Péntek (3.nap) 8:25;

- Szóval igaz...- Chica állt Alice-al szemben- Te tényleg mindennap a régi raktárházba mész!

- Mi?! Ezt meg kitől...

- Freddy mondta- válaszolta a csirke, majd aggódó tekintettel folytatta- Alice... Mostanában olyan furcsa vagy... Senkivel se beszélsz, és mindig a régi raktárba jársz... Félek, hogy valami nincs rendben veled...

- Nézd, én csak...- a lány nem tudta, hogy mit mondjon. Hazudjon vagy ne? Megbízzon-e Chicában vagy sem?

- Alice... Csak mondd el, hogy mi a baj...

A nyuszilány szeme kitágult.

Valaki aggódik érte...

Végre...

- Chichi...

- Tessék.

- Megbízhatok benned...?

- Ezt döntsd el te.

- Én szeretnék megbízni benned...

- Akkor tedd azt.

- Nem fogsz elárulni...?

- Nem. A te titkod az én titkom is.

- Chica!- Alice megragadta a másik lány vállát- Ígérd meg! Ígérd meg, hogy senkinek sem mondod el!

- Megígérem.

- Biztos...?

- Igen.

- Akkor... majd elmondom. Oké?

- Oké.

- De ne csapj majd be... kérlek... Ne kotyogj ki semmit se majd abból, amit mesélni fogok...!

- Ne aggódj... Nem fogok.

- Köszönöm...

- Nincs mit Alice. Én bármikor itt vagyok neked!- mosolyodott el Chica, majd megölelte a nyuszilányt.

- Chica... Nem fogsz haragudni, ha Chichi-nek becézlek...?

- Nem fogok!- mosolygott továbbra is a csirke.

- Köszi Chichi!- azzal Alice kiszakította magát az ölelésből, majd mosolyogva továbbállt.

Chica erőltetett mosollyal integetett utána, majd aggódva elindult megkeresni Bonnie-t.

Szerencséjére nem kellett sokáig keresgélnie; Bonnie ugyanis a színpadon üldögélve gitározott.

- Szervusz Bon-Bon!

A lila nyúl meglepődve nézett fel, majd mosolyogva köszönt vissza a lánynak;

- Jó reggelt Chica! Hogy vagy? Jól aludtál?

- Velem minden rendben. És... hát mondhatni, hogy igen, jól aludtam. És te?

- Szintúgy.

- Beszéltem Alice-al- váltott témát hirtelen a robotlány.

- Tényleg? És mi van vele? Napok óta olyan furcsa... Senkivel se beszél... Senkivel se találkozik... Bár ez tőle nem meglepő... Annyira...

- Igazából nem mondta el, hogy miért ilyen, de megígérte, hogy el fogja.

- Tényleg? Majd elmeséled nekem?

- Ne haragudj Bonnie, de nem lehet... Megígértem Alice-nak, hogy nem mondom el senkinek se... Bármi is legyen az...

- Oh... Értem. Mindegy is, legalább veled jóban van...!

- Igen...- sütötte le a szemét Chica. Őszintén aggódott Alice-ért, és tudni akarta, hogy mi a baja...

Ezalatt a raktárházban;

- Leteszed valahára azt a könyvet vagy sem?- Springtrap epésen bámult Alice-ra, aki nyugodtan olvasgatott a földön, hátát a dobozoknak támasztva.

- Azt hittem nem akarsz velem foglalkozni- vágott vissza higgadtan a nyuszilány- Hiszen az előbb még a dobozok tetején feküdtél, és még csak egy „Jó reggelt"-et se böktél oda nekem.

- Más ilyen esetben már elment volna.

- De én nem vagyok „más"...

- Azt már felfedeztem...

- Semmit sem tudsz rólam.

- Mert mondjuk nem mondasz el semmit se...?

- Nem is akarok.

- De amolyan alap dolgokat még elmondhatnál kedvesem!

- Alap dolgokat?

- Például kedvenc szín, hobbi, mit szeretsz csinálni...stb.

- Miért érdekel ez ennyire?

- Nem érdekel, egyszerűen csak tudni akarom, hogy mi ez a nagy titkolózás! Legalább valami nagyon alap dolgot mondj magadról!

- Oké- sóhajtott fel megadóan Alice- A kedvenc színem a zöld, szeretek olvasni, szeretem a akció filmeket, és szeretem spagettit. Nem vagyok barátkozó típus, nem szeretem a magányt, és nem szeretem ha bántanak, és játszanak az érzelmeimmel. Most már elégedett vagy Springy?

- Mondhatni... De még mindig nem engedtem meg, hogy becézz...

- Én sem engedtem meg azt, hogy „kedvesemnek" vagy „drágámnak" szólíts.

- Törődj bele.

- Te is.

Springtrap idegesen tornyosult az olvasó lány fölé. Kezdett elfogyni a türelme...

- Neked jól esik, ha szándékosan megalázol engem kedvesem...?

- Nem aláztalak meg. Egyszerűen csak visszavágtam. De ha már itt tartunk... TE alázol és bántasz meg ENGEM, emellett úgy játszatsz velem, mintha csak a játékszered lennék... És amikor megelégelem, és egy KICSIT visszavágok, akkor rögtön megsértődsz, és felfújod magad, mint egy dühös pulyka!

- EZ NEM ÍGY VAN!- kiabálta Springtrap dühösen, mire Alice felugrott a helyéről;

- DE IGEN! HA TAGADOD, AKKOR AZZAL CSAK MAGADNAK HAZUDSZ! MINDIG MAGADAT HELYEZED KÖZPONTBA! JÁTSZOD NEKEM A NAGY ÉS BÜSZKE NYULAT, KÖZBEN PEDIG ÖSSZE VAGY TÖRVE!

