Szerda (1.nap) 6:32;

- Csak nem megint ott hagytál valamit a raktárban Alice?

Freddy állt a nyuszilány előtt.

- Mi? Hogyan...? Ja, hogy az...! Nem, nem hagytam ott semmit... csak...

„Gyerünk Alice, találj ki valamit!"- zakatolt a lány agya.

- Alice?

- Csak szokom... 😅

- A raktárat...?

- Igggeeeennnn...?

- Alice... Te most attól félsz, hogy újra bezárlak...?

- Hááát... Talán...

- Alice én...

- Nem kell bocsánatot kérned!- kiáltott sietve a lány- Már megtetted tegnap. És én megbocsátottam! Szóval semmi baj!

- De...

- Amúgy miért találkozunk össze ITT mindig, minden reggel...?

- Mert az iroda felől jövök, és az utamba esik ez a folyosó?

- Értem... Na, akkor én megyek, mert most úgysincs dolgom... És nem is lesz, mert én nem szórakoztathatom a vendégeket...

- Azt is miattam, mert megtiltottam...

Freddy szomorúan meredt maga elé;

- Alice... Tényleg sajnálom... Mindig olyan szigorú voltam veled... És te ennek ellenére mindig igyekeztél jobb lenni... És én ezt sose akartam észrevenni...

- Semmi baj Freddy! Főnökként nagyon sok dolgod van, és nagyon sok döntést kell hoznod... Nem haragszom!

- De nem rossz döntéseket!- sóhajtott fel a medve - Néha úgy tudok haragudni magamra...

Alice bátorítólag Freddy vállára tette a kezét, majd erőltetett mosollyal eltűnt a raktár felé vezető folyosón.

A medve szomorkásan nézett utána.

- Freddy?- Bonnie jelent meg ekkor a háta mögött, egy levéllel a kezében- Ez neked jött...

- Köszönöm Bon- mondta amaz, majd átvette a levelet.

Arca ekkor komorrá vált;

- Ahhhh... Már megint egy számla...

A raktárban;

- Szóval hogyan tervezted ezt a hetet kedvesem?- feküdt Springtrap a dobozok tetején, gúnyos vigyorral az arcán.

- Minden nap idejövök, és addig idegesítelek, amíg ki nem jössz innen- válaszolta büszkén Alice.

- Nahát... Tényleg...? Ostoba lány... Csak így vakon hiszel benne, hogy képes leszel rá?

- Igen.

- Elképesztő...- Springtrap továbbra is gúnyosan bámult le a dobozok tetejéről a lányra.

- Nem jönnél esetleg LE ide...?

- Miért is?

- Mert így nem lehet beszélgetni, hogy te ott fönt terpeszkedsz...!

- Ki akar egyáltalán beszélgetni...? Főleg veled?

Alice szeme összeszűkült. Most a fiú egyszerre dühítette föl, és bántotta meg...

- Nem hinném... Hogyha valaki egyedül él már évek óta, és nem beszélgetett senkivel sem... Az nem akarna beszélni akkor, amikor lehetősége van rá...- sziszegte a lány, majd gúnyosan folytatta- Ráadásul... Azalatt a sok év alatt... Mindig magányosnak lenni... Otthontalannak... Nem találod a helyedet... És nincs aki segítsen... Mert senki nem foglalkozik veled... És miért? Mert utálnak és gyűlölnek. Nincsenek barátaid... Sem pedig családod... Egyedül vagy... És már nem tudsz megbízni senkiben... És ahogy telik az idő... Te is megtelsz utálattal...

- Ne folytasd...

Springtrap komoran feküdt tovább a dobozok tetején.

- Ne folytassam? Pedig hidd el tudom, hogy milyen érzés... Sőt! Még nálad is jobban tudom...!

- Miért is kedvesem?

- Ahhoz már semmi közöd nincsen.

- Kár... Pedig meghallgattam volna...

- Nem fogom elmondani... Én egy dolgot vallok; Felejtsd el a múltat... És töröld el, hogyha muszáj...

- Ennek ellenére te ahogy látom nem felejtetted el...

- Még... Új életet akartam kezdeni. Azért jöttem ide.

- Tényleg? Ahhoz képest nem vitted sokra, hiszen itt állsz egy régi raktár épület közepén, és egy kiutált animatronikkal beszélgetsz, aki nem mellesleg szörnyű dolgokat követett el...

- Azt is miért? Bosszúból.

- Igen, és?

- Nem mindig a bosszú a legmegfelelőbb mód ahhoz hogy jobban érezd magad...!

- Kitalálom; ezt is saját tapasztalatból mondod.

- Igen.

- Ez már kezd érdekes lenni... Miért nem akarsz soha a múltadról beszélni?

- Mert... Mert nem- Alice komoly arcot erőterve elfordult a nyúlfiútól.

