- és akkor Mr Furkó - unottan hallgattuk Mr. Garrison újabb panaszkodását, ez már a hetedik ezen a héten, és csak kedd van.
- Bazdmeg te mocskos zsidó - kiáltott fel mérgesen, mikor Kyle úgy döntött leszólja az órán éneklő barátját.
- Kuss dagadék! - szólt vissza Kyle önmagához híven.
Felkuncogok Stan-nel egyszerre a két közös barátunk megszokott veszekedését megfigyelve.
- Mi is a téma jelenleg? - hajol közel hozzám Stan amennyire csak tud és belesuttogja a fülembe a kérdést.
- Kell bármi téma is? - kérdezek vissza egy válasz helyett, mire felnevettünk, nem tőrödve a tanárunk hiánylétéről, valószínűleg megunt minket ismételten.
A mosoly az arcomon ragadt és nem tűnt el egészen addig míg megláttam Kyle asztalán heverő érintetlen telefonját, egy ötlet pattant ki a csodálatos elmémből és megirigyelve Craig híres tolvaj képességét, sikeresen elcsentem az eszközt.
- Hehe - kuncogtam fel amikor egy képet lőttem magamról és az eddigi háttérképét lecseréltem vele, de a mókám nem tarthatott sokáig mivel nemsokára csengetnek és így visszakell tennem az elektronikai eszközt a bűncselekmény helyszínére, vagyis vissza a barátom iskolapadjára.

A csengő fülsüketítő hangja megszólal ami minden tanuló álma, köztük az enyém is, bár akármennyire szeretnék sietni haza a kishúgomhoz, maradásra késztet Kyle reakciója az új dögös háttérképnek.
Amint bepakolta a táskába a könyveit és eltette a tolltartóját is, a telefonja után nyúl és a reakciója megfizethetlen, szemei kikerekednek és szája tátva marad, arca pedig pirossá válik, bár nem tudom hogy a zavar vagy a harag miatt, és nem is akartam megtudni.
- KENNY! - nevetve távozok az osztályterem ajtaján és az életemért menekülök, mögöttem pedig egy ideges Broflovski fut én felém.

A második ilyen eset kissé kínos volt, ugyanis Kyle családjánál tartózkodtam, mivel Sheila meghívott engem és Karen-t egy meleg ebédre.
- Nem hiszem el - csapta le idegesen a kontrollert Kyle mikor kiírta az újabb győzelmemet, vigyorogva nézem ahogy durcáskodik - Más játékot játszunk - jelenti ki ellentmondást nemtűrő hangon, majd felkel az eddigi helyéről.
- Szar vagy, valld be - nyújtom ki a nyelvemet szórakozotton, mire nevetve vállon csap.
- Mindjárt jövök - mosolyogva bólintok és egy gyors puszi után elengedem útjára.
- Na nézzük - vigyorodok el amint a szemeimmel átfürkésztem az ágyat ahol utoljára láttam a zöld tokkal borított telefonját.
- Bingo! - felkapva az eszközt, azonnal megnyitottam a kamerát és elkezdtem hülye fejeket vágni, de hamar meguntam és helyette egy merészebb tervvel álltam előtt. Egy gyors pillantást vetettem az ajtó felé, majd a nadrágomat lehúzva, csináltam néhány képet, majd néhány perverz gondolat után, sikeresen csináltam egy sokkal csodásabb fotót is, hehe.
- Ken - Kyle hangját hallva, gyorsan visszadobtam az asztalra és a nadrágomat is lebukás nélkül visszahúztam a derekamra a ruhaanyagot.
- Mehet? - ragadom meg a kontrollert és meglengetem előtte, arcán hatalmas mosoly jelenik meg és egyből csatlakozik mellém.
- Kész az ebéd! - hallatszott Kyle anyja éneklő hangja a földszintről a játék elkezdése után, morogva teszem le a konzolt, mikor Kyle megállítja a csata közepén a játékunkat, csak fél órája kezdtük el a végső leszámolást.
- Megyünk! - kiáltott vissza Kyle amint megnyomta a "szünet" gombot az eszközön, megsem várva barátomat léptem ki a szobájából, a hangját egészen a konyháig hallani tudtam.
- KENNY!!! - mosolyom lesem hervadt egészen míg nem hallottam egy ideges trappolást nemsokára a hátam mögül, nevetve felvettem a nyúlcipőt és leszáguldottam a lépcsőn. Úgy tűnik nem tetszett neki a farok képem a telefonja háttérképeként.

A harmadik ilyen esetnél, egyfajta randiféleségen voltunk csak mi ketten, Kyle úgy gondolta hogy mivel egész nap jó idő volt, és nem volt semmi házifeladat sem, jó lenne kimozdulni a szabadba, a választásunk végül City Wok kínai éttermére esett, a hangulat is megvolt, bár eléggé kihalt Mr. Wong étterme a város fejlődésének köszönhetően.
- Sushi? - néztünk fel az étlapról mosolyogva majd felnevettünk.
- Máris hozni a sushi-t - hajol meg Mr. Wong és szinte azonnal az asztalnál terem a kért étel - Jó étvágyat!
Megköszönve az ételt, nekilátunk enni, a beszélgetést megnem szakítva, az idő Kyle-al olyan gyorsan eltelt, fel sem tűnt hogy lassan sötétedik.
- Mindjárt jövök - hajol hozzám egy gyors csókra majd eltűnik a mellékhelyiségben.
A figyelmem azonnal az itt hagyott érintetlen telefonjára összpontosul, mire ismét késztetést érzek a mókázásra, kézbe veszem a készülékezlt és bekapcsolom azt, a telefonja képernyő hamar felvillan.
- Mi - ajkaim elnyílnak a kép láttán, Kyle van a képen, kezeinket felemelve villantjuk meg az apró ígéret gyűrűnket amit még az 2 éve vettünk egymásnak, Kyle ajkai az arcomon vannak és apró csókot hint a hidegre fagyott arcomra, elmosolyodok a képet látva, ami egy téli időszakban készült, pontosabban karácsony napján.
- Kyle - sóhajtom a nevét majd kuncogva teszem le a telefont, azt hiszem ezúttal maradhat ez a háttérképe.