Valentin nap. Mindenki mosolyogva adogat cuki piros szívkártyákat vagy édességeket, és itt vagyok én aki morogva figyeli a legjobb barátját és annak a "legjobb barátját", kivel videókat gyárt erre a TikTok nevű alkalmazásra.
- Én, uh..azt hiszem megyek be, srácok - köszönök el Cartmantől és Kenny-től, majd kezeimet a zsebembe csúsztatva, hagyom őket ott.
- A kurva életbe - morgom idegesen, tudom hogy most kivételesen nem csináltak videót a játszótéren ami az iskolához kötődik, hanem csak azt a fura labda dologgal játszottak, mégis nem tudom kiverni a fejemből Kyle felhőtlen vidámságát mikor azzal a fekete gyerekkel van, kinek a neve Tolkien.
- Hülye szívek - rúgok bele egy útban levő kavicsba - hülye csokoládék - állok meg egy pillanatra hogy a sapkámat levegyem a fejemről és a hajamba túrjak - hülye valentin nap! - sziszegem ki a fogaim közül, érzem ahogy egy csepp könnycsepp leesett a sapkát tartó kezemre.
- Hülye érzések - markolom meg a szabad  kezemmel a barna kabátomat, majd a falnak dőlve, lecsúszok azon és a kobakomat a térdeim közé helyezem, majd belekezdek az önsajnálatomba.
- Semmi sem változott - suttogom megtörten.

Apám farmjának a csődbemenése után, anyám úgy döntött hogy visszajövünk South Parkba, én és Shelly nagyon örültünk a hír hallattán, hisz mindannyian utáltuk azt a hülye marihuána farmot, persze kivéve apámat. Így azonnal pakolni kezdtem a dolgaimat és csakis Kyle-ra meg a többi barátomra tudtam gondolni, ismét együtt lehet a mi négyes csapatunk, ismét együtt mehetünk iskolába az iskola busszal.

Milyen naív voltam.

Míg én úszkáltam a reménysugarakban, hogy Kyle és én ismét szuper legjobb barátok lehetünk, addig Kyle Tolkiennel kezdett el barátkozni és szinte csakis vele lógott.

- Hé, Stan - jött oda Kyle az asztalunkhoz, mire felcsillant bennem a remény hogy ideül mint régen, de hamar elszállt a boldogságom.
- Hát, haver, leakarsz ülni? - kérdeztem mutatva a mellettem levő szabad helyet egy apró mosollyal az arcomon - Oh, nem bocsi - utasított el mosolyogva Kyle, mire a vigyor leolvadt a pofámról.
- Igazából csak érdekel, hogy van-e egy telefontöltőd, amit kölcsönkérhetek - magyarázza -  Én és Tolkien csinálunk még egy TikTok videót - a kedvem teljesen tönkrement  ezt hallva - és a hülye telefonom meghalt.
Mélyet lélegzek, mielőtt valami mást mondanék - Oh. Igen. Hogyne - lenyúlok majd előveszem a töltőt, nem is figyelve az előttem ülő barátaim döbbent arcát látva, a remény amit Cartman adott, teljesen eltiporva.
- Kösz, haver! - köszöni meg rám se nézve, majd visszasiet az új legjobb barátjához - Tolkien, szereztem egyet, haver! - szomorúan nézem Kyle hátát, az étvágyam teljesen elment, bár nem mintha olyan sokat ettem volna eddig is.
'- Mi a fasz történik? - kérdezi Cartman értetlenül.
- Nos, uh, visszamegyek az osztályterembe, skacok - a negyed részig megivott tejemet felrakom a tálcára majd kivonulok vele az ebédlőből.

- Semmi sem olyan mint régen - szipogok egyet - mit is reméltem? - nevettem fel keserűen majd erőt véve magamon, felkeltem a hideg csempéről.
Már mikor már teljesen belemerültem volna az önsanyargatásomba, egy ismerős hang és személy jelent meg előttem.
- Stan?

