatnám ezt a bennem fortyogó vágyat. Lassan azt érzem, hogy megbolondulok...
-Segítek, ha szeretnéd.-barátnőm hangja kizökkentett gondolataimból, így volt időm észrevenni könnyes szemeimet. Lenyugodtam ugyan, de talán túlságosan is.
-Jó lenne.-könnyeimet erőszakosan törlöm le arcromról, majd egy enyhe sóhajt kieresztve számon huppanok le székemre.
-Akarom őt. Bármi áron.- nem mondtam ki, csak barátnőm gondolatai közé juttattam. A köztünk levő kötés miatt, megtudom ezt tenni vele. De egyenlőre csak vele alakult ki ez a bizonyos erő.
-Alex...veszélyes.
-Megígértem, hogy segítek neki.-az asztalra csaptam, mire a lány megugrott. Megrázta a fejét és motyogni kezdett.
-Nem teheted...-mondta, majd sarkon fordult és kiment az irodámból. Magamra maradtam a sok-sok gondolattal a fejemben. Mégis hogyan tudnám elkerülni őt? Minden egyes porcikája magához vonzz. Hirtelen beugrik egy kép, melyen ő van meg én hadd ne mondjam milyen helyzetben. Háttal áll nekem én pedig neki nyomulok egész testemmel, majd nyakára fordulok és gyengén harapdálni kezdem. Kezemmel egyre lejjebb haladok míg el nem érek......itt megrázom a fejemet és inkább sétálgatni kezdek a helyiségben. Nem sokat segít rajtam, ugyanis folyamatos játszásra került ez a kis filmsorozat, amitől ott lent egyre keményebb kezdek lenni. Veszek egy nagyooooon mély levegőt és megpróbálom magam lenyugtatni kisebb nagyobb sikerrel. Inkább kisebbel. Az asztalomhoz sétálva leültem a székemre, majd újra a kezembe vettem a véres zacskót. Most viszont nem szívtam bele csak nézegettem. Vettem egy nagy levegőt ismét és beledobtam a kukába. Megváltozok. Eldöntöttem.

465 words