Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Póki befenyít

A kislány szorosan magához ölelte Tonyt. A férfi levegőért kapkodott. A Kapitány még régebben motyogott valamit arról, hogy ennek a Starknak van családja, de még így is fura volt, hogy egy számára vadidegen lány az apjának nevezi őt. Tony is átkarolta a kislányt. Elmosolyodott, majd rávigyorgott.

Az idilli pillanatot a mérges kiáltás törte meg:

- Morgan, ő nem Tony! Ő Mysterio egyik illúziója!

Peter állt a feljáró tetején. Sejthető volt, hogy már belekezdett egyszemélyes bosszúhadjáratába. Ha tényleg lett volna mit megbosszulni, akkor még érthető is lett volna a srác idegessége és rossz hangulata.

- Pete, megtaláltad Morgant?- szólt fentről egy Stark számára ismerős, mégis távoli hang. Tony gyomra görcsbe rándult, a hátán átfutott a hideg. Peter egy gyors igent odavetett, majd közelebb lépett. Megragadta Morgan kezét, majd olyan erővel húzta a kislányt maga felé, mintha épp egy közeledő autó elől rántotta volna el. Morgan feljajdult, majd teljes erejéből kapálódzni kezdett, de mindhiába: Peter erősen szorította magához. A feljárat felé húzta.

Tony megpróbált utána menni, de a srác kezéből egy ragacsos anyag lövellt ki, ami hálóként a padlón tartotta Starkot. A kislány sikoltozott, ellenkezett, de Peter erősebb volt.

Stark térdre esett. Arcáról lehúzta a pókhálóra hasonlító anyagot, de a kezéről már nem sikerült. Magában azért imádkozott, hogy Strange, vagy a Kapitány lejöjjön, és hívják a 911-et, vagy hasonló. Ki akarta deríteni, hogy ki ez, aki az apjának nevezi őt. Meg akart békélni a Peter gyerekkel, elbeszélgetni másokkal erről a világról. Bosszúálló akart lenni.

Ekkor jutott eszébe, hogy hogyan szabadulhatna ki. Megpróbálta a zsebéből előhalászni a kocsikulcsszerű műszerét, ami a páncéljával állt összeköttetésben. Nagy nehezen megnyomta rajta a gombokat. Percek múlva csörömpölés hangzott fel, és a mennyezetet egy páncél törte be.

- Jarvis, kérlek, célozz a hálóra!- kérlelte Tony a páncélt.

- Uram, a célzórendszer eléggé gyatra- hallatszott belőle Jarvis ismerős hangja. Tony ide is beépítette, mert hát akció közben is jó zenére ütlegelni a rosszfiúkat.

- Semmi baj, csak csináld! Annyit kérek, hogy igyekezz ne engem eltalálni!- sóhajtott Stark.

Jarvis lőtt, és sikeresen elszakította a hálót. De a lövedék tovább sodródott. A Galaga-gép fellángolt.

- Kezdetnek jó- vonta meg a vállát a férfi, majd felvette a páncélt. Ki tudja, hogy Peter mikor akar rá lávát vagy gyilkos lényeket uszítani.

A nagy csarnok bejárata előtt ledermedt. Az összes hős ott ült, akit ismert. Vagy 30-an is lehettek, de Tonyt inkább azt zavarta, hogy mindegyikőjük egy irányba nézett. Egy, az övéhez hasonló páncél sapka részéből kékes fényű hologram vetült eléjük. Eltátotta a száját. A hologramon szereplő alak ő volt, de mégsem. Öregebbnek, és letörtnek látszott, de mégis mosolyt erőltetett az arcára, amiről szomorú fájdalom tükröződött. Stark belépett a terembe, mire a felvétel véget ért. Most már az zavarta, hogy mindenki felé fordult.

- Óh, hogy a...- állt fel a helyéről Peter, majd újra megpróbálta hálóval csapdába ejteni Starkot, de az ügyesen kitért előle.

- Kapitány!- nézett egykedvűen maga elé egy félkarú, gyenge, összetört figura. – Azt hiszem, valamit tisztáznunk kellene!

■■■
A részt írta : ANevemnemrdekes és én

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro