- Azt az emeltre kellene felvinni. - magyarázott Michael

Körülbelül fél órája vagyunk itt, és még a bútorok fele sincs bepakolva a házba. Van olyan polc ami be sem fér az ajtón, ezért azt majd szét kell szedni, és odabent összerakni.
Végül Heather is eljött, és meglepően sokat tud segíteni. 

Felvittünk pár bútort az emelte, ahogy Michael kérte, aztán a többit is bepakoltuk, míg csak a polc maradt amit össze kell szerelni.

Egy kisebb szenvedéssel sikerült megcsinálni.

- Ah, kész van. - könnyebbült meg Michael

- Ez mi? - emelt fel Heather egy a polccal megegyező színű fadarabot

- Valószínűleg annak itt kellene lennie. - sóhajtottam letörten

- Tudjátok mit? Majd a fia megoldja, ha hazajön.

- Mert a fia nem tudta volna ezeket becibálni?

- Nincs itthon. Külföldön van valahol. - rántotta meg a vállát fekete hajú barátom

- Ja. - mondtam halkan

- Köszi a segítséget srácok. - állt fel

- Ha kell még valami, szólj.

- Rendben.

Elköszöntünk Michaeltől majd hazasétáltunk.

- Jó lesz ha ebéd után indulunk a szüleidhez? - kérdeztem ahogyan leültem az asztalhoz

- Persze. - mosolygott Heather - Neked nem gond?

- Kibírom.  nyugtattam meg

- De ha nem szeretnél nem muszáj jönnöd. Mondjuk de, mert el kell vinned, de utána hazajöhetsz.

Karjánál fogva az ölembe húztam.

- Ne aggódj, minden rendben lesz.

Ebéd után összeszedtük megunkat, autóba ültünk és elindultunk Heather szüleihez.

Igazából Heather és a családja nem igazán bír engem, sőt, hogy őszinte legyek, egyenesen utálnak. Amit nem értek, hiszen egy rossz szót nem szóltam sosem, nem is bántottam meg őket, tényleg nem tudom mivel ártottam nekik.

- Minden rendben? - kérdezte Heather

- Persze.

- Remélem az a ribanc nem lesz ott.

- Ne mondj rá ilyet, drágám.

- De nem tudok rá mást mondani. 

Nem szóltam semmit, csak vezettem tovább.

Fél óra múlva meg is érkeztünk. Felhajtottam a kocsifeljáróra, lezártam a kocsit, majd bekopogtunk.
Heather édesanyja nyitott ajtót. Ahogy meglátta a lányát körbepuszilta, megölelgette majd beengedett minket.

- Rob, megjött Heather!

- Azt a bájgúnárt is hozta magával? - kérdezte Heather édesapja

- Igen, ő is itt van. - kiáltottam

-Luke! - bökött oldalba Heath

Rob lejött az emeletről, üdvözölte a lányát majd leültünk a nappaliban lévő kanapéra.

Még kezet sem fogott velem.

- Mi újság, kislányom?

- Luke egyik haverjának segítettünk költöztetni, aztán úgy döntöttünk lenézünk.

- Istenem, képes voltál pakoltatni vele a sok nehéz polcot? - fordult felém Rob

- Apa, én akartam segíteni, nem Luke kényszerített rá!

- Persze. Szerinted elhiszem?

- Pedig jó lenne, ha elhinné, mert sosem kényszeríteném olyanra Heathert, amit nem szeretne. Mondtam neki, hogy maradjon otthon, de szeretett volna segíteni, szóval eljött. Nem esett semmi baja, nem értem miért kell támadni. Nézzék, én nem tudom mi bajuk van velem, de szeretném ha normálisan tudnánk beszélni, és nem gyanúsítgatnának.

- Luke, a baj ott kezdődik, hogy te elvitted innen a lányunkat, holott még tanul, és szüksége lenne egy biztos lakásra, ahol élni tud.

- Kezdjük ott, hogy én magamtól akartam elmenni, hogy vele éljek, nem rángatott el magával, és igenis biztos helyünk van, mert ő dolgozik, és ezt meg tudjuk oldani. - akadt ki Heather - Eljöttünk azért, hogy meglátogassunk titeket, azok ellenére, hogy most is miket hordtok össze. Luke is eljött, mindazok ellenére, hogy megint miket vágtok a fejéhez! Megtehette volna, hogy nem hoz el, azt is, hogy kint marad az autóban, vagy esetleg visszajön értem, de itt van bent, és ahelyett, hogy mindig a hibát keresnétek benne, elfogadhatnátok, és nem kellene mindig a feszültség.

Felállt a kanapéról, felvette a táskáját majd intett, hogy menjünk. Csendben felálltam, kinyitottam az ajtót, de nem jött, szóval kimentem előtte, majd miután ő is kijött, becsapta az ajtót. Meg sem várta mit mondanak a szülei.

- Nem kellett volna miattam összeveszned velük.

- De igazad van, és már ideje volt kiosztani őket. Sajnálom, hogy így viselkednek veled, nem érdemelnéd meg. Igenis jól megvagyunk, nincs szükségem semmi másra. - mondta már az autóban ülve

- Örülök, hogy így gondolod. - mosolyodtam el, majd adtam neki egy csókot

Hazaértünk, Heather nekilátott tanulni, én pedig csendben elfoglaltam magam a garázsban.

bocsánat a késésért, igazából már nem volt ihletem, mert a történet vége van meg, az elejére nem gondoltam volna, hogy ennyire nem tudok mit írni
ígérem még egy-két rész és beindulnak a dolgok, addig tartsatok ki:)