"Hevesen, durván kezdte csókolgatni a nyakam, forró lehelletétől kirázott a hideg. A rám törő, csodás érzéstől belekapaszkodtam izmos, hatalmas hátába, szemeim lecsukódtak. Ő nem állt le, sőt, a nyakamtól elhajolva egy kis kutakodás után kikapcsolta a melltartómat, majd a szoba másik végébe dobva a fehérneműt nem kímélte melleimet sem. Kezem átsiklott erős vállaira, apró karmolásnyomokat hagyva a fiú bőrfelületén. Egyre lejjebb és lejjebb haladva egy gyors mozdulattal lehúzta rólam az utolsó rajtam maradt ruhadarabot is, és pár keserves másodperc múlva a fiú forró lehelletét már combjaim között éreztem. Íriszeim kikerekedtek, kezeim ha lehet, mégjobban ostromolták meztelen hátát, a fejem pedig az élvezettől hátracsuklott. Nem olyan volt mint apám, egyáltalán nem"

Vajon tényleg ezt tenném? Vajon tényleg ilyen könnyedén hagynám neki, hogy magáévá tegyen, vagy ez csak az álomvilág legmélyebb bugyraiban volt lehetséges?

- Minden rendben van? - Alexa hangja élesen csapott bele tudatomba, és gyorsan megráztam a fejem.
- Persze, csak elbambultam - a mondatom teljesen igaz volt, csak azt az apró részletet hagytam ki belőle, hogy a teljesen felkavaró éjszakai álmom jelent meg szemeim előtt újra és újra. Egyszerűen nem tudtam hova tenni az egészet, összezavart, és kissé meg is ijedtem tőle.
- Már csak két perc a rajtig, úgy izgulok - sóhajtott fel a lány, barna haját pedig össze vissza fújta a szél - mondjuk sajnálom, hogy Pierre-nek olyan hátulról kell indulnia.
- De legalább Maxnak van esélye egy dobogóra - rántottam meg vállaim.
- Majd meglátjuk mi lesz ebből a kilencedik helyből - mindkét fiú erőforráscsere miatt egy öt rajthelyes büntetést kapott, ezért ez jelentősen rányomhatta bélyegét a futamra.

- Várj meg - kiabáltam a rohanó lány után, miközben felvettem a kabátom, ő pedig csak sietősen nézett vissza rám.
- Gyere, mert lekéssük - Alexa a futam utáni beérkezésre gondolt, ahol valószínűleg barátja nyakába szeretett volna ugrani az elért negyedik helyéért.
Pierre nem tudott pontot szerezni, a tizennegyedik lett, de én ettől függetlenül is büszke voltam rá, mert szép manővereket vitt véghez. Az álmom miatt legszívesebben jó messziről elkerültem volna, de gratulálni akartam neki, ezért Alexával ellentétben ( aki mindenki szeme láttára ugrott barátja karjai közé) megvártam, amíg a fiú elindul pihenőszobája felé, és a lehető legészrevétlenebbül utána siettem.
- Te jó ég - kapott a szívéhez ijedtségében mikor hirtelen benyitottam az apró helyiségbe, arcom pedig teljesen vörössé változott a fiú meztelen, kidolgozott felsőtestét látva.
- Sajnálom - amilyen gyorsan csak tudtam, kihátráltam a szobából, és becsukva magam mögött az ajtót próbáltam magamhoz térni.

Újra felevenedtek bennem az éjszakai álmom pillanatai, ennek köszönhetően testem remegni kezdett, könnyek gyűltek a szemembe.
- Kész vagyok - hallottam meg Pierre hangját magam mögül, és amikor felé fordultam, aggódó tekintettel nézett rám- mi a baj?
- Semmi - ráztam a fejem hevesen, miközben szemeimet törölgettem - ügyes voltál ma.
- Miért sírtál? - hagyta figyelmen kívül utóbbi mondatomat, hangjában egy kis idegesség érződött - az előbbi miatt? Ne haragudj, nem tudtam hogy jössz.
- Nembaj, hagyjuk - ráztam a fejem, és egy hatalmasat sóhajtottam - ügyes voltál ma.
- Persze - nevetett fel kényszeresen, s lehajtotta a fejét - egy rohadt pontot nem tudtam szerezni.
- Hé - nem vallt rá az ilyen ideges beszéd, így ebből tudhattam, hogy kikészítette a mai napja - figyelj, zavard le az interjúkat gyorsan, utána pedig beülhetünk egy teázóba.
- Nem szeretnék most nyilvános helyre menni - rázta a fejét - nem maradhatnánk a szobámban?
- De - nyeltem egy hatalmasat, bár egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ez egy jó ötlet, az agyam hátsó zuga megint vészjóslóan jelzett.
- Akkor majd a hotelben találkozunk - tudtam, hogy mennyire feszült, de ettől függetlenül rosszul esett ridegsége, illetve, hogy szó nélkül ott hagyott a pihenőszobájában.

