Arra ébredtem,hogy valaki szuszog közvetlen a nyakam melett. Kinyitottam a szemeim és feltünt,hogy nem a szobámban vagyok. Egy kicsit elfordultam oldalra es rájöttem,hogy Brandon mellett fekszek. Akkor bevillant a tegnap este. Csak azt nem értettem,hogy hogyan kerültem ide. Arra emlékszem,hogy Brandon vállára hajtottam a fejem és azt hiszem elaludtam. Átfordultam a másik oldalamra így szembe kerültem Brandonnal.

Nagyon közel volt hozzám,haja kócosan,egy szál alsógatyában és édesen szundikált. A nap halványan besütött a szobába,pont a hátára. Elmosolyodtam. Mostantól minden reggel ezt szeretném látni. Nem akartam felébreszteni ezért lassan felültem az ágyban és körbenéztem. A szoba világos barna volt,teli passzoló tapétákkal. Volt egy nagy TV az ágy előtt és kicsivel arrébb egy szekrény. Visszadőltem és hátatfordítottam Brandonnak. Megpróbáltam még visszaaludni de nem sikerült.

Egy kis idő után megéreztem,hogy Brandon keze a derekamra tévedt majd belepuszilt a hajamba.

- Jó reggelt hercegnő. - mondta kicsit rekedtesen. Ugye,reggel van de én attól írtózatosan cukinak találtam.

- Neked is jó reggelt. - fordultam felé és megpillantottam gyönyörű szemeit.  Elmosolyodott majd átölelt. - Lehet egy kérdésem? - néztem fel.

- Persze. - bólintott.

- Meddig maradtok itt? Mármint Caliban. - kérdeztem és már féltem is a választól.

- Egy hetet. - húzta el a száját.

- És utána? Mi lesz velünk? - csuklott el a hangom. Nem akartam elveszíteni.

- Megoldjuk,nyugi. - puszilta meg a homlokam. Bólintottam,bíztam benne. Aztán rájöttem,hogy amúgy azt se tudom mi a jó égben aludtam el szóval gyorsan lekaptam magamról a pokrócot. Egy vörös Vans-os póló volt rajtam ami a combomig ért és egy rövidgatya.

- Öhm,ez,hogy került rám? Meg amúgy,hogy kerültem az ágyba?

- Hát mivel mire ideértünk bealudtál ezért behoztunk úgy,hogy ne ébredj fel és a póló az enyém,a rövidgatya meg a táskádban volt. - vázolta fel a helyzetet.

- Ahha,de ki adta rám ezeket? - húztam fel az eggyik szemöldököm.

- Hát,öhh...izé - kezdte el vakargatni a haját és elpirult. Ő volt az. Zavarba jött,ami tök cuki.

- Köszi - mosolyodtam el.

Észrevettem,hogy a táskám ott a földön szóval elvettem és előkerestem a telóm. Nem volt egy nemfogadott hívásom sem. Aztán rájöttem,hogy anya valószínüleg Melanie-nél is fog érdeklődni,hogy ott vagyok-e szóval bevonultam a fürdőbe és felhívtam Melaniet.

- Szia Kim! Mizu? - szólt bele.

- Figyi,az van,hogy nem vagyok otthon és anya úgy tudja,hogy nálatok vagyok szóval ha hív falazz nekem légysziii. - hadartam el.

- Öö..oké,de akkor mégis hol vagy? - kérdezte.

- Hát... - vettem egy mély levegőt - Brandonnal vagyok, a hotelszobájuknál.

- HOGY MIIIIII????!!! - kezdett el sikítozni ezért elhajoltam a telefonomtól. A dobhártyám megszeretném őrizni.

- Nyugi,az volt,hogy ugye mikor elmentetek igazából nem is írtam anyának hanem ottmaradtam vagy egy órán át és gondolkoztam. Aztán behajtott egy kocsi értük és mikor ültek be,Brandon észrevett azt rámadta a pulcsiját majd az úton bealudtam és itt ébredtem,mellette. - meséltem el a storyt kicsit letömörítve.

- Úr. Is. Ten. - tagolta jól érthetően.

- Az. - helyeseltem.

- Hallod írd már le a címet később oda mennék ha lehet. - pörgött fel.

- Előbb megkérdem Bradont. Na de majd még beszélünk,szia! - köszöntem el és leraktam. Kimentem a fürdőböl majd visszafeküdtem az ágyba. Brandon a TV-t nézte de mikor visszajöttem,átkarolt. - Ez mi? - kérdeztem arra a valamire ami a TV-ben ment.

- Valami sorozat,nem tudom. - vont vállat.

- Ja,oké. Amúgy Melanievel beszéltem az előbb,tudod a barátnőm. - bólintott. - Szóval az van,hogy most ő falaz nekem ezért gondolta annyi jár neki is,hogy elmondjuk a címet és idejöjjön,mert tudod nagyon szereti Huntert de persze ha zavar vagy valami nem muszáj csak kérdeztem. - hadartam el.

- Ha Huntah is akarja tőlem jöhet. - mosolygott.

- Oké,ez szuper,akkor majd megkérdem. -  vigyorogtam majd újra a TV-t kezdtem bámulni. - Ez eléggé unalmas. - sóhajtottam.

- Mit szeretnél,mit csináljunk? - húzogatta a szemöldökét.

- Brandon,ne már! - kezdtem el nevetni.