- Stark úr! Nem kell ezt érzékelni, mint kudarc! Próbálja újra! Új élet! Kudarc nem vég!- próbálkozott Jarvis a tőle telhető legváltozatosabb szókinccsel nyugtatni Tonyt. Bár meg lehetett érteni a mondandóját, inkább hasonlított egy külföldi turistára, aki igyekszik összepakolni az általa ismert szavakat.

- A kudarc nem vég- mormolta Stark alig hallhatóan. Jelenlegi helyzetében inkább leugrott volna a Csomolungma tetejéről, mintsem hogy megpróbálja újrakezdeni az életét. Megigazította nyakkendőjét, majd az út közben összegyűrődött ingére nézett. Felsóhajtott. Tekintete átvándorolt az ütött-kopott aktatáskára, amiben a páncél volt. Kis hezitálás után belépett a tárgyalóterembe, ahol már tömegek gyűltek össze. A sajtó megállás nélkül nyomult előre a tömegben, az újságírók fényképezői folyamatosan kattogtak. Stark a szeme elé emelte a kezét, mert kezdett elviselhetetlen lenni a vakuk állandó villogása. Leült a kijelölt helyére, majd hátradőlt a széken.

- Nocsak, ki van itt?- hangzott Stark mögül egy pimasz hang.

- James Rhodes?- nevetett fel Tony. – Hát, öregem, te sem vitted sokra! Közrendőr? Azt hittem, hogy nagyobb céljaid voltak!

- Ez is jó dolog!- nézett mérgesen a szarkasztikus humorú Starkra. – És kérlek, nem engem fognak börtönre ítélni!

- Ó, a francba!- fordult vissza Tony. Ezt nem vette figyelembe a lehetséges büntetések között. Azt kívánta, hogy bárcsak elnyelné a föld. Eggyel kevesebb gondja lenne.

Az ellene lévő embereknek valami profi ügyvéde lehetett. Még a hajzseléje is drágább lehetett, mint Stark öltönye. Újból felsóhajtott. Veszett ügy.

- Stark úr, úgy hallom, hogy megérkezett. Én vagyok az ügyvédje.

Tony megnyugodott. Nem is emlékezett arra, hogy ügyvédet fogadott. Elszálltak a kételyei. Azonban amikor üdvözlésképpen „megmentője" felé nyújtotta a kezét, visszatért minden rossz érzése.

- Maga vak.

- Köszönöm az észrevételt. A nevem Matthew Murdock.

Stark a tárgyalás megkezdéséig őt pásztázta a tekintetével, de a férfit nem igazán zavarta. Fejét ide-oda mozgatta, mintha a termet figyelné. Sötét napszemüveget és fekete öltönyt viselt.

- Megkezdem a tárgyalást!- szólt a bíró, mire a termet a csend kerítette a hatalmába. Stark végig lehunyt szemmel hallgatta az elferdített történeteket, amik őt egy gyilkosnak állították be. Voltak a tanúk közül, akik hősnek nevezték, de a legtöbben nem voltak oda a város új, önkéntes igazságosztójáért.

- Mr. Murdock, ön következik a védőbeszéddel!- hívta ki a bíró. Murdock szép lassan felállt, majd a széke mellé helyezett botjával kitapogatta az utat.

Elérte a célját, ahol neki is kezdett a beszédének:

- Tisztelt bíró úr, esküdtszék, egybegyűltek! Valljuk be azért magunknak: mi maradna a városból hősök nélkül? Igen, pont erről beszéltem! Egy nagy porkupac! Stark úr védi az otthonukat! Védi az ártatlanokat! Hát miért nem kezeljük őt egy lapon a többi hőssel? Miért félnek tőle? Miért...

Hirtelen csönd lett a teremben. Stark már éppen hálálkodni akart a pozitív üzenetért, de Murdock lefagyott. Fejét megint ide-oda forgatta, mélyet szippantott a levegőből.

- Mi a baj, Mr. Murdock?- állt fel a bíró.

Matt Murdock nem válaszolt. Hátrált egy lépést. Arckifejezéséről ijedtség és tanácstalanság tükröződött. Stark a bíróra pillantott. Már az ő mimikáján is látszódott a döbbentség. A teremben rémült sikoltozás hallatszott. Már Tony is észrevette a probléma okát. A szoba padlója elkezdett egy lilás, folyékony anyaggá válni, ami egyre csak a mélybe húzza a tárgyakat és az embereket. Aztán kezdett csak szilárdabb alakot ölteni: mint egy hatalmas kapu. Egy portál?

Murdock megint nagyot szippantott a levegőből. Vajon milyen illata lehet egy megmagyarázhatatlan keletkezésű, fura trutyinak? Utána, mikor azt hitte, hogy mindenki a meneküléssel van elfoglalva, egyszerűen eldobta a botot, majd az ablak felé vette az irányt, és néhány egyszerű mozdulattal átszökkent rajta. Azonban Stark látta minden lépését. Felkapta a táskáját, majd ő is menekülésre fogta. Székről székre ugrált, miközben azok éppen elmerültek a portálban. Már látta a többi embert: nem sok kellett a megmeneküléshez. Azonban az egyik ugrást elvétette, a lába megcsúszott, és a mélybe zuhant. Tony következő emléke egy hosszú esés volt a sötétben. Aztán egy hatalmas csapódás, és egy ismerős park zöld pázsitja.

■■■

A részt írta: Tudjátok, az előző felállás: ANevemnemrdekes és én.