- Szóval, Steve! Kérem, ne higgye, hogy boszorkányság van a dologban! Nem akarom máglyán végezni, vagy ilyesmi- nézett a Kapitányra Tony, miután a duzzogó Peter felállította a székét.

- Nyugalom, az égetés nem az én művészetem- köhintett Steve. - Legfeljebb bedobunk az egyik mosógépbe.

Tonyt nem igazán nyugtatták le a szavak:

- Na, figyeljetek! A kissrác biztos ért ehhez valamennyire! Ha nem, akkor nagyon megszívtam.

- A kissrác? Az igazi Stark tudta a nevemet!- nézett diadalittasan a továbbra is megkötözött Tonyra Peter.

- Szóval van ez az egész multiverzumos dolog- kezdte a magyarázkodást Tony, de a fiú megint félbeszakította.

- Tudom, hogy mi következik! Te egy másik Tony vagy, más múlttal, aki egy másik valóságból jött ide, mert valami katasztrófa történt- darálta unottan.

- Kölyök, te tudsz valamit!- nézett rá döbbenten Tony. - Minden úgy van, ahogy elmondtad.

- Ezért nem veszem be! Mysterio is hasonló dumával jött, és tessék! Leleplezett, nyakamon a rendőrség és Mr. Rogers bújtat egy idősek otthonában!- látszott rajta, hogy megkönnyebbült, hogy mindezt kiadhatta magából.

Ismét hangok hallatszottak a lépcső felől. A fokok nyekeregtek, miközben egy sötét alak lépdelt rajtuk lefelé.

- Sziasztok! Valakinek van kedve pókerezni? Wong megunta, hogy mindig én győzök!- szólt egy nyugodt, mégis ijesztő hang. A lámpához közelebb érve megvillant a vörös köpenye és kirajzolódott az arca.

- Ó, szia, Tony!- haladt el rezzenéstelen arccal Stark mellett, de hamar rájött, hogy itt valami nincs rendben. -Tony?!

- Nem, ő nem Tony! Ő Mysterio egyik illúziója!- szabadkozott Peter.

- Hát...- ezzel a mozdulattal arcon csapta Tonyt. - Nekem valóságosnak tűnik. Ez jól esett, kicsit-sem-haltam-meg-Stark!

- Hé, ön nem az az orvos abból a sorozatból?- csillant fel Tony szeme. - Az az idegsebész! Doktor Stephen Strange! Ugye jól megy az orvosi karrierje?

Strange bólintott, majd felsóhajtott:

- Ami azt illeti, átálltam az univerzum védelmezésére. Megvédek másokat, miközben ők azt sem sejtik, hogy létezem. Kicsit kevés a reflektorfény, de lehet szeretni.

- Az szuper!- örvendezett Tony. - Végre egy szakember! Mondja meg nekik, hogy létezik multiverzum! Én egy másik valóságból jöttem ide!

- Tényleg létezik. De az nem azt jelenti, hogy kedvükre nyitódhatnak kapuk!- lombozta le Starkot. - De ha pókerezik velem, akkor elmagyarázom nekik.

Stark bólintott. A Kapitány, bár vonakodva, de eloldozta a kezét. Tony hamar rájött, hogy miért unta meg az a Wong pasas a Stranggel való pókerezést. Strangenek „valamiért" mindig a legerősebb lapjai voltak, egyik körben sem engedte magát legyőzni.

- Akkor most elmagyarázom!- állt fel a Doktor a sokadik győzelme után.

Tulajdonképpen ugyanazt mondta el, amit Tony próbált, de neki jobban hittek.

- Én már a kezdetek óta azt gondoltam, hogy van ebben a multiverzumos dologban valami- ámult el a Kapitány.

- Mysterioban is volt valami!- harsogta Peter. - TÖMÉNY HAZUGSÁG ÉS ILLÚZIÓ!

- Peter- nézett a Kapitány újból könnyes szemmel a felháborodott srácra. - Ez a felnőttek dolga, jobb, ha elmész!

A srác duzzogva indult el a lépcső irányába:

- Tudom, hogy Mysterio csele vagy, te ál-Tony, és be is fogom bizonyítani!

Akármilyen nevetséges is volt a fenyegetés, nem tűnt túl biztatónak.

- Na, és most- kezdte Strange. - meggyőzzük a Kapitányt, hogy te tényleg Tony Stark vagy.

Ez után a mondata után sárgás fénykarika villant alattuk, és nemsokára egy ismerős, ugyanakkor romos épület előtt találták magukat: a Bosszúállók egykori bázisa előtt.

■■■
Írta:ANevemnemrdekes és én