- Carm, ne csináld ezt velem - dobbantott lábával Alexa, csendességem miatt.
- Mégis mit? - kérdeztem kitárt karokkal.
- Ne tettess úgy mint ha nem tudnád. Valami történt, látom rajtad és rajta is - mutatott a konyhában álló francia fiúra, aki épp Maxxal társalgott.
- Az ég világon semmi nem történt - pirultam el, ahogy Pierrel a tekintetünk összetalálkozott, és egy meleg mosolyt küldött felém.
- Akkor ez mi volt? - zökkentett ki a német lány, én pedig nagyot sóhajtottam, megadva magam.
- Elmondtam neki. Mindent.
- A mindent alatt mit értesz? - csodálkozott el.
- A múltamat, és az érzéseimet is - sütöttem le szemeimet.
- Úristen, ha nem lennének pár méterre tőlünk akkor most visítanék - vigyorodott el. - de a viccet félretéve, büszke vagyok rád csajszi! Hogyan reagált rá?
- Azt hiszem - haraptam be a számat - azt hiszem együtt vagyunk.
- Végre már, Max, hallottad ezt? - kiáltott oda barátjának, mielőtt még meg tudtam volna fékezni.
- Mit? - fordult hátra a holland, aki épp egy almát evett, és mindkét fiú kérdően nézett ránk.
- Ez a kettő - mutatott először rám, majd Pierrere Alexa, ezzel mégjobban zavarba hozva engem - tegnap bizony összejöttek!  - kínosan hajtottam le a fejem, mert bár én így gondoltam, attól még nem biztos, hogy a fiú is.
- Már ideje volt - veretette meg pilótatársa vállát Max, majd mintha mi sem történt volna, visszafordult a pult felé. Pierre egy csodálkozó, majd egyre inkább játékos mosolyt küldött felém, melyet igyekeztem viszonozni, bár nem vagyok biztos benne, hogy az idegességtől merev arcizmaimmal ez sikerült.
- Istenem, ahogy néz rád - fogta meg kezem Lex.
- Jó bevallom, az nekem is tetszik - vigyorogtam.

- Amúgy eddig elfelejtettem mondani, de Daniellel tervezünk egy közös sütögetést - szólalt meg Max - azt hiszem, az új barátnőjét is hozza, valami olasz modell, Andrea a neve.
- Ki lesz még ott? - támaszkodott a púltnak a francia.
- Lando biztosan, bár ő nem tudom hoz e valakit, mert értesüléseim szerint több lánnyal is beszélget egyszerre - ráncolta homlokát - Victoria az egyikük neve, arra emlékszem, és szerintem hozzá áll a legkozelebb.
- Victoria? - csodálkozott Alexa.
- Nem a húgom, nyugi - nevetett fel Max - Nico is lehet hogy jön, ő hozza a menyasszonyát, Reikát, bár őt gondolom ismeritek.
- Persze - bólogatott Pierre, és a lány neve az én fülemben is ismerősen csengett, hisz többször is hallottam már róla.

- Alex nem biztos hogy jön, ha jól tudom Vandyvel mennek a szüleihez - folytatta a fiú.
- Vandy? - néztem rá kérdően Alexára, hisz róla még nem hallottam.
- Alex spanyol barátnője - válaszolt Alexa- többször is találkoztam már vele, aranyos lány.

- Charles nem lesz ott, viszont az exbarátnője, Judy igen, és hát róla eleve tudjátok, hogy milyen jó fej. - Folytatta Max. Róla is hallottam már, és a sok sok pletykák után csak sajnálni tudtam, hogy az exbarátja azt tette vele, amit. Emellett meg voltam győződve arról, hogy a lány úgy teljes, ahogy van, és egyedül sokkal jobban tud érvényesülni - Lance pedig... A barátnőjét Vikcyt bírom, de kérlek, nem akarok vele egy légtérben lenni.- muszáj volt felnevetnem Max szenvedő arcán, és ebből levettem, hogy ő valahogy nem nagyon bírhatja a kanadai fiút - Carlos jön, és azt hiszem egy lányt is hoz, Rachelt, bár szerintem ők nincsenek együtt, csak ismerkednek még.
- Nem is tudtam, hogy ennyi pilótának van barátnője - kerekedtek ki Alexa szemei.
- Én is csak nemrég - sétált oda barátnőjéhez a fiú, majd szájon csókolta - de legalább örülhetsz, mert tele lesz csajjal a ház.
- Remélem, te nem örülsz neki - csapta meg játékosan Max mellkasát a lány, én
pedig nevetve néztem őket, ám a mosoly ráfagyott arcomra, mikor két meleg kezet éreztem a derekam közé csavarodni.

