A Naboon

A Naboo egy csodás bolygó, egyedi élőlényekkel és természeti szépségekkel. A Gallo-hegység, a távoli mocsarak – ahol az őslakos gungenek is élnek – és a páratlan szépségű tavak. A nap fényesen ragyogott, sugarai visszatükröződtek a Paogna-tó felszínén. A tó partján egy lila csipkés ruhát viselő nő sétált. Dús, göndör és barna haja van. Szépsége felülmúl mindent, de az esze is a helyén van. No meg persze a bátorsága és a tettrekészsége. Nem hiába volt a bolygó királynője, és nem hiába jár az egyetemre, hogy a jelenlegi királynő javaslatára szenátor lehessen. Ez a nő pedig nem más, mint Padmé Amidala.

Testőre pár méterre állt tőle, szemmel tartotta őt, nehogy valami baja essen. Ugyanannyi az esélye annak, hogy egy törpe opee fenevad megragadja a fiatal nőt és magával húzza a vízbe, és annak, hogy elrabolják őt. Hogy kik is? A Theed városában randalírozó terrorista csapat, akik két hete hajtották végre az első merényletüket. Felrobbantottak egy kisebb piacteret, két ember halt meg a csapatukból, öt civil szintén életét vesztette, és rengeteg volt a sebesült. Először nem vették figyelembe a dolgot a felsőbb hatalmak – gondoljunk itt a királynőre és annak tanácsadóira –, de mikor sorban történtek a gyilkosságok és a robbantások, az emberek elkezdtek félni.

A terrorista csapat vezetője Douglas Le Pa. Senki se tudja mi a célja a terrorizmusnak. Talán csak figyelmet akarnak. De mire terelődne az a figyelem? A csapat csupán férfiakból áll, bár ennek semmi jelentősége nincs. A merényletek egyre csak ismétlődnek, senki sincs biztonságban Theed városában. Az olyan tekintélyes és gazdag emberek, mint például Padmé Amidala még nagyobb veszélyben vannak. Épp ezért követi fél szemével a testőr Padmé minden mozdulatát.

A fiatal nő szeretett volna sétálni egyet, a Paogna-tó partja pedig tökéletes helyszín erre. A levegő tiszta, a kilátás gyönyörű. Épp egy vizsgaidőszak közepette van, már csak két év kell, hogy kijárja az egyetemet, levegye a medálját – amit az egyetem összes hallgatójának viselnie kell – és bevonuljon a szenátusba a Naboo bolygót képviselve. Most nem akar politikai dolgokra gondolni, a terroristákra meg annál kevésbé – pedig szívesen segítene meggátolni őket kár, hogy szinte semmi információjuk nincs –, hanem Rush Clovisra. A jóképű, izmos, kedves és udvarias férfira, aki bankárnak tanul az egyetemen, ott ismerkedtek meg és igazán jóban vannak. Clovis a mai napon elhívta Padmét egy vacsorára. Szimpatikus számára a férfi, de nem szándékozik vele romantikus kapcsolatot ápolni. Mindenesetre várja azt a vacsorát.

Este az étteremben

Padmé és Clovis egy kétszemélyes asztalnál ült és miközben halat ettek beszélgettek egymással. Igyekeztek kerülni a politikát, inkább egymás magánéletére voltak kíváncsiak. Azokra a dolgokra, amiket még nem tudnak. Padmé kezdetben ignorálta a férfi közeledését és az ismerkedésre való vágyát, de idővel összebarátkoztak és igazán jó párost alkottak. Szigorúan baráti kapcsolat az övék, bár Clovis reméli ez egyszer másképp lesz. Biztos benne, hogy élete értelme a nő, mindent megtett már azért, hogy elcsábíthassa, úgy érzi terve hamarosan beteljesedik. Fejben már gyermekeik nevét kreálja. Padmé a hal ízéről áradozott neki, ő bólogatott, mégsem figyelt oda rá. Csupán ajkait nézte. Olyan szívesen ellopna tőle egy csókot... De nem! Ennek még nem most jött el az ideje.

A coruscanti jedi templomban

Koss Grildon jedi lovag a holokönyvtárban ült és várta, hogy padavanja megérkezzen. Már három perce elmúlt nyolc óra, kicsit rossz fényt vet a lányra, hogy késik. Hát Lara már csak ilyen késős fajta, jobb lesz, ha Koss elfogadja. De az is lehet, hogy nem fogja.

Lara kétségbeesett arccal haladt a jedi templom folyosóján, rettegett attól, amit mesterétől fog kapni. Borzasztó lenne rögtön büntetéssel kezdeni. De mit tehet akkor, ha védjegye a késés?

