- Najó. - toltam el magamtól. - Ezt nem kellett volna. - ütött sziven a lelkiismeretfurdalás. - Felejtsük el Jacob, oké? - álltam fel. - Lehetünk barátok,tényleg nagyon aranyos vagy meg minden és feldobtad a napom de maradjunk csak barátok. - húztam el a szám.

- Rendben. - sóhajtott. - És sajnálom. - kezdte pásztázni a földet.

- Nos akkor én megyek. - mondtam majd félvállal átöleltem. - Mégegyszer köszi, szia! - mosolyogtam.

- Szia! - intett.

Egyedül ballagtam a parton, majd az utcákon, hogy visszaérjek a hotelhez. Nem is lett volna baj ha nincs sötét mivel eléggé félek egyedül. Mikor végre valahára rátaláltam a hotelre lenyugodtam és bementem majd be a liftbe. Benyitottam a szállásunkra és Christinet meg Huntert láttam az asztalnál enni.

- Kim? - szaladott ki Brandon a szobánkból. -Hál' istennek! Halálra aggódtam magam miattad! Hol voltál?

- Akkor aggódtál értem amikor Emilyvel ültetek az óriáskereken mi? - vontam fel a szemöldököm és már a sírás határán voltam.

- Emily? - kérdezte vissza Hunter mire Brandon ránézett és megrázta a fejét.

- Kim azt hittem,hogy ott va- kezdett magyarázkodni de a szavába vágtam.

- Azt hitted mi? Hát pedig lemaradtam! - pityeregtem. - Mert az a ribanc elcsavarta ezekszerint újra a fejed és már mintha ott sem lettem volna! - gördült le egy könnycsepp az arcomon mire megakart ölelni de megállítottam. - Ohh és ami azt illeti meg sem bántam,hogy nem találtalak titeket! Ha szeretnéd tudni találkoztam Jacobbal és igen, ezt a macit is ő nyerte nekem amíg te kitudja Emilynek melyik nyálas szövegét vetted be! - mutattam a macira közbe. Jacob neve hallatán elkomorult az arca.

- Jacob? - bólintottam. - És a maci nyerésen kívül még mit csináltatok? - vonta fel a szemöldökét.

- Megcsókolt. - böktem ki mire rájöttem,hogy nem kellet volna. Brandon szeme mintha elsötétedett volna.

- Képzeld, Kim. Már az óriáskeréknél kerestelek és kábé mindenhol amíg Emily fel-alá ráncigált majd elküldtem a picsába és megmondtam neki, hogy akadjon már le rólam. - fújta ki a levegőt mire megállt bennem az ütő. - Francba! - ütött bele a falba mellettem. - Hogy lehetek ilyen idióta? Egy kis időre veszítelek el és már is rádszáll Jacob! - túrt bele idegesen a hajába.

Csak néztem,nem tudtam mit mondani. Bement a szobánkba és a kabátjában jött ki majd felrángatta a cipőjét. Idegesen rámnézett és közelebb jött. Letörölte a könnyeim majd nyomott egy puszit a számra és kiment becsapva maga után az ajtót.

- Istenem de hülye vagyok! - rogytam le a földre és elkezdtem sírni mire Hunter odajött hozzám.

- Ne sírj Kim. Lehet,hogy elbasztad de Brandon szeret. - ölelt át fél vállal. - Soha nem volt eddig olyan lány mint te az életében. Tanúja voltam minden eggyes szerencsétlen csajnak akivel összejött és mindig bepuccsolt a dolog. De jöttél te. Teljesen megváltoztattad. - mosolygott. - Az életét is feláldozná érted. Épp ezért nem akarja,hogy más fiúkkal légy. Nem akar elveszíteni.

- De akkor is egy idióta vagyok! - üttem bele a padlóba. - És most vajon hova mehetett? - néztem Hunterre aki sóhajtott.

- Valószínüleg Jacobhoz. - sütötte le a szemét. Megértettem miért.

- Nem, az nem lehet! - akadtam ki újra. - Meg fogja verni? - kezdtem el újra sírni mire Hunter felállított és bevitt a szobánkba. - Válaszolj már! - sírtam tovább és eldobtam a macit.

- Nem tudom. - túrt bele idegesen a hajába. - Utána menjek? - kérdezte.

- Ne, ezt én basztam el. - sóhajtottam. - Most el kel viseljem a következményét. - töröltem le a könnyeim majd előkaptam a telóm és megpróbáltam felhívni. - A francba! Ki van kapcsolv a telója! - fújtam ki a levegőt. - Utána megyek. - határoztam el majd felvettem a cipőm és kiviharoztam a hotelből.