________________________________________________________________________________

Sziasztok!

Bocsánat a késésért, de hát, tudjátok...

Elkezdődött az iskola, én elmentem koleszba...

Ahol nem sokat tudtam írni...

De mindenesetre itt az új rész!!!

Jó olvasást kívánok mindenkinek!

AYDZSENA

________________________________________________________________________________

Freddy komoran ült az irodájában.

Aggasztotta Alice.

Aggódott érte.

A medve sóhajtva felállt.

Nem akarta bevallani Alice-nak a lehetetlent...

Hogy szerelmes lett belé.

Freddy a kezével végigmart az arcán, majd hirtelen felindulásból kilépett az irodájából, majd a mosdók felé vette az irányt.

A férfi mosdóba lépve megmosta az arcát, majd nagyot sóhajtva a tükörbe nézett.

Nem tudta, hogy hogyan, vagy miért lett szerelmes a lányba (mert én így írtam meg😉), de a szerelem érzése valamiért futótűzként élt benne...

A medve a szívére tapasztotta a kezét, majd hozott egy döntést;

- El fogom mondani neki...- suttogta a tükörképének.

Ezalatt Alice szobájában(11:34);

Alice nyugtalanul aludt az ágyában.

Egész nap magáról és Julekáról nézett felvételeket, amitől pozitív értelemben zavartan érezte magát.

Emiatt is nem tudott annyira mélyen aludni.

Kriiiicckk...

Alice füle megmozdult a hangra, de nem ébredt fel rá.

A hangok azonban tovább folytatódtak...

Lépés hangok formájában...

A lány teste megrándult a hangokra, majd arra is, hogy valaki ráült az ágyára...

Alice szeme kezdett kinyílni.

A nyuszilány a szemeit dörzsölgetve próbált meg felnézni a látogatójára, ám a kép még nem tisztult ki előtte...

A sötétben mozgó alak a lány fölé hajolt, majd elmosolyodott.

Alice ekkor felismerte...

A lány smaragd szemei kitágultak a meglepetéstől, majd nyitotta volna a száját, hogy szóljon, ám a látogatója, egy csók formájában, ezt megelőzve, elnémította...

Alice meglepődött, de végül viszonozta a csókot.

Ekkor az alak mosolyogva félbeszakította a jelenetet, majd kedvesen megkérdezte;

- Hiányoztam, kedvesem...?

Alice félmosollyal az arcán válaszolt;

- Mondhatni... Springy.

- Nem fogsz leszokni erről, igaz...?

- Nem hát... Mit keresel itt?

- Látni akartalak.

- Miért?

- Nem egyértelmű...?

- És ha nem...?- kérdezte cserfesen a lány.

- Akkor azzá teszem...

- Kíváncsi vagyok rá... Mi lehet olyan fontos, hogy kitedd a lábad a raktárházból, és éjszaka kellős közepén zavarj miatta...?

- Csak annyi... Hogy szeretlek... És ezt most már be merem vallani magamnak is... És tudod... Úgy döntöttem, hogy nem akarlak többé egyedül hagyni... Mert ha te egyedül vagy, akkor az rossz neked... És... Ami neked rossz... Az nekem is az. Meg akarlak kímélni a fájdalomtól... És én azt akarom, hogy boldog legyél... És... Alice?

Springtrap elhallgatott a lány arcára nézve.

Alice ugyanis sápadtan, és kitágult pupillával bámult a fiúra.

Nem akarta elhinni amit hall...

A nyuszilányt ellepte a rózsaszín köd, és a szíve egyre hevesebben kezdett verni...

Alice semmivel nem törődve magához rántotta a fiút, majd megcsókolta.

Springtrap semmién ellenállást nem tanúsítva viszonozta a csókot, majd belenyomta a lány felét a párnába.

- Még nincs vége a meglepetéseknek...- súgta a nyuszilány fülébe.

- Mi lehet ennél jobb meglepetés...?

Springy erre felült az ágyon, magával húzva a lányt is, majd a szemébe nézve megkérdezte;

- Hozzám jössz feleségül...?

Alice szeme most az előbbinél is jobban kitágult.

Nem bírta felfogni azt a sok infót, amit kapott...

- H-hogyan?

- Azt szeretném, hogy ha a feleségem lennél.

- Feleséged...?- a lány agya zakatolt. Nem tudta befogadni ezt az infót.

- Komolyan gondolom, Alice- mondta a fiú, miközben határozott szemmekkel nézett a nyuszilányra.

Alice egy pillanatra maga elé meredt, majd Springy-re nézett.

- Tudom, hogy őrült kérésnek hangzik, de...- a fiú szava elakadt. Alice a nyakába csimpaszkodva kiabálni kezdett;

- AKAROMAKAROMAKAROM!!! A FELESÉGED AKAROK LENNI!!!

Most Springy sárga szeme tágult ki;

- Elfogadod?!

- El hát!- kiáltotta a nyuszilány, majd a nyúlfiú fülébe súgott- Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem...

- Nem is akarok...

Ekkor a nyúlfiú egy zöld ékköves gyűrűt vett elő, majd a lány újjara csúsztatta. A nyuszilány pirulva pillantott a kezére;

- És neked férjem uram hol a gyűrűd...?

- Nekem itt- mutatta fel a nyúlfiú a kezét, amin sárga ékkővel díszített gyűrű volt.

- Miért nem ugyanolyan színűek az ékkövek?

- Mert a személyiségedhez igazodnak.

- Ezt fejtsd ki.

- Ezek nem akármilyen gyűrűk- sóhajtott Springy- Ezeknek az ékköve megmutatja azt, hogy milyen kedved van éppen.

- Wow...- pillantott csodálattal Alice a gyűrűjére- Pazar.

- Tudtam, hogy tetszeni fog.

- Amit te adsz, az csak jó...

- Régen nem ezt mondtad volna... De erről jut eszembe... Ugye nem fogsz ezután már elfutni előlem...?

- Nem. Soha többet.

- Ígéred?

- Ígérem- felelte hosszas hallgatás után Alice.

- Ez nem volt túl meggyőző...

- Te kis piszkálódó!- döntötte le nagy lendülettel a nyuszilány a nyúlfiút az ágyra.

Springtrap felvillanó szemekkel húzta magához a lányt, majd átfordította maga alá.

- Ugye tudod, hogy milyen gyönyörű vagy?- kérdezte, miközben a sárgán villogó szemeivel Alice-t fürkészte.

- Ha te mondod... kedvesem.

- Ne nyúld le a megszólításomat...!- mondta tettetett dühvel Springy, majd megcsókolta Alice-t.

Ekkor azonban kinyílt az ajtó... És Freddy lépett be rajta...