Berontott a holokönyvtárba, ahol először Jocasta Nu mesternővel találkozott. Az idős nő régen fantasztikus jedi volt, de napjait inkább már a könyvtárban tölti. Az ifjoncok sokat járnak ide tanulni, olvasni, egyszóval kulturálódni. Épp ezért ismerte fel Larát az idős nő.

– Lara! Örülök, hogy látlak. Tudok valamiben segíteni? Az archívumunk folyamatosan bővül, nézz csak körül nyugodtan.

– Köszönöm Nu mesternő, de én a mesteremet keresem. Már öt perce itt kéne lennem, biztos nagyon ideges.

– Te mindig késel mindenhonnan, hozzá fog szokni. Ki a mestered? Coleman Trebor talán? Őt láttam itt az előbb.

– Nem ő. Koss Grildon a mesterem.

– Koss? Hát padavanja lett? Elég nehezen hiszem el, felelőtlen fiú.

– Volt nyilván. Én felnézek rá, szeretnék sokat tanulni tőle – mondta Lara.

Rosszul esett neki, hogy Nu mesternő sértegeti mesterét. Kötelességének érezte megvédeni őt. Most végre tartozik valakihez, végre ő is padavan lett, mint társai. Egy évvel ezelőtt, amikor a próbatételek és a vizsgák voltak, Lara rettenetesen beteg volt. Valami ételallergia alakulhatott ki nála, nem tudni pontosan, de alapos orvosi kezelésre volt szüksége. Nem lehetett ott a próbán és egy jedi mester sem választotta őt padavanjául. Rendkívül szomorú és csalódott volt, azt is megfontolta, hogy nem lesz jedi többé, de alaposan elbeszélgetett Yoda mesterrel.

„– Nem lesz ön a mesterem Yoda mester? Szorgalmas tanítvány leszek, ígérem! – könyörgött a tizennégy éves Lara. – Nem akarok se pap, se munkás, se gyógyító lenni. Harcolni szeretnék, megvédeni azokat, akiknek segítségre van szüksége, és békességet hozni a galaxisba!
– Ne aggodalmaskodj ifjú Sokka. Láttam a jövőd, láttam egy képet és biztosíthatlak arról, hogy nagyszerű jedi leszel. Nem kivételezhetünk veled és én sem taníthatlak úgy, ahogy szeretnéd. De rendkívül tehetséges ifjú vagy, ezért marasztallak még tanoncnak. Erősebb fénykard kiképzést kapsz, hogy ne unatkozz. És ha eljön az ideje a legjobb mesterhez állítalak téged.
– Köszönöm Yoda mester!"

– Értem – felelte Jocasta Nu. – Pár perce még őt is láttam. Ült egy széken és türelmesen várt. Ezek szerint rád. Azóta nem tudom hová lett.

– Itt vagyok – szólalt meg az említett férfi és előlépett egy polc mögül, ezzel nem kis meglepetést okozva Larának és az idős nőnek is. Elvégre Koss a semmiből termett oda. – Köszönöm Nu mesternő, hogy hisz bennem. Igazán jólesik – vigyorodott el.

Ezt a fajta vigyort Kit Fistotól tanulta el. Koss természete érdekes. Maga a férfi elég érdekes. Megvan a magához való esze, bátorsága, rendkívül erős és tehetséges, de a múltja miatt a személyisége egyedi. Vannak megnyilvánulásai, amik elég közvetlenek. Ez is olyan volt. Közvetlen, goromba és hatásos.

Nu mesternő rendkívül sértődékeny, könnyen felkapja a vizet. Felszegte az állát és otthagyta a mester-padavan párost. Koss lenézett tanítványára és melegen rámosolygott. Őszinte mosoly volt, nem pedig olyan eszelős vigyor, amit az idős mesternő kapott.

– Jólesik, hogy megvédtél és kiálltál mellettem. Köszönettel tartozom.

– Szívesen tettem – biccentett a lány megilletődve. Ezek szerint mestere hallgatózott. Remek.

– Akkor kezdjünk el tanulni. Ülj le kérlek, kérdezek pár dolgot.

– Hányat? – kérdezte Lara miközben elhelyezkedett egy puffon.

– Sokat –vágta rá a férfi.

Lara elfintorodott. Nem volt kedve ehhez a szellemi felmérőhöz, szívesebben fénykard-párbajozott volna. Hisz erőssége. Vett egy mély levegőt és tekintetével jelzett mesterének. Ő vette a célzást, fel is tette az első kérdést.