- Hallom együtt vagyunk - suttogta édes francia akcentussal Pierre a fülembe, érintésétől kirázott a hideg.
- S..s sajnálom, nem akartam, csak nem tudtam mit mondjak és - kezdtem el ijedten magyarázkodni.
- Hé, nyugi, semmi baj nincs - simított egyet oldalamon - ráadásul örömmel tölt el, hogy így a barátnőmnek hívhatlak.
- Komolyan? - fordultam meg kikerekedett szemekkel, vöröslő arccal.
- Komolyan - bólintott, és ajkaimra vetette magát.

- Maxék hova tűntek? - szakadtam el a fiútól pár perc múlva, és néztem körbe.
- Szerintem itt hagytak minket - nevetett fel Pierre, én pedig majdnem elolvadtam édes mosolyától, hófehér, majdnem tökéletes fogaitól, és borostás arcától.

- Pierre, akkor ha mi most - próbáltam zavartan kifejezni magam, bár nem volt egyszerű - szóval ha mi együtt vagyunk.
- Igen?
- Akkor azt mindenki tudni fogja? Mármint a média is? Minket fognak a címlapokra, közösségi oldalakra rakni? -  az egyetlen dolog, ami nem hagyott nyugodni, az ez a kérdés volt.
- Ahogy szeretnéd, drága - fogta meg kezemet - ha nem szeretnéd, akkor titkolhatjuk, bár őszintén én megmutatnám mindenkinek, hogy milyen csoda barátnőm van, de természetesen a te véleményed számít.
- Várjunk még egy picit - hajtottam le a fejem - túl friss még.
- Ahogy gondolod - húzott magához, én pedig nyugodtan, tudva hogy jó kezekben vagyok, belesimultam karjaiba.

Pierre kezét szorítva remegő lábakkal követtem őt, aki utat tört az embertömegen, védelmezően maga után húzva. A Párizsi Charles de Gaulle repülőtér nem annyira a csekély forgalmáról volt híres, ennek köszönhetően a gépünk landolása után hatalmas emberdugóba keveredtünk, melyből egyedül képtelen lettem volna kikerülni.
- Ez hosszú volt - léptünk ki végre a friss levegőre, ahol már sokkal kevesebb ember tartózkodott - egyébként még nem kérdeztem, de mi a véleményed a Max által kitalált grlillpartiról?
- Nem tudom - ráztam a fejem elgondolkodva - készen állok én ennyi új ember megismerésére?
- Készen állsz - bólintott - és lefogadom, hogy az összes lánnyal egyből meg fogod találni a közös hangot.
- Remélem - suttogtam - bár én már Alexa miatt is hálás vagyok.
- Pedig milyen érdekesen kezdődött a barátságotok - kuncogott a fiú - de örülök, hogy ilyen jóban lettetek, kedves lány.
- Az, csak néha nagy a szája - forgattam meg szemeim játékosan.
- Kicsi, te így szereted - nyomott egy puszit számra, miközben én belepirultam az édes becenévbe - egyébként nem meséltem, de Chris és Helmut is felhívott a futam után, sőt még Alex is.
- Mit mondtak? - néztem fel rá csodálkozva.
- Nagyjából gratuláltak, Chris még hozzátette, hogy ő tudta hogy képes vagyok erre.
- Mert képes is vagy! És innen még feljebb léphetsz, bár attól tartok várnunk kell rá pár hónapot - szorítottam meg kezét, biztatóan nézve rá.
- Jó lesz most a szünet, alig várom hogy veled töltsem minden percét - húzott magához, mire én felkuncogtam - mi az?
- Ne haragudj, csak ez még mindig olyan furcsa - utaltam kettőnkre.
- Én élvezem, hogy végre ok nélkül bármikor átölelhetlek, megcsókolhatlak - vigyorodott el.
- Bevallom, én is, bár - sóhajtottam egy aprót - különös az egész. Eddig soha nem hagytam, hogy egy fiú hozzám érjen, kivéve ugye amikor..

- Tudom - simított végig arcomon - és még boldogabbá tesz a tudat, hogy ezt velem fedezheted fel, drága Carmella.

Sziasztoook:)
Egy kis különleges rész a csajaimnak (szukanyandiii, allergic_girl alexandraelinavirag Amina_Wells Judy_Taurus IrisBlack94 Landria23 thegirlwhodreamedbig), remélem elnyerte a tetszéseteket❤

Kevés van hátra, összesen 3 rész, és attól függ, hogy mikor fejezem be, de valószínűleg ma este, vagy holnap olvashatjátok is e könyv utolsó sorait, és megígérem, lesznek még izgalmak❤

Legyen csodás napotok,

xx T💕