Ezalatt a Kalóz-öbölben;

- Foxy! Hová raktad az én csokornyakkendőmet?

- Nem raktam el sehova. Te tetted le este az éjjeliszekrényre.

Fehér és rózsaszín bundájú rókalány állt a kör alakú színpad közepén. Gyanakodva meredt az előtte fekvő vörös rókafiúra, akinek szemkötője, és a bal kezén, kampója volt.

- Már nincs az éjjeliszekrényen- mondta- Add vissza.

Foxy ekkor elmosolyodott, majd előhúzta a piros csokornyakkendőt;

- Itt van, tessék.

- Tudtam, hogy te voltál.

- Csillapodj Mangle, ismersz!

- Igen, ismerlek. Éppen ezért most büntetést adok emiatt- azzal a fehér-rózsaszín rókalány rámászott Foxy-ra, és megcsókolta.

A fiú a csók végén mosolyogva reagált Mangle cselekedetére;

- Ha mindig ilyen büntetést adsz, akkor többször fogom ellopni a nyakkendődet...

A lány erre pajkosan lenyomta Foxy fejét, majd nyakkendőstül kivonult a színpadról.

A rókafiú boldogan nézett utána. Sárga szeme fel-felcsillant, amikor eszébe jutott az, hogy milyen szerencsés.

Lehet, hogy elveszítette az emlékeit, lehet, hogy nem lesz sohase a régi önmaga, de egy biztos; Mangle-t örökké szeretni fogja...