________________________________________________________________________________

Sziasztok kedves Olvasóim!

Sajnálom, hogy ilyen későn raktam föl ezt a részt (csak nyaraltam, meg minden), viszont szívből remélem, hogy nem lesz unalmas, de ha mégis az lesz, akkor majd a végén kiengesztellek titeket egy kis SPOILERREL.

Jó olvasást kívánok!

AYDZSENA

________________________________________________________________________________

Raktárház 20:06;

Springtrap idegesen forgolódott az ágyban.

Két nap.

Két napja nem jött hozzá Alice.

A fiú sárga szeme ponttá zsugorodott.

Ugye nem csinált semmi ostobaságot magával...?!

Springy a fülét tépte.

Rettentően mérges volt magára.

Hogy tehetett ilyet?!

Miért kell neki mindent tönkretennie?!

Puff...

A nyúlfiú belevágta a fejét a párnába.

Nem akart már élni sem.

Ekkor kis, fekete páncélú bogár mászott oda hozzá, és búgni kezdett.

Springy ránézett;

- Ne is mondd bogárkám... Hidd el... Nem csak ő szenved...

A bogár ekkor válaszként újra zúgott valamit.

- Örülök. Legalább sikerült összebarátkoznia valakivel- a fiú komoran feküdt továbbra is, miközben a bogár folytatta.

- Nem kis poloskám. Nem vagyok szerelmes belé.

A poloska erre újra búgni kezdett, de Springy félbeszakította;

- Azt. Mondtam. Hogy. NEM. Nem vagyok szerelmes. Miért is lennék az...?!

A poloska kissé gúnyosan válaszolt, mire a nyúlfiú arca erre elsötétedett;

- Az... Más volt... Azzal én nem... A FENÉBE IS!!!

Springtrap dühösen rácsapott az ágyra.

Nem tudta kordában tartani az érzelmeit.

Ekkor váratlanul ajtócsapódás hallatszott, majd az ajtónyílásban Alice jelent meg, aki kissé támolyogva, de mégis erőteljesen sétált a dobozok között, a fiút keresve...

A nyuszilány küszködve próbált előre haladni, és többnyire sikerrel is járt, ám nem érezte hosszútávúnak a dolgot...

Alice ugyanis (mivel még mindig beteg volt) olyan szédölögve közlekedett, hogy már Springy is kiugrott a dobozok mögül segíteni, amikor esni készült...

A fiú reflexeinek hála a lány így nem a padlóra, hanem a fiú karjaiba zuhant...

- Köszönöm...- nyögte Alice.

- Nem kéne itt lenned... Hiszen beteg vagy...- tette a lány homlokára a kezét Springtrap.

- De én el akartam jönni... És amúgy is... Már jobban vagyok...

- Te nem jobban vagy Alice... Te lázas vagy...! Dideregsz a kezeim között, és forró a homlokod.

- Ugyan már! Egy robot hogy lehetne beteg...?

- ... Alice...

- Hagyj! Én jól vagyok!

- Alice.

- Makk egészséges!

- Alice! Tudod, hogy ez nem igaz!

- De igaz!- a lány ellökte magától a fiút- Ha bármi bajom is lenne, akkor sem neked szólnék!

- Akkor kinek? A kis úgynevezett „barátaidnak"?

Alice erre a szóra megdermedt.

Érezni kezdte, ahogy a láza csak feljebb megy, és egyre csak forróbb körülötte minden...

A lángoló dühe feltámadt...

A lány teste megmerevedett, kezei ökölbe szorultak.

Szeme feketére változott, annak középen a zöldellő írisszel.

- Ezt ismételd meg, ha mered...- sziszegte dühösen Alice, mire Springtrap csak hátrálni kezdett;

- ÉN nem úgy... Én csak... Én nem akartalak megbántani...

- Mégis megtetted...

Alice ekkor rávetette magát a nyúlfiúra, majd ütni kezdte, ahol csak érte.

Viszont a fiú sem hagyta magát, hiszen erősebb volt, mint a lány, de nem akarta, hogy Alice miatta sebesüljön meg, így hát csak leszedni próbálta magáról.

Kevés sikerrel...

- Hogyan tudsz te...- nyögte a nyúlfiú, majd összerándult fájdalmában.

- Négy év harcművészet, drágám...- mondta Alice, majd felkapott egy hegyes fémdarabot a földről, és szúrásra emelte...

Springy elhűlve meredt a lányra.

Tudta, hogy meg Alice nincs magánál, de már nem akarta megállítani...

Helyette inkább lassan lehunyta a szemét...

Szerencséjére azonban dörögni kezdett odakint, majd egy hatalmas villám csapott be nem messze onnan...

Alice megdermedt, majd az ijedtségtől vezényelve leugrott Springy-ről, majd a legközelebb lévő sarokba összekuporodott.

A nyúlfiú ezalatt fájdalmas kínok között felkelt, majd megdöbbenten a lányra meredt.