Koss rengeteget kérdést tett fel Larának, szegény pedig alig győzött rájuk válaszolni. Mint az már említve lett, a harc és a fénykard forgatás az erőssége, nem pedig a megtanulandó dolgok. Utál meditálni, de van, hogy az a mentsvára. Tegnap is meditálni kényszerült, és bár nem tudott meg semmit, kikapcsolta, ellazította és megnyugtatta őt. Kissé türelmetlen és forrófejű, bár közel sem annyira, mint Anakin. Ettől eltekintve nagyon figyelmes és ügyes.

A kérdések nagyrészére tudta a választ, de nem tudott mindent, és ezt kudarcként élte meg. Úgy érezte nem elég okos és tájékozott ahhoz, hogy padavan legyen. Már csak egy kérdés volt hátra, Grildon türelmesen várta a választ. Karját összefonta maga előtt és zöld szemeivel a lányt fürkészte. Tudta mit kell mondania, mégis nehezen jött ki a száján.

– A jediknek nem szabad érzelmileg kötődni senkihez.

– Így van – bólintott a jedi lovag. – És miért nem?

– Mert... Mert mi jedik a béke őrei vagyunk. Egy-egy fontos döntés során diplomatikusan és reálisan kell döntenünk, nem hagyhatjuk, hogy az érzelmeink eluralkodjanak rajtunk és befolyásoljanak minket.

– Nagyszerű, ezzel végeztünk – mosolyodott el a fiatal férfi. – Mi a véleményed erről a szabályról? Mi jár annak, aki megszegi? Ha esetleg jedi létére romantikus kapcsolatot ápol valakivel az ember? Hm?

– Ömmm... Hát nem tudom – nyelt egyet Lara. Eléggé frusztrált lett ettől a sok kérdéstől. – Nyilván kizárják a rendből. De miért kérded ezt mester?

– Csupán kíváncsi voltam a véleményedre ifjú pada...

– Miért hívsz ifjúnak? Te sem vagy olyan nagyon öreg – horkant fel a lány, és abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta meg is bánta. Lesütötte a szemét. Egyszerűen nem mert mesterére nézni.

– Valóban nem vagyok öreg. Húsz esztendősen úgy érzem enyém a világ. Ám muszáj ifjúként hívnom téged, úgy látom nem vagy tisztában azzal a ténnyel, hogy én vagyok a mester.

– Tisztában vagyok vele. Elnézést kérek a hevességemért. Csak felbosszant, hogy gyereknek nézel mester.

– Gyerek is vagy – nézett le padavanjára Koss. Új még neki ez a mester szerep, nem akar nagyon szigorú lenni, de azért szeretné megnevelni Larát. Büszke akar lenni rá és magára is. – Megbocsájtok neked, mert ha valaki, akkor én tudom milyen az, ha egy-egy gondolatunkat rosszul fejezzük ki. Én emiatt vagyok más. Indulatos vagyok a diszkrét szó pedig egyáltalán nem szerepel a szótáramban.

– Mester én... – próbált meg szóhoz jutni a fiatal lány.

Abbahagyta a padló bámulását, felkapta a fejét és kék szemeivel szomorúan pislogott.

– Éppen ezért mindig kimondom, amit gondolok. De a rólad szóló véleményemet nem akarom kifejteni.

– Sajnálom – hajtotta le a fejét ismét Lara. Úgy erezte magát, mint egy csődtömeg. Az is volt, elvégre porig alázták. Ráadásul a saját mestere. Vagy mégsem?

– Ja, hogy te most rossz véleményre gondolsz? – lepődött meg Koss. – Emeld fel a fejed Lara, nézz a szemembe!

Nem kiabálva mondta, teljesen nyugodt volt. Ugyanakkor egy kicsit összezavarodott is. Nem egészen így tervezte a megnyilvánulását, ő abszolút jó véleménnyel van a lányról, valamiért mégis fordítva sült el a dolog. Lara a mestere szemébe nézett. Összeroppant, nem bírta sokáig visszatartani a könnyeit. De muszáj volt. A jedik nem sírnak!

– Lara Sokka. Ha csak egy pillanatra is azt hitted, hogy megsértettél, vagy tiszteletlen voltál velem, felejtsd el. Ha van őszinte véleményed valamiről fejtsd ki. Nem fogok haragudni. Rád sosem tudnék.

Lara nagyokat pislogva próbálta megemészteni a hallottakat. Mikor sikerült neki szólásra nyitotta száját, ám hirtelen nyílt a holokönyvtár ajtaja és nem más lépett be rajta, mint Kit Fisto. Koss volt mestere.

