-Mi jó fene történik itt?- kérdezte Sekai

Meglepődésének egyetlen oka volt: az iskola előtt álló riporterek sokasága. Midoriyával éppen a U.A.-be tartottak, amikor megpillantották a tömeget.

-Baszki! Pont ez hiányzott!- szitkozódott a fiú

Egy 30-as éveiben járó nő lépett oda hozzájuk:

-Sziasztok! Mit gondoltok Allmight-ról, mint tanár? Várjunk csak! Itt van az a fiú, akinek az anyját megölték!

Egyre többen jelentek meg körülöttük. Sekai szíve egy pillanatra megállt.

-Van családja hölgyem?

-Van. Miért?

-Őrizze meg a szerencséjét és ne üsse bele az orrát mások dolgába. Nemmellesleg Allmight kiváló tanár, de most már kérem engedjen el, mert órám lesz.

-A rendőrség nem mond semmit. Te vagy az utolsó reményünk.

-Mihez? Ahhoz, hogy jó kis címlapsztorit csináljanak belőlem?

-Ez az ingerült viselkedés az eset előtt is jellemző volt rád?

-Hagyjanak már békén a kurva életbe! Olyan nagy kérés lenne ez?- mondta Sekai könnyes szemekkel és elcsukló hanggal

-Úgy látszik rosszul viseled a történteket.

-Hogy a pikkelypáncélt hordó nagynénéd szomorú szemű úristenit neki! Ha még egyetlen egy szót szól én esküszöm...

A fiú majdnem elkezdte azon beszámolóját miben részeltesen elmondta volna, hogy miként fogja móresre tanítani az itt lévő összes tudósítót, de Yaomomo eléállt.

-Miért hergelik? Nem látják, hogy rosszul esik neki! Zaklassanak valaki mást!

A riporterek szépen lassan elmentek a dolgukra.

-Köszönöm. Jövök eggyel neked.

-Nem gond! Kérsz egy zsebkendőt?

-Igen, köszi!

Sekai szemét törölgetve ment az osztálytermébe, ahol Aizawa kihirdette, hogy osztályelnököt kell választani. A szabályok roppant egyszerűek voltak: ne szavazz magadra és ne szavazz több emberre. A fiú választása Yaoyorozura esett, mivel amúgy is jön neki eggyel, emellett kifejezetten megfontoltnak és okosnak tartotta, ami nem árt egy vezetői szerepben. A szavazás eredménye Dekunak kedvezett, valamint Yaoyorozu lett az alelnök. Az ebédnél Todoroki és Momo mellet foglalt helyet.

-Gratulálok a kinevezéshez!- mondta Sekai

-Köszönöm szépen! És azt is, hogy rám szavaztál.

-Todoroki te kire voksoltál?

-Az biztos, hogy nem Dekura.

-Ja, nekem is furcsa volt. Nem feltétlenül őt képzelném el egy osztály élén- vélekedett Sekai

-Miért? Helyén van a szíve- szólt Yaomomo

-Nekünk is helyén van a szívünk!- csaptak az asztalra a fiúk

-Már nem azért, de Todoroki, te hidegebb vagy mint, Clint Eastwood nézése. Sekai te pedig a közelmúltban történt események, miatt nem vagy beszámítható állapotban.

Fukushu fejében már formálódott a frappáns visszavágás, de egy fülsüketítő csengő szólalt meg.

-3-MAS FOKÚ BIZTONSÁGI RIASZTÁS! MINDENKI RENDEZETT SOROKBAN HAGYJA EL AZ ÉPÜLETET!

-Mi a pandapöcs az 3-mas fokú biztonsági riasztás?- szólt értetlenkedve Sekai

-Behatolók- válaszola Momo

-Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap- mondta a fiú, majd finoman ráütött mellkasára. Egy fekete folt jelent meg a csapás helyén, ami egyre csak terjedt, míg beterítette a teljes testét. Mire ez megtörtént szépen kirajzolódott Sekai páncélja.

-Szóval a jelmezed érintésre reagál?- kérdezte Shoto

-Igen és csak az enyémre! Titánból készült, emellett golyóálló, lehetővé teszi, hogy több képességemet használjam egyszerre, van benne beépített hangszóró, légkondi és kifejezetten jól viseli az időn és téren át történő ugrásokat, emellett elég sok fegyvert és lőszert tudok tárolni. Az igaz, hogy futni pokoli nehezen tudok benne, de valamit valamiért.

Sekai kimászott az ablakon és az iskola kapujához ment. De csalódnia kellett, mert a behatolók csak a kotyneles újságírók voltak.

-Ki ez? Egy új tanár vagy mi?- csodálkoztak

-Nem ez csak egy túlbuzgó diák- mondta Aizawa- Fukushu! Tartogasd az erődet a délutáni programra!

-Fukushu?- kérdezték a riporterek

-Bakfitty!- mondta Sekai, majd füstbombát alkalmazott és eltűnt          

Még azon a napon délután...

Sekai alig várta már, hogy végre életeket menthessen. 13 és Aizawa egy helyiségbe vezette őket, ami különböző részekre volt osztva. Volt, ahol minden lángokban állt, volt, ahol hegyomlás, volt, ahol özönvíz fenyegetett. A terem közepén egy fekete portál jelent meg és minden is kimászott belőle. A tanárok a diákok elé álltak. A szörnyszülötteket vezető kezekkel erősen megáldott emberke belekezdett monológjába, ami nem tartott sokáig, mivel Sekai beleszólt:

-Már bocs, de jobb bokszzsákokra nem futotta?

-Pardon?

-Bokszzsákok! Zavaró tényezők, amik akadályoznak minket a mentésben! Random fószerek, akik beöltöznek nevetséges hacukába és pénzt kapnak azért, hogy megijesszenek, maximum kapunk tőlük egy-két fülest, de semmi komoly. Ők viszont úgy néznek ki, mintha a farsangi bál után ugrottak volna be ide!

-Nem tudom Fukushu, de... elég igazinak tűnnek- mondta Midoriya

-Izuku! Ez még viccnek is rossz!

-Sekai, ezek tényleg gonosztevők. A tervben csak mentési gyakorlat volt- súgta neki Momo

-Szóval, akkor ezek...

Fukushu nevetésben tört ki.

-Nem hiszem el! Pont ezek! Fogadjunk hogy a disznóképű a főfasz, azok meg kétoldalt a golyói! Előbb tojnék be Spongyabobtól, mint ezektől a szerencsétlenektől!

Ekkor az egyik a gonosztevő, aki úgy nézett ki, mintha valamilyen fekete gáz öltött volna testet, egy nagy portálon keresztül a terem hegyi zónájába jutatta Sekait. Vagyis a hegyi zóna fölé. Amikor a fiú iszonyú fájdalmak között földet ért, csak annyit nyögött:

-Asszem eltört valamim.

-Fukushu te vagy az?- szólt egy ismerős hang

Kaminari Denki volt az Sekai osztálytársa.

-Minden rendben?

-Most törtem derékba, de ezen kívül minden fasza! Vigyázz, mögötted!

A fiú elővett a zsebéből egy pisztolyt fejbe lőtte a Kaminari mögött lévő bűnözőt. Denki megfordult és a hullára nézett:

-Haver! Ezt most miért kellett?

-Van egy olyan érzésem, hogy egy agyrák benned éhen halna. Legközelebb nem segítek és majd megoldod magadnak! Na, segíts fel!

És így ketten indultak tovább...