Alice fél a viharoktól...?

Springtrap lassan megközelítette a lányt, majd leült szorosan mellé.

- Alice...?

- ...

- Alice...

- ...

A fiú furcsán meredt a lányra. Nem értette, hogy mi a lány baja.

- Alice... Te félsz a vihartól...?

A nyuszilány nem válaszolt...

Helyette csak némán, összeszűkült szemmel bámulta a térdét...

- Alice!- Springy kezdett megijedni- Alice, kérlek válaszolj...!

A lány azonban csak tovább bámult maga elé, majd nagy unszolásra kinyögte;

- ...Félek...

A fiú erre átölelte.

Maga sem tudva, hogy miért, de meg akarta nyugtatni a lányt.

- Ne aggódj... Megvédelek...- mondta a fiú, mint sem törődve a következményekkel.

- Tőle nem tudsz megvédeni...- suttogta Alice.

- Kitől?- húzta fel a szemöldökét Springy.

- Tőle!- mutatott a lány az üres és sötét sarokba.

- Alice... Kedvesem... Ott nincs semmi...

- De van...!- fordította maga felé a lány a fiú arcát, majd belenézett a citromsárga szempárba- Nézd az én szememmel...

Azzal Alice újra a sarokba mutatott, majd megszorította Springtrap kezét.

A fiú szeme összeszűkült.

Ekkor megpillantotta, hogy mi van a sarokban...

- AaAaaaAliicce... Nem akarsz velem jönni...?- hallatszódott a sötétségből egy hang, aminek a gazdája végül lassan kisétált a sarokból.

Alice arca elsápadt.

Nem tudta feldolgozni, amit látott...

Egy lány állt előtte.

Egy ember, akit valaha nagyon szeretett... Sőt! Igazából még most is...

- Alice... Miért nem követtél...? Miért nem jöttél utánam...? Már nem szeretsz engem...?- kérdezte szomorkásan a lány, majd pszichopata mosolyt húzott a szájára- Nem baj... Most itt az ideje, hogy velem jöjj...

Azzal a lány előrántott egy véres kést, majd felmutatta;

- Emlékszel még, Alice? Emlékszel még erre a kis játékszerre...? Ezzel segítettem magam a túlvilágra... És most én is ezt fogom veled tenni...

- HOZZÁ NE MERJ ÉRNI!- ugrott Alice elé Springtrap- ŐT NEM BÁNTHATOD!

- Miért is nem...? Úgy gondolom, hogy több közöm van hozzá, mint neked... Úgyhogy ne álljál az utamba tapsi hapsi!- kiáltotta a lány, majd Alice felé indult...

Ekkor Springy rávetette volna magát a támadni akaró lányra, de Alice visszatartotta;

- Ne! Őt nem tudod...! Ő egy... Springtrap!

A fiú nem hallgatott a nyuszilányra, hanem ráugrott az előtte lévőre...

És sikeresen ráesett a padlóra...

A fiú ekkor hallotta meg Alice mondatát;

- Ő egy... egy szellem. Nem tudod még egyszer megölni... Ráadásul ha meg is, akkor sem hagynám... Mert ez a lány... A nővérem. Juleka.

Springy pupillája kitágult;

- MICSODA?!

- Jól hallottad! Én vagyok a nővére! Úgyhogy ne állj az utamba!

- Juleka! Fejezd be!- kiáltott Alice, majd felsegítette Springy-t.

- Nem tudom, hogy mit eszel ezen az alakon...- mutatott a fiúra közben gúnyosan Juleka- Csalódtam benned testvérem... Én azt hittem, hogy halálom után is CSAK én leszek a fontos...

- Juleka! Most is fontos vagy!

- Na persze... Éreztem a fájdalmadat, így visszatértem, hogy segítsek! Erre te meg le se sz*rod!

- JULEKA!- Alice türelme fogyatkozott, miközben a félelme egyre csak nőtt...

- Ti hogy lehettek testvérek?!- szólt közbe értetlenkedve Springtrap- Hiszen te egy robot vagy, ő pedig egy halott EMBER...!!!

- Igen. De ez nem mindig volt így...- sütötte le a szemét Alice.

- Pff... Lúzer. Még ezt sem tudod!- Juleka gúnyosan vigyorgott a fiúra.

- Te fogd be!- Springy szeme tikkelni kezdett.

- Nem fogom! Én a húgommal ellentétben nem hagyom magam! Főleg úgy, hogy ha esetleg összejönnétek, és elvennéd feleségül, akkor nekem kellene majd sógornőt játszanom! Pfuj... Ráadásul akkor csatlakozhatnál a halottas családunkba... Köszi, de én ebből nem kérek!

- Meghaltál.

- És?!

- Pont emiatt nem muszáj itt lenned a közeljövőben... Ráadásul ha el is venném Alice-t, amit nem fogok megtenni, akkor is, neked az ne bántsa a csőröd, mert tehetsz ellene. Elmehetsz.