- AKÁRCSAK TE!!!- ordibált most már teli torokból a fiú is- DE HA MÁR ITT TARTUNK! TE IS MILYEN VAGY?! MÁSOK SZERETETÉRE VÁGYSZ, ÚGY, HOGY SEMMIT SE TESZEL AZÉRT, HOGY NEKED JOBB LEGYEN! ÉS ÍGY AKARSZ KELLENI VALAKINEK?! AKKOR BEAVATLAK; ÍGY SENKI SEM FOG SZERETNI! MÉG EGY RENDES PÁRKAPCSOLATBA SEM TUDSZ MAJD ÍGY RÉSZT VENNI!!!

- TE MONDOD?! A MAGÁNY MÁR KIÖLT BELŐLED MINDEN ÉRZÉST! TE PÉLDÁUL KIT TUDNÁL BOLDOGGÁ TENNI EGY KAPCSOLATBAN, HUH?

- JAJ, FOGD MÁR BE! AZT SE TUDOD, HOGY MILYEN, HA SZERETNEK!

- MIÉRT TE TÁLÁN IGEN?!

- ÉS HA IGEN?!

- BIZONYÍTSD!

- AHOGY AKAROD!- azzal Springtrap magához rántotta Alice-t, majd minden dühe ellenére megcsókolta...

A lány dühe ekkor hirtelen elszállt...

Smaragdzöld szeme összeszűkült, fülei erőtlenül lekonyultak.

Nem tudott mit kezdeni azzal, amit a fiú tett...

Nem tudott józanul gondolkodni...

Springtrap ezalatt mit sem törődve a lány reakciójával, csókolta tovább...

A nyúlfiú annyira bizonyítani akart a lánynak, hogy mindent megtett a hihetőség érdekében...

Ám egy idő után már neki sem ez járt a fejében...

Főleg amikor Alice elkezdte viszonozni a csókot...

A fiú szívverése felgyorsult...

Kétségbeesetten szorította magához Alice-t, mint aki attól fél, hogy a lány mégis ellöki magától...

De a nyuszilány nem tett ilyet...

Helyett inkább belekapaszkodott a fiúba, majd a nyaka köré fonta a kezét, és hagyta, hogy az érzelmei irányítsák...

Alice érezte, hogy leszállt rá a rózsaszín felhő, amihez társult a lila köd...

Érezni kezdte a szeretetet, amit most a fiútól kapott...

De többet akart.

Egyre jobban érezni kezdte ugyanis a teste pihe könnyűségét, és egyre jobban úgy érezte, hogy az övé az egész világ...

És most már semmi sem teheti őt tönkre...

Alice még jobban magához szorította Springy-t.

A fiú válaszként még szorosabban átölelte...

A két nyúl teste szinte összeolvadt... Egyikük sem tudta elengedni másikat...

Míg végül (hosszú másodpercek után)...

- ELÉG!- Springy nagyot kiáltva ellökte magától a lányt.

Alice az érzelmeitől részegen zuhant rá a hideg kőpadlóra.

Nagyokat pislogva bámult maga elé, és megpróbálta felfogni, hogy mi is történt valójában.

Majd ráeszmélt...

A rózsaszín felhő szertefoszlott, a lila köd pedig eltűnt...

A nyuszilány újra magányosnak és gondterheltnek érezte magát...

Rájött, hogy a fiú ellökte magától.

De miért...?

- Miért...- kezdte volna, ám a fiú félbeszakította;

- Nocsak, nocsak... Csak nem komolyan vetted?

- Mi...?- a lány nem értette.

- Ennyire nem tudod, hogy mi a szeretet...

- Ezt meg miből...

- Látszik. Nem tudod megkülönböztetni az igazi csókot és a hamis csókot...

- Ezt meg hogy...

- Alice... Tapadtál rám, mint pióca a sebre.

- És...?! 😦

- Bedőltél neki.

- A csóknak...?

- Igen.

- Mert... az nem volt igazi...?

- Miért lett volna az...?

- Tehát akkor... nem is volt benne semmi érzelem...?- Alice sápadni kezdett.

- Nem- hazudta könnyedén Springtrap.

- De én azt hittem, hogy...

- Mit? Mit hittél kedvesem? Azt mondtad bizonyítsak. Hát bizonyítottam. Azt gondoltad, hogy „Hopp egy csók, akkor összejövünk!", vagy mi...?! Én csak bebizonyítottam, amit kértél, hogy bizonyítsak. Különben is... Az én életemben nincs helye szerelemnek. Ezt jobb ha belátod. Sajnálom kedvesem... Nem akartalak összetörni...

- Mégis sikerült!!!- Alice-t a sírás fojtogatta.

- De ismerjük el... Igazad volt... Tényleg játékszerként bánok veled... Másra nem is lennél annyira jó...- az utolsó mondatot Springy durva ugratásnak szánta, ám nem számolt Alice dühével...

- TE ROHADT SZEMÉTLÁDA!- a lány mérgesen vette magát rá a fiúra, majd ütni kezdte, ahol csak érte...

Szeméből a könnyek visszatarthatatlanul potyogni kezdtek, keze már a fiú vérében úszott...

Alice vakon verte Springtrap-et, de valójában nem őt akarta...

Hanem saját magát... Amiért olyan ostoba volt...

A lány keze hirtelen megállt. Nem csépelte tovább Springy-t...

Helyette inkább felállt, majd sírva kifutott a raktárból, egyenesen a szobájáig...