- De miért...? Mi történt veled, ami ennyire makaccsá tett a múlttal kapcsolatban...?

- Nem lehetne valami másról beszélni...?!

- Az első nap is, amikor betetted ide a lábadat... Amikor Freddy leordította a fejedet... Akkor is szóba jött ez a téma... És neki sem mondtad el... Miért?

- Mert nem tartozik senkire sem, azért!!! Jaj, Springy hagyjuk ezt a témát kérlek!

A fiú ekkor komoran végigmérte a lányt;

- Először is; nem, nem fogok más témára rátérni, másodszor; nem engedtem meg, hogy becézz.

- Még engedélyt kérjek tőled azért, hogy becézzelek?! Te megkattantál?

- Nem jobban mint te!- ugrott le a dobozokról a lány orra elé a fiú.

Alice dühösen összehúzta a szemöldökét. Nem ezt várta a mai nap... Arra számított, hogy ő fogja idegesíteni Springtrap-et. Nem pedig fordítva...

- Csak nem sarokba szorítottalak kedvesem...?- csipkelődött a fiú.

- Kértelek, hogy ne hívj így...!

- Hozzád hasonlóan én sem kértem engedélyt arról, hogy hogyan szólíthatlak... És nem is fogok már...

- Te kis...

- Én a helyedben nem most bókolnék drágám!

- Én nem is...- Alice arcán ekkor halvány pír jelent meg- Én nem...

- Nahát... Csak nem elpirultál?- Springy elégedetten nyugtázta a lány reakcióját- Ti lányok olyan érzékenyek vagytok!

- Pukkadj meg!

- Milyen aranyos... Visszatérve azonban a témánkra...

- Nem térünk vissza!!! Mondtam, hogy NEM. AKAROK. BESZÉLNI. RÓLA!!!

- Hát most fogsz.

- NEM!

- Pedig érdekel...

- AZ NEM JELENT SEMMIT!!!

- Nem jelent? Ez most fájt...

- NEM ÉRDEKEL! NEM FOGOK BESZÉLNI A MÚLTAMRÓL, ÉS KÉSZ!!!

- Pedig megnyugtatlak... Előbb vagy utóbb ki fog derülni.

- NEM!

- Szóval nyugodtan mond el...

- NEM!

- Mondd el.

- NEM FOGOM! FEJEZD BE!- a lány már a füleit tépve rázta a fejét.

- ALICE MONDD EL MOST!- ragadta meg a lányt szorosan Springtrap.

- Au! Miért érdekel ez téged annyira?! Semmi közöd nincs hozzá!!!

- Csak. mondd. el... GYERÜNK MÁR!

A fiú ekkor még erősebben megszorította a lány karjait...

- EZ FÁJ!- kiáltott fel Alice, majd rátoppantott Springy lábára.

A fiú a hirtelen fájdalomtól ellökte magától a lányt, aki az ajtó felé iramodott...

Springtrap erre dühösen utána kiáltott;

- Ez az, fussál csak! Menekülni azt mindig tudsz! De válaszolni bezzeg nem! Futni mindig könnyebb, mi?

- Utállak!- kiáltotta a sírással küszködve Alice, majd hátranézett.

A látvány kissé megrendítette...

Springtrap arcán ugyanis egy pillanatra a döbbenet, majd a szemében a fájdalom csillogott... Ami utána haraggá vált... Őszinte haraggá...

Este (1:34);

Alice körbe-körbe sétált a szobájában. Nem ment ki a fejéből Springtrap arca...

„Miért nem tudom egyszer sem befogni a számat?!"- szidta magát a lány.

Nem gondolta komolyan amit mondott.

Egyszerűen csak dühös volt a fiúra...

De sohasem utálta...

Mindez csak kicsúszott a száján...

De nem szívből szólt...

Alice nekivágta a fejét a falnak.

Mindezek után hogyan nyerje meg a fiúval kötött fogadást...?

A lány lerogyott a fal tövébe.

Végtelenül ostobának érezte magát...

*ezalatt a raktárban*

Springtrap ébren forgolódott az ágyában. Nem tudott ő sem aludni...

Ennek az oka pedig nem az ágyból kiálló rugók voltak, hanem a gondolatai.

Egész végig Alice járt a fejében, ahogy azt kiabálja, hogy mennyire utálja...

És ez a fiút nagyon mélyen bántotta.

Maga sem tudta, hogy miért...

Springtrap alapvetően nem törődött a lánnyal, mert nevetségesnek és kicsinyesnek találta, ma azonban valahogy az elhangzott szó mégis szíven szúrta őt...

A nyúlfiú az oldalára fordult.

Legszívesebben megölte volna néha a lányt.

De valami nem engedte, hogy megtegye...

Ami nem volt más, mint a fiú lelkiismerete...