- Nem fogom szenvedni hagyni a húgomat!

- És inkább akkor megölnéd?! Te aztán okos vagy kedvesem, gratulálok!

- Ne hívj kedvesemnek!

- Te is kezded...

- Fejezzétek be!- állította le a vitát szédölögve Alice, majd ájulva esett össze a láz és a sok impulzus miatt...

Springtrap és Juleka sápadtan ugrottak oda az ájult lányhoz.

Mindketten megrémültek.

- Tudsz vele csinálni valamit? Csinálj vele valamit!- hisztizett Juleka.

- Miért nem te? Hiszen annyira segíteni akartál!

- Te hülye! Egy szellem vagyok! Nem tudod testi kontaktusba lépni vele! Ha legalább ember maradt volna, akkor talán, de így...!

- Ember? Alice egy ember?

- Egy ember volt még nagyon régen. Neked tényleg semmit nem mondott el?!

- Senkinek se...

- Furcsa...

- Elviszem.

- Hova?!

- Csak lefektetem az ágyra. Majd fel fog ébredni.

- Persze, hogy fel fog ébredni, hiszen nem halt meg!

- Muszáj kiforgatnod minden egyes szavamat...?!

- Igen!!!

Springy megforgatta a szemeit, majd letette Alice-t az ágyra, és mellé ült.

- Remélem minden rendben lesz vele...- meredt a húgára aggódóan Juleka.

- Persze, hogy rendben lesz. A húgod erős.

- Erős fizikailag, és erőset üt.

- Igen. Az utóbbit tapasztaltam...

Juleka elnevette magát;

- Megvert? Mikor?

- Most az előbb, meg tegnapelőtt... Azt hiszem...

- Kétszer megvert?! Hűha! Hát akkor te szerencsés vagy!

- Miért?

- Mert túlélted!- nevetett Juleka.

Springtrap komoran végigmérte a lányt.

Julekának közepes hosszúságú, gesztenyebarna haja volt, és smaragdzöld szeme. Ovális arcán még mindig mosoly húzódott végig, ami végül a fiút is mosolygásra késztette.

- Nem is vagy akkora lúzer, mint hittem...- nézett Juleka a nyúlfiúra.

- Köszi... Te sem vagy olyan idegesítő, mint gondoltam. 🙂

- Az... jó.

Juleka ekkor megpróbálta megfogni a húga kezét;

- Ha kellek, akkor gondolj rám hugi...

- Nem hall téged.

- Ki tudja. Alice-ból az is kitelik, hogy megjátssza magát...

- Mesélj róla... Ő milyen volt embernek...?

- Hogy milyen? Szőke volt, és szép zöld szemei voltak már akkor is. Ebben az egyben hasonlítottunk kívülről... De a kinézettől függetlenül Alice olyan volt, mint most; néha idegesítő volt, makacs, és szórakozott... És mindig kitalált valamit...

- És figyelmetlen is volt?

- Nem. Csak mostanra lett ilyen. Sajnos megviselte a múlt...

- Elmeséled, hogy mi történt veletek...?

- Elmesélném... De nem az én dolgom. Sajnálom.

- Te hogy haltál meg?

- Már bocs, de közöd hozzá...?

- Csak kíváncsi voltam.

- Aha- Juleka bámult a nagyvilágba- Annyit elmondok, hogy Alice meg akart menteni. De már nem tudott...

- Megöltek?

- Te eszelős... Amikor megjelentem, elköptem. Nem figyeltél?

- Ööö... Nem.

Juleka felsóhajtott;

- Megöltem magam...

- Mi...?!

- Hosszú story... Tudod van az az érzés, amikor te érzed magad az örök hibásnak... Szörnyű érzés, mi? Na ezt szorozd fel tízzel...

- Nem bírtad ki...

- Nem bizony...

Springtrap arca ekkor elsötétült;

- És nem gondoltál Alice-ra...?! Hogy mit fog érezni azok azután?!

- Nyugi van hős szerelmes! Gondoltam rá!

- Akkor miért...?!

- Úgy gondoltam, hogy kibírja nélkülem...

- Mi?! Te a nővére vagy! A másik fele! Hogyan...

- Életben van, nem?!- dühöngött most már Juleka is- Túlélte!

- De milyen áron?! Fájdalmak és kínok árán!!!

Juleka erre lesütötte a fejét;

- Szerintem én... Nos... Mennem kell...

Ezután a lány szellemteste szertefoszlott, még mielőtt Springy bármit is szólhatott volna...

________________________________________________________________________________

SPOILER!!!

A következő részben;

*dobpergés*

ALICE EL FOGJA MONDANI A MÚLTJÁT SPRINGTRAP-NAK, ÉS BOLDOG "HAPPY END "LENNE, HA...

NEM DERÜLNE KI, HOGY ALICE MIÉRT JÁR A RAKTÁRHÁZBA. (jó, ez már a rá következő részben lesz)

További jó olvasást!

AYDZSENA

________________________________________________________________________________