Valahogy visszértünk a hotelhoz mivel ma délután volt egy fellépés ezért ki kellett pihennünk magunkat. Felért egy újjászületéssel mikor végre lezuhanyoztam és beraktam a tegnap esti ruháim a szennyesbe. Mikor kiléptem a fürdőből Brandon már édesen szuszogott az ágyban. Befeküdtem mellé és nem telt el 2 perc a kezei megtalálták a derekam és átölelt. Elmosolyodtam majd gyorsan elnyomott az álom.

Arra keltem,hogy Hunter beront a szobánkba.

- Gyerekek konkrétan egy fél óránk van a fellépésig! Ki az ágyból! - húzta le a takarót rólunk mire felszöktem.

- Te most hülyéskedsz?! Mi az,hogy fél óra? - vettem elő a telóm és tényleg, csak alig fél óra volt. - Brandon kellj fel! Le késel a saját fellépésedről te idióta! - röhögtem majd elkezdtem lökdösni.

- Felkeltem,felkeltem. - ült fel a szemeit súrolgatva.

Azonnal a ruháimhoz szaladtam es felkaptam azt amit a kezembe került majd beviharoztam a fürdőbe. Szupergyorsaság alatt iténztem el a dolgaim szóval ki is húztam onnan,hogy Brandon is mehessen. Egy ásítás közepette a tükörbe néztem. Volt rajtam egy kényelmesebb farmer, fekete converse meg Brandon pulcsija ami nem tudom,hogy hogyan került a cuccaim közé de annyira nem is zavart. Megszoktam,hogy a ruhájiban járok főleg,hogy Brandon illatuk van. A hajam egy laza lófarokba volt kötve meg fölkaptam egy nike-s sapit a fejemre. Brandon kijött a fürdőből és még éppen a haját rendezte amikor észrevett.

- Hogy került már megint rád a pulcsim? - nevetett.

- Nem tehetek róla,hogy ott volt a cuccaim közt. - vigyorogtam.

- Tudod mit? Igazából jól állnak rajtad a ruháim. - kacsintott majd odajött és megölelt.

- GYERTEK MÁR! - hallottuk meg Huntert újra odakintről. Megfogtam Brandon kezét majd kimentünk.

- Idő van,gyerünk lefele! - nyitotta az ajtót Christine mi pedig kisuhantunk rajta majd gyorsan be a liftbe és már lent is voltunk.

A kocsi már várt ránk egy jó ideje amikor végre beültünk. Szupergyorsasággal értünk a helyszínre. A fanok már nagyrészt ott voltak a kapu előtt és várakoztak. Mivel nem volt hátsó bejárat ezért képtelenek voltunk ott bemenni. Épp elakartam engedni Brandon kezét mikor szálltam ki de megállított.

- Nem kell elengedned a kezem,nem érdekel mit mondanak. Pont azt akarom,hogy tudják,hogy egy ilyen gyönyörű és különleges barátnőm van. - mosolygott én meg megszorítottam a kezét.

- Rendben. - bólintottam majd kiszálltunk.

Kb. ezer telefon vaku sütötte majd ki a szemem amikor kiléptem ezért a földet keztem bámulni és szorosan Brandon mellett mentem. A fanok amint meglátták,hogy egymás kezét fogjuk,mind elkezdték megörökíteni a pillanatot és mindenféle megjegyzést tettek,amiket akartom ellenére is de meghallottam. Mint pl.: " nem hiszem el " , " ezt nem is tudtam " , " ribanc " , " szerintem aranyos " meg ezekhez hasonlók. Gyors léptekkel vonultunk be és lelki szemeim előtt láttam,ahogy minden közösségi oldalra kikerülünk.

- Valaki leribancozott. - húztam el a szám ahogy beértünk.

- Ne vedd számba,nyugi. - nyomott egy puszit a fejemre majd átmentünk a meet & greet háttérhez.

- Kim,gyere. Mi a backstage másik részében leszünk. - intett Christine.

- Majd figyellek ám. - kacsintottam Brandonnak és megöleltem. Visszaölelt majd nyomott egy puszit a számra és mivel a VIP jegyes fanokat beengedték Christine szó szerint elráncigált onnan.

- Bocs. - vigyorogtam idétlenül mikor beléptünk egy szobába ami teli volt ropival. Na meg volt ott egy öltöző és egy fürdőszoba. - Ú az ott sajtos chips? - csillant fel a szemem.

- Az,innen ehetsz bármit. - bólintott.

- Oksa. - mondtam majd fogtam egy zacsi chipset és kiültem az ajtóba,pont egy olyan szögbe,hogy lássam Brandont.

Ugyanazt csinálja. Beszélnek,kép,ölelés,jön a következő. Olyan furának tünt,hogy ezelőtt pár héttel még ugyanígy vártam ki a sorom most meg itt ülök a backstageben a barátnője ként. Mintha a fejetetejére állt volna a világ. Bár így sokkal jobban tetszett. Elővettem a telóm,hogy megnézzem mennyi az idő amikor instagramon jött vagy 50 értesítésem. Megnyitottam. A legtöbb követési kérés volt a többi meg jelölés. Bizonyára azok a képek amiket itt csináltak rólunk. És igazam volt.