– Koss, most azonnal indulunk a Naboora!

– A Naboora? Most? Minek? – kérdezősködött Koss.

– A terrorista cselekmények miatt? Meddig fajultak a dolgok? – kérdezte halkan Lara.

– Honnan tudsz te erről? Egyáltalán ki vagy te? – vonta kérdőre Kit Fisto. Rengeteg kérdés, választ bezzeg egyikre sem kapunk.

– Mester ő a padavanom, Lara Sokka – mutatta be a férfi Larát a volt mesterének. – De milyen terroristákról van szó?

– A Naboon már két hete folynak a merényletek. Robbantások és gyilkolás, Theed borzasztó állapotban van. A királynő a jedik segítségét kérte, de a tanács nem nagyon akar belefolyni az ügyeikbe. Elküldenek engem a helyszínre azért, hogy felmérjem a helyzet súlyosságát. Nem harcolok, de ragaszkodok hozzá, hogy gyere el velem.

– Én elmegyek, de mi lesz Larával? Okítanom kéne, és nem szívesen bízom másra.

– Elárulod ennek az okát? – mosolyodott el halványan a nautolani jedi mester.

– Nem.

– Értem.

Kit Fisto az Erőt hívta segítségül, és igaz, hogy csak minimálisan, de megérezte, hogy a férfi és a lány között van valami. Valami megmagyarázhatatlan dolog, esetleg kötődés. Halványan ugyan, de látta a jövőjüket. Egy biztos, közös lesz. De vajon meddig?

– Lara – nézett le a megszeppent lányra. – Te is jössz a Naboora. Van valami ellenvetésed?

– Van. De még mennyire, hogy van – szólalt meg Lara ingerülten. – Nem megyek a Naboora. Soha!

– Ezt nem tudom mire vélni.

– Mester – szólalt meg Koss. – Zűrös múlt, legyen elég ennyi. Inkább itt hagyom egyedül.

– Értem én, hogy jót akarsz az ifjúnak, de le kell győznie a félelmeit. Nincs vita, velünk jön.

– De... – szomorodott el a lány. Nem tudta befejezni a mondatot, mert érezte, hogy esélye se lenne Kit Fisto mesterrel szemben. Nincs mit tenni, megy a Naboora. A nautolani jedi mester elhagyta a holokönyvtárat egy "fél óra múlva legyetek a leszállótéren" utasítással, Koss és Lara pedig újra egyedül maradtak.

– Érzem, hogy mérges vagy – szólalt meg a férfi. – Ne legyél mérges, mert beszippant a sötét oldal.

– Kicsit komolytalanul állsz a sötét oldalhoz. Yoda mester szerint viszont az egy nagyon komoly és veszélyes dolog.

– Akkor most kettőnk közül ki tanít kicsodát? – kérdezte mókásan Koss. Lara visszafojtotta a nevetését, de attól még nem tudta abbahagyni a mosolygást. – Ne légy mérges Fisto mesterre. Csak jót akar neked. Roppantul kedves természete van és a humorát is kedvelem. Bölcs, és mindenre megtanított, amire csak kellett.

– Értem én, de a Naboo... Attól tartok, hogy csak gátolnálak benneteket.

– Ez teljességgel kizárt.

– Szerintem nem tudnék nektek segíteni semmiben. A múlt, az érzelmek...

– Mit tanultál ma?

– Na jó, fél óra múlva találkozunk a leszállótéren – elégelte meg Lara mestere csipkelődő stílusát és kivonult a helyiségből. Koss jót nevetett rajta. Tetszett neki Lara cserfessége, kisugárzása és az egész lénye.

Lara a szobájába vette az irányt, ám összefutott jó barátjával, Brody De Langgal.

– Lara! Ma este kint leszünk a városban, elszökünk szórakozni egy kicsit az alsó szintekre. Tudod, a régi csapat. Van kedved jönni?

– Szívesen mennék Brody, de mennem kell.

– Hova? – kérdezte a fiú.

Szőke haja szinte az égnek állt, kék szemeivel Larát fürkészte, közben pedig a ruháját igazgatta.

– A Naboora megyek.

– A Naboora? – csodálkozott.

– Igen. Az újdonsült mesteremmel és Kit Fisto mesterrel megyek a Naboora. A fővárosba, terrorista cselekményeket megfigyelni.

– Ez lesz az első küldetésed. Gratulálok!

– Köszönöm Brody. Jó mulatást nektek!

– Meglesz. Hé, – tette a fiú Lara vállára a kezét. – vigyázz magadra.

– Igyekszem – mosolygott rá a lány, és a szobája felévette az irányt.