Amerika. Egy hatalmas ország tele meglepetésekkel... Egy hely, ahol minden elképesztő történt kezdődik.

Akár csak ez is...

Freddy Fazbear Pizzéria (konyha):

- Chica! Ideadnád a serpenyőt?- kérdezi a lila robot nyúl a közelében sürgő-forgó, sárga robot csirkétől.

- Persze Bonnie. Tessék- nyújtotta át az említett tárgyat a lány, majd mosolyogva beszédbe kezdett- Juj! Annyira izgulok! Egy újabb hét veszi kezdetét, és mindig ilyenkor jön a legtöbb gyerek! Annyira imádom a hétfőt!

- Akárcsak én. Imádom, amikor annak a sok gyereknek kell gitároznom!- mosolygott vissza a nyúl- Szeretem, amikor mosolyognak. Annyira imádom őket olyankor!

- Ők is imádnak téged- igazította meg Chica Bonnie csokornyakkendőjét.

- Animatronikok! Sorakozó! Jönnek a vendégek!- hallatszott kintről egy hang, amelynek a gazdája a konyhába tévedt;

- Á! Jó reggelt Freddy!- köszöntötte Chica a belépő medvét- Végeztél a papírmunkával?

- Ne is kérdezd... Még ma estére is maradt...- ásított Freddy, majd megigazította a cilinderét- Láttátok Alice-t?

- Nem- felelte kórusban Chica és Bonnie, majd folytatták a sütést, főzést.

- Fogadjunk, hogy megint elaludt... Nem hiszem el! Miért olyan nehéz pontban hatkor felkelni?! Istenemre, ha még egyszer rajtaka...

- Ne dorgáld Freddy! Igyekszik!- szidta le a tyúk a medvét- Alice nem kevesebb, mint 1 hónapja dolgozik csak itt nálunk! Meg kell szoknia!

- Ennyi idő alatt meg kellett volna szoknia...

- Egyetértek Freddy-vel- szólt közbe Bonnie, majd elkapta Chica dühös pillantását, és elnémulva sütögetett tovább.

- Egyébként is...- folytatja a sárga robotlány- Alice nagyon jól végzi a munkáját. Én a helyedben büszke lennék rá!

- Én büszke is vagyok rá! Amikor persze nem ront el valamit...

- Nézd a jó oldalát- szólt közbe újra a lila nyúl- Alice még mindig jobb és szerencsésebb, mint Toy Bonnie...

Ekkor Bonnie kimutatott a konyhából a színpadra, ahol éppen egy kék nyúl ejtett rá egy vödör vizet egy másik sárga csirkére.

- Szegény Toy Chica... Mindig ő szívja meg a végén...

Freddy hitetlenül rázta a fejét;

- Néha nagyon nehéz türelmesnek lenni mellettetek...

- Hidd el tudjuk.

- Múltkor a robot-romantikáitok, aztán ami utána történt, most meg egy újonc figyelmetlenségei... Mi jön még?

- Azért jobb, ha eszedbe jut, hogy a múltkori nem a mi hibánk volt- söpörte le a lisztet Chica a partedlijéről, amin a „Let's eat!" állt.

- Igaz... Az tényleg nem a ti hibátok volt...- ráncolta össze a homlokát a medve- Erről jut eszembe...

Bonnie és Chica felpillantott Freddy-re;

- Hm?

- Meséltetek Alice-nak Springtrap-ről?

- Hááát... Megkérdezte, hogy miért van leláncolva a régi raktárház ajtaja... és... hát... Igen, elmeséltük neki... Nem kellett volna...?

- De. Köszönöm. Megkönnyítettétek a dolgomat... Szerencsés vagyok, hogy itt vagytok nekem.

- Bármikor bármit Freddy!

- És Mangle? Minden rendben van azóta vele? Túltette magát a történteken?

- Már ne haragudj a kérdésért, Freddy, de ezt miért nem tőle kérdezed?- tette szóvá Bonnie.

- Már kérdeztem-legyintett a medve- Ő maga azt mondta, hogy minden rendben, csak Foxy-ért aggódik.

- Ez érthető. A szerelem hihetetlen érzéseket és gondolatokat kelt...- pillantott pajkosan Chica Bonnie-ra, aki inkább elvörösödve bámulni kezdte a földet.

- Azt látom- mondja kissé lenézően Freddy, majd sóhajtva az ajtó felé indult- Hát akkor nem is zavarok... Megyek, megkeresem inkább a mi kis Alice-unkat.

- Freddy!- kiáltott utána Chica.

- Hm?

- Próbálj meg türelmes lenni vele szemben... Kérlek... Próbálj meg nem kijönni a sodrodból...

- Megpróbálom... Mindig megpróbálom...- sóhajtott fel a medve, majd kisétált a konyhából.

Chica és Bonnie aggódva néztek utána.

- Chica... Alice miért nem mesél sohasem a múltjáról?

- Nem tudom Bonnie... Mindig azt mondja nekem is, amit másoknak;

„Érzékeny téma... Nem akarok beszélni róla... Ne haragudj érte..."