Hát persze, ez az én szerencsém - morgom magamban, de semmiképpen se akarom hogy így lásson, ilyen állapotomban.
- Stan? - egy kéz érinti meg a vállamat, mire ösztönösen összerándulok.
- Mi a baj? - nagy erőfeszítesembe tellett hogy rá ne ordítsam a problémáimat és az érzelmeimet ami vele és az ő Tolkien barátjával kapcsolatos.
- Jól vagyok - mondom inkább ezt a választ, úgyse fog átlátni többet rajtam, hisz már van egy másik legjobb barátja, én meg egy senki vagyok számára. Tolkien ezerszer jobb arc, sokkal jobb mint én valaha voltam, teljesen megértem Kyle döntését.
Tolkien gazdag és sok mindenben hasonlít Kyle-al, mindketten okosak és vannak közös érdeklődési körük is, mindig tudja hogy mikor mi a teendő és igyekszik mindig segíteni akiknek támogatás szükséges, sokkal jobb barát mint én.
- Stan - Kyle hangja egészen közelről hallatszódik, ezzel kizökkentve a önanyargatásomból, sóhajtva emelem fel a fejemet és nézek a már mellettem ülő barátomra.
- Mi az? - emelem rá könnyes szemeimet, majd gyorsan letörlöm a kabátom ujjával mikor feleszmélek a szánalmas kinézetemen, nem akarom hogy gyengének lásson, még akkor is ha ez igaz.
- Miért sírtál? Történt valami? - kérdezi tetetett aggodalommal a hangjában.
- Miért vagy itt?! - vágok közbe, témát váltva.
- Huh? - pislog Kyle zavartan, nem értve a szituációt.
- Miért nem vagy Tokennel? - vonom össze a szemöldökömet és szúrosan nézek a legjobb barátomra - Nem ő a legjobb barátod? Miért nem csináltok még egy ostoba videót arra a kibaszott TikTokra - megállás nélkül dobálózok olyan kérdésekkel amik eddig mélyen elvoltak temetve bennem, de köszönhetően Kyle közelségének, megtört a gátam amit felépítettem és szinte mindent elsodor a hatalmas árvíz ami eddig elvolt zárva.
- Miről beszélsz? - a méreg ismét elönti a tudatomat, de igyekszem minél nyugodtabb maradni.
- Hagyjuk - szinte köpöm a szavakat felé, majd felállok a helyemről és az eredeti tervek szerint cselekszem, visszamegyek az osztályterembe.
- Várj! Stan! - Kyle hangját egyre közelebbről hallom, de nem engedelmeskedek, menjen a legjobb barátjához, engem pedig hagyjon békén, hisz eddig ez teljesen rendben ment.
- Stan - ragadja meg a vállamat és magafelé kényszerít - Te vagy az én legjobb barátom - néz komoly tekintettel az én kék szemeimbe.
- .... - nem szólok semmit, próbálok kiszabadulni a kezei szorítása közül.
- Te vagy az én szuper legjobb barátom! - hirtelen átkarol és elkezdi a hátamat simogatni miközben nyugtató szavakat, néhol mondatokat vagy apró kis emlékeket idéz fel nekem, érzem ahogy megtörök és viszonzom a meleg ölelést.
- Tényleg? - suttogom a vállába, remélem nem lesz mérges amiért összetaknyoltam a narancssárga kabátját.
- Igen, te buta - kuncog fel, majd eltol magától és egy mosolyt küld felém.

A meghitt pillanatot egy oly ismerős személy töri meg, akit eddig is a pokolra kívántam, de most még annál is lejjebb szeretném látni.
- Kyle! - morogva nézek a hang irányába, ahol egy ostoba mosollyal az arcán látható Token jön felénk.
- Hé! - mosolyog Kyle, és lepacsizik a lilaruhás gyerekkel - Mizu?
- Találtam egy nagyon jó videót a tiktok görgetése közben - és azt hiszen ez itt a végszó, sóhajtva adom fel a harcot és inkább vonulok vissza a eredeti célomhoz.
- Bocs, de szeretnék Stan-nel lógni - a mondat Kyle-tól jött, és teljesen lesokkolt az imént hallott elutasító mondat, azonnal megálltam a menetelésben.
- Majd valamikor megcsináljuk! - ígéri meg Kyle, és egy pillantást vetett rám.
- Rendben van - int Token egyet majd telefonjáról le sem véve a szemét, az ellenkező irányba elsétál.
- Mehetünk? - kocog hozzám Kyle majd vállamnál fogva átkarol, elpirulok a hirtelen közelségtől, és szinte szárnyalni tudnék a boldogságtól.
- Köszi - suttogom halkan, majd az utunkat megváltoztatva, elvonultunk a közös helyünkre, és az maradék  napot egymás társaságában töltöttük.