Springtrap ekkor gyanakodva felhúzta a szemöldökét;

- Miért adnál nekem pont TE egy második esélyt...?

- Mert tudom, hogy milyen érzés egyedül lenni... Éveken át. Ráadásul úgy, hogy tettél valami rosszat, és...

- És?- Springtrap most már érdeklődve fordult Alice felé.

- És senkit nem érdekel, hogy MIÉRT is tetted valójában... Pedig lehet, hogy akkor megbocsátható lenne... Minden...

- A világ nem így működik, kedvesem.

- Tudom. De bárcsak így működne...

- Nézd- sóhajtott a nyúlfiú- Nem hiába nem akarok a többi robot közé visszamenni.

- Tudom, hogy miért tetted, amit tettél... Megkérdeztem Mangle-t. És hidd el, megérthető... Én szeretnék neked megbocsátani. Nem érzem, hogy veszélyes lennél... És maradt még benned JÓ...

Springtrap ekkor megdöbbent, majd dühösen rátámadt a lányra;

- Mégis miből gondolod, hogy a többiek elfogadnának?! Miből gondolod, hogy nem vagyok veszélyes másokra?! És legfőképpen; miből gondolod, hogy maradt még bennem jóság?!

A nyúlfiú mérgesen meredt a lányra. Voltaképpen maga sem értette, hogy miért lett dühös hirtelen...

Talán igaza van Alice-nak...?

- Springtrap...

Alice a fiú válla után nyúlt;

- Springtrap én...

- Ne érj hozzám!- taszította el amaz a lányt.

- Springtrap én nem akartalak megbántani, csak... Au!

Alice háta nekicsapódott a falnak... A nyúlfiú ekkor odatámasztotta a két karját, elzárva ezzel a lány elől az összes menekülési útvonalat...

- Springtrap...?- Alice furcsállva nézte a fiút.

- Te sosem tanulsz a hibáidból...?

- Springtrap... Azt kérdezted, hogy miből gondoltam, hogy van benned jóság... Tudod... Legutóbb is megölhettél volna...

- Bárcsak megtettem volna...

- De nem tetted!

- Nem. De most megtehetem.

- Nem fogod.

- Úgy gondolod...?- mosolygott gonoszul a fiú.

- Igen- húzta ki magát bátran Alice.

Springtrap komoran méregette a lányt.

- Mondtam, hogy ne kételkedj a szavaimban... Ha meg akarok tenni valamit, akkor megteszem.

- Akkor tedd. Ölj meg.

A fiú megdöbbent;

- Micsoda?! Mit mondtál?!

- Tudod... Legutóbb azt mondtad, hogy ITT egy senki vagyok. És igazad volt. De tudod nem csak itt... Amúgy is csak egy senki vagyok... Barátok nélkül... Család nélkül... Szóval ha megölsz, akkor a világ nem veszít semmit. Freddyék-nek pedig amúgy sem fogok hiányozni. Szóval; hajrá...

- Te miről beszélsz?!- Springtrap zavartan nézett a lányra- Te a Fazbear banda tagja vagy! Ők a barátkozás és a szeretet hívei! Ne mondd már, hogy pont nekik nem hiányoznál!!!

- Pedig mondom. Egy hónapja dolgozok itt, és nem sikerült összebarátkoznom senkivel sem... Talán Chicával... Vagyis... Ne érts félre...! Jóban vagyok a többiekkel, de... Nincs mély kapcsolatom senkivel... Szóval tényleg... Ha neked az örömet okoz, az hogy megölsz, akkor tedd meg... Nem fogok megharagudni rád... Tényleg.

Alice őszinte tekintettel nézett a fiúra.

Springtrap elfordult a lánytól;

- Nem foglak megölni addig, ameddig nem adsz rá okot. De ettől eltérve az alkudba sem megyek bele. És ezt fogadd el kedvesem.

- De...

- Shhh...- a fiú rátette az ujját a lány szájára- Maradj most már csöndben. Nincs szükségem a segítségedre. Nem kérek belőled.

- Más esetben ezért már megsértődtem volna...- szólalt meg mégis Alice- De tudod... Most egész más jár a fejemben...

- Nem vagyok rá kíváncsi kedvesem.

- Hát most mégis az leszel.

- Nem.

- De igen.

- Fejezd be.

- Ha nem akarsz belemenni az alkumba, akkor legalább fogadj velem!

- Fogadjak? Mégis miben?

- Egy hét. Fogadjunk, hogy elég lesz arra, hogy kibújj innen. Igenis ráveszlek...!

- Azt szeretném látni! TE, aki megpróbálkozik kicsalni engem... Hah! Nevetséges! Előre szólok, hogy az az egy hét arra lesz elég, hogy egy roncshalmazt csináljak belőled!

- Fogadjunk?

- Fogadjunk!- fogott kezet Springtrap Alice-al.