- Szóval, ha gondolod mesélhetsz - húzta törökülésbe lábait ágyamon Alexa, hosszú, derékig érő barna haját pedig egy laza kontyba fogta.
- Miről? - fordítottam el a fejem oldalra, kérdően nézve a lányra.
- Nem azért jöttem át hozzád, hogy csendben üljünk egymással szemben - forgatta meg szemeit, majd elkuncogta magát - Pierreről, te butus.
- Nincs róla mit mesélem - ráztam a fejem hevesen, nem akartam megnyílni a szinte még idegen, de szimpatikus lány előtt - inkább te Maxról.
- Hát, ha gondolod - rántotta meg vállait, és egy hatalmas mosolyt varázsolt arcára, barátja nevét meghallva - az unokatesóm, Victoria szervezett egy partit, amin Max is ott volt - kezdett bele- és emlékszem, sokáig csak néztük egymást, aztán odajött hozzám beszélgetni. Onnantól kezdve az egész estét együtt töltöttük, és bár erre nem vagyok büszke, de az ágyában kötöttem ki - sóhajtott fel - attól a pillanattól kezdve, amikor megláttam, éreztem iránta azt a tüzet, melegséget, ami ahhoz vezetett, hogy lefeküdjek vele, és bár azt hittem, hogy neki ez csak egy egyéjszakás kaland lesz, reggel kávéval és reggelivel fogadott az ágyban, és nem győzte hangoztatni, hogy mennyire élvezte a velem töltött estét. Innentől igazából sokáig nem mondtuk ki hivatalosan, hogy együtt vagyunk, mert alig ismertük rendesen egymást, de körülbelül két hónap múlva megkérdezte, hogy leszek e a barátnője - keletkezett újra egy hatalmas mosoly az arcán, amely az én szívemet is megmelengette - és ennek már körülbelül egy éve.
- Ennél aranyosabban nem is történhetett volna - reagáltam a kapcsolatuk kivirágzásának eseményeire, közben pedig a kezemben lévő forrócsokiból kortyoltam egyet - egyébként nagyon látszik, hogy mennyire szeretitek egymást.
- Rajtatok is - a lány mondatát meghallva majdhogynem félrenyeltem a forró italt, majd kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Köztünk az ég világon semmi nincs.
- Csajszi, ezt magadnak próbáld bemesélni, ne nekem - rázta a fejét.
- Alig két hónapja ismerjük egymást, és - kerestem a szavakat - és én amúgy sem állok készen egy kapcsolatra.
- Miért nem? - a lány hangja elkomolyodott, és kicsit közelebb ült hozzám.
- Apám megerőszakolt - az előzőnél talán most mégnagyobbra kerekedtek ki szemeim, amikor észleltem, hogy életem legnagyobb sérelme csak úgy kicsúszott a számon, ráadásul egy közel idegen ember előtt.
- Te jó ég Carm - lágyan közelebb ülve hozzám átkarolt, és hagyta, hogy mellkasán kiereszthessem a feltörekvő zokogást - annyira sajnálom. Te egy hihetetlenül erős nő vagy, ebben biztos vagyok.
- Hát hogyne - válaszoltam neki artikulátlanul, a sírástól elnyomott hangon - Nem ismersz eléggé. Ha egy fiú hozzámszól, már kiráz a hideg, nem vagyok képes új embereket beengedni az életembe, és mindenkitől félek. Pierre-t is csak azért engedtem közelebb magamhoz, mert ő is hasonlóan rossz szituációba került, és mindig el tudta terelni a gondolataimat, de benne sem bízok meg teljesen.
- Először is, tőlem ne félj - simította meg a hajam - és Maxtól sem, Pierreről meg már ne is beszéljünk. Tudom, hogy milyen nehéz neked, de egyedül nem biztos hogy sikerülne továbblépned. Carmella hidd el, nem vagyok vak, oda meg vissza van tőled az a fiú, és szerintem esze ágában sincs téged bántani, vagy ráerőszakolni valamire amit te nem akarsz. Ha pedig bármi olyan dolog van, amit valakivel meg szeretnél beszélni, nyugodtan fordulj hozzám.
- Nagyon kedves tőled - szipogtam - és köszönöm. A Pierre-es az egyetlen, amivel nem értek egyet. Megbeszéltük, hogy a ma délutánt közösen töltjük a szobájában, és mikor odamentem, lekoppintott - arcom eltorzult az emlékeket felidézve.
- Jajj drágám, ha tudnád velem már hányszor volt ilyen - mosolyodott el a lány - a verseny miatt ideges, de hidd el, holnapra lenyugszik.
- Ebben reménykedem én is.

A nap összességében jobb volt, mint számítottam rá, Pierre ridegségén, és azon a bizonyos álmon kívül (melyet egész nap képtelen voltam kiverni a fejemből) tetszett a Forma 1 világa, és biztosra mondhatom, hogy egy új baráttal is gazdagodhattam.

Sziasztok:)
Utolsó nap a szünetből, gondoltam megleplek titeket egy résszel. Hogy tetszett nektek a futam?
Megmondom őszintén, én kicsit csalódott vagyok Max, Pierre, Alex és legfőképp George miatt, de hát ez ilyen, ez a motorsport. Puszilok mindenkit 🥺❤

Ohh, és itt egy kép Pierreről, illetve a már készülőben lévő könyvem főszereplőjéről🙊
Stay tuned! ;)

Xx T 💕