- Emberek, figyeljetek!- rázta meg a fejét Strange. Aztán egy hirtelen és gyors mozdulattal a Kapitány felé bökött. – Minden az ő hibája.

- Egyáltalán valaki megmagyarázná, hogy mi ez az egész, és hogy ki ez a Vasembernek kiöltözött fickó?- kérdezte egy sötét bőrű férfi. Kékes pólóján egy békejel virított, alatta a „Wakanda Forever" szöveggel.

- Stephen- állt fel a székéből egy nő. Elegáns öltözéket viselt, a szőkés hajába ősz szálak vegyültek. – Akármilyen trükk, vagy poén is ez – a szemében a harag fénye csillant meg. – Azonnal tüntesd el. Ne szakítsd fel a fájó emlékeket.

Tony tekintete a nőre siklott. Az az arc, az a dühvel teli ábrázat, amivel Pepper Potts lépett le Tony elől, majd okozta a saját vesztét.

- Hallottad!- szipogott Pepper. – Leléphetsz!

Tony ledermedt. Nem jutott szóhoz, csak dadogott.

- Tegyen valamit, Mr. Strange!- Pepper közelebb ment a varázslóhoz, majd egyenesen a szemébe nézett. Strange szóra sem méltatta. A köpenye Pepper irányába lendült, ami hátrálásra késztette a nőt. Potts kikerülte. Egyenesen Tony irányába sietett. Fejen vágta a férfit, mire a gyengén rögzített sapka leesett a fejéről. Stark Hátraesett. Talán be is veri a fejét a padlóba, ha a Doki köpenye nem siet a segítségére. Lassan felállt, majd Pepperre nézett és megcsókolta.

A percek óráknak tűntek. Tony látta, ahogy a többiek összesúgnak. A pusmogásból hatalmas lárma kerekedett. Tony ugyanúgy állt előttük, mint ahogy eltávozott. Páncélban, sapka nélkül. Csak a Végtelen Kesztyű mechanikus mása hiányzott az összképből.

- Most már SOK MINDENT kell megmagyaráznotok- súgta oda a Kapitánynak a félkarú. Jobb kezének maradékát kötés takarta. Tony bele sem mert gondolni hogy hogyan jutott ilyen sorsa.

- Pepper, örülök, hogy itt nem haltál meg- jegyezte meg Tony. Pepper ugyanúgy ledermedt, mint azelőtt Stark.

- Hogy?- dadogta. Tony lehajtott fejjel válaszolt.

- Pepper! Ne higgy neki! Ő is Mysterio egyik csicskása!- őrjöngött Peter, de Potts meg sem hallotta. Magához szorította a férfit.

Könny szökött a szemébe:

- Mégis hogyan...?!

Stark kiszabadította magát az ölelésből, bár tényleg szörnyen jól esett neki.

A többiek elé állt, majd elkiáltotta magát:

- Igazi vagyok! Én vagyok...- Tony Starkot akart mondani, de nem tudta, mert Morgan közbevágott.

- Vasember- vigyorgott a kislány.

Tony mosolyt erőltetett az arcára. A Kapitány mellé lépett, és a vállára tette a kezét. Másik oldalára Strange állt.

- Azt hiszem, kezdhetjük a magyarázkodást- jegyezte meg a Doki.

Stark felnevetett, mire a hevesen veszekedő tömeg elhalkult.

A csendet Peter törte meg:

- TUDOM, hogy Ő Mysterio csalija! Tudom!

- Peter, megtennéd, hogy egy perce csendben maradsz? A tüntető, „Stark is csak egy hülye illúzió" plakátjaidat pedig inkább kint ragasztgasd. - kérlelte a Kapitány.

Peter duzzogva leült, mire a trió nekikezdett az élménybeszámolónak. Lehet, hogy egyesek számára hihetetlennek tűnt, de kellett az esetre valami elfogadható magyarázat. Egyesek a homlokukat ráncolva hümmögtek, másik könnyes szemmel bámulták Starkékat.

A beszéd végén egyetlen kérdés volt:

- Akkor most hogyan tovább?

■■■
Írta: ANevemnemrdekes és ééén ;3