Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

first

Olyan édesen alszik. Nincs szívem felkelteni, ezért nem is teszem. Korán van, nekem pedig mennem kell dolgozni. Lassan felállok az ágyról, felöltözöm, majd kimegyek a nappaliba a kulcsomért és a pulóveremért. Azt hiszem minden megvan, és indulhatok melózni.

"Jó reggelt Drágám!
Elmentem, este találkozunk.
Sok sikert a sulihoz.
Maradj életben!"

Letettem a papírt az asztalra, majd elindultam.

Egy nagy bevásárlóközpontban dolgozom. De előtte voltam már a Starbucks mukatársa is, és a Telekomnál is dolgoztam már, mindezt egy évben. Az a gond velem, hogy hamar megunok dolgokat. És valószínűleg itt sem fogok sokáig maradni, magamat ismerve.
Ahogy beléptem az ajtón, a hideg is kirázott, rendesen hideg van idebent. Bár, a termékek nem romolhatnak meg, muszáj fázni egy kicsit. Az öltöző felé vettem az irányt, közben találkoztam pár munkatársammal, de csak  köszöntem nekik és folytattam tovább az utamat az öltözőig. Magamra rángattam azt a rettenetes felsőt amit monden dolgozónak hordania kell, betettem a cuccaimat a szekrényembe majd nekiláttam a munkának. Először általában felmosunk, mielőtt kinyitunk, és ahogyan észrevettem ez ma is az én feladatom lesz. Felmostam majd szóltam a többieknek, hogy ha felszáradt a kő, akkor kinyithatnak.
Tudom, unalmas lehet, hogy a munkahelyemről dumálok miközben nyilván titeket más érdekelne. Mindennek eljön az ideje, ne aggódjatok.

Már majdnem lejárt a műszakom, szóval lassan indulhatok haza. Alig két vásárló volt már csak, akiket nyilván nekem kell kiszolgálnom. Valószínűleg ez lesz az oka, amiért más munkahelyet fogok keresni. A lusta munkatársak miatt. Komolyan, ezek csak bejönnek, lehúznak két árut, elveszik a pénzt és hazamennek. Vagyis a tíz órás munkaidőből ledolgoznak kettőt. Mindegy, nem rinyálok.

Már azt hittem megszabadulok mindenkitől, mikor Tim megállított, hogy menjek el vele inni. Szerencsére le tudtam rázni és végre hazamehettem a barátnőmhöz.

Szia! - köszöntöttem őt ahogyan beléptem a házba

- Szia! Milyen volt a munka?

- Fárasztó. - legyintettem

Odamentem Heatherhöz és megcsókoltam.

- Te mit tanulsz?

- Nem tanulok. Könyvet olvasok.

- Van kedved elmenni valahova?

- Attól függ hova. - szájába vette a ceruzát amit eddig a kezében forgatott s közben keresett valamit

- Autós mozi, sima mozi, vagy kajálhatunk is, de elmehetünk korcsolyázni is.
- De én nem tudok korcsolyázni.

- Megtanítalak.

- Inkább mozizzunk itthon. Van popcorn is, meg üdítő is, és itt legalább kényelmesebb.

- Akarod mondani a mellkasom kényelmesebb, mint a moziszék. - javítottam ki

- Pontosan. Na, jó lesz?

- Nekem jó, ha neked is.

- Oké, akkor elpakolok, megcsinálom a kukoricát, de meg addig keress valamit.

- Majd te kiválasztod. És kivételesen nem fogok nyávogni, ha valami nyálas, romantikus, nézhetetlen filmen akarsz bealudni.

Ő már addigra nekilátott az asztal szebbé varázslásának s ment a konyhába.

- Kikérem magamnak! Én sem szidom azokat a filmeket amiket te szeretsz, és amúgy meg nem fogok bealudni. Nincs hozzá elég késő. - kiáltott a konyhából

- Igazad van, ne haragudj. - keresgéltem a tévében a filmek között - A lázadó, A  szomszéd fiú, A szürke ötven árnyalata, vagy a Fantasztikus négyes legyen?
- De a Fantasztikus négyes régi film. 

- Ez a 2015-ös változata.

- Ki játszik benne? - jött ki a nappaliba a tál pattogatott kukoricával

- Miles Teller, Ka...

- Azt nézzük meg. - vágott közbe

- Rendben.

Hoztam innivalót is, majd egy takarót is Heathernek. Végre megvolt minden, a kanapén is elhelyezkedtünk, mikor megcsörrent a telefonom. Kikaptam a zsebemből és felvettem.

- Igen?

- Luke, Michael vagyok. Csak azért hívlak, mert megváltozott a számom, új telefonom lett, szóval majd mentsd el.

- Te nem hívsz fel csak azért, hogy ezt elmondd nekem. - nevettem el magam

- Ez igaz, nem is csak ezért hívlak.

Vártam, hogy megszólaljon, de nem jött válasz.

- Akkor miért hívtál?

- Ja, bocs. Holnap segítened kéne.

- Miben?

- A nagynénémet költöztetni.

- Ez komoly?

- Mi?

- Semmi, hagyjuk. Mikorra és hova kell érkeznem?

- Reggel nyolcra hozzánk egyelőre. Kössz haver. - majd kinyomta

- Hova kell menned?

- Michaelnek segíteni költöztetni. Mintha nem erre lettek volna kitalálva a költöztetők.

- Ohh. Jó lett volna meglátogatni anyuékat. - szomorodott el

- Elmehetünk este is, vagy esetleg vasárnap.

- Ha nem túl későn végzel, akkor szerintem menjünk este.

- Rendben.

- De holnap én is mehetek segíteni.

- Ki ne találd, Heather!

- Miért? Erős vagyok. - jelentette ki

- E felől semmi kétségem. De nem hiányzik nekem hogy megüsd magad valamivel.

- Szerintem Michaelre hamarabb esik rá egy bútor, mint rám.

Elnevettem magam. Ebben igaza lehet.

- Inkább nézzük a filmet, majd reggel megbeszéljük.


ja, igen, tudom, nem valami nagy szám, de higgyétek el izgi lesz, szóval megéri tovább olvasni:)
vote & leave a comment if you liked it, thank you

még annyit, hogy megpróbálok minél sűrűbben részeket hozni, de magamat ismerve egy héten egy résznél több nem fog telni, de igyekszem, ígérem

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro

Tags: