- A mai óra témája a háziállatok - lép be Mr vagy inkább Mrs Garrison az osztályterembe egy könyvvel a kezében majd helyet foglal a tanári asztal mögött - Mindenki elhozta a sajátját? - vonja fel a szemöldökét majd végigpásztázza az osztálytermet,   unottan piszkálom a padon helyezkedő ceruzámat és figyelmen kivül hagyom Sparky bökdöséseit amivel a lábamat célozza.
- Kyle? - a legjobb barátom felkapja a fejét majd kinéz az ablakon - Uh..
A tanár szintén kinéz és látszólagosan megdöbben a hatalmas elefántot látva, nagyot nyel majd a szemüvegét megigazítva lapoz egyet a könyvében.
- Stan? - felnézek a tanárra felvont szemöldökkel majd bosszúsan sóhajtok - Sparky - mutatok rá a lábammal játszadozó öreg pajtásomra, a tanár bólint egyet majd firkant egyet a naplóba és tovább megy a névsorral. Az órára pillantok és elkeseredek hogy csak 5 perc telt el az egész itt töltött idő alatt.
- HAGYD BÉKÉN TORKOST! - hátrafordulok a zajra amit Cartman okozott, felkuncogok ahogy látom őt és a szuper legjobb barátomat veszekedni. - TE KEZDTED ZSÍRAGY!
A szemeim róluk egy másik egyénre terelődik aki unottan nézi a veszekedő párost, hollófekete haja kikandikál kék chulló sapkája alól, mégis apró mosoly játszadozik puha ajkain, miközben a tengerimalacával játszadozik. Craig Tucker.
- Mit nézel, Marsh? - arcom vörössé válik a lebukást követően, amilyen gyorsan csak tudtam elkaptam a tekintetemet, nem tőrödve Kenny és a többi osztálytársammal, kik látták ezt a kínos jelenetet. Egy pontot nézek lehajtott fejjel, kezeim ökölbe szorultak és igyekeztem lenyugodni, néhány hónapja jelentkeztek nálam bizonyos "tünetek", amik eddig csak egy személynél éreztem, az pedig a volt barátnőm, Wendy Testaburger személyében történt.
- Craig Tucker - a tanár ismét felszólított egy diákot, az illető felállt majd kivitte a  tengerimalacát.
- A becsületes neve Stripe - bólintott majd felemelte óvatosan, felkuncogok a bizonyos oroszlánkirályos jelenetet figyelve - Rengeteg eszik és imád futkározni, délutánonként a pincében elhelyezkedő a szüleim által felépített kis játszóterében szokott eljátszadozni és - olyan nagy beleéléssel mesélte hogy szinte elolvadtam, a srác általában teljesen semleges és közömbös a legtöbb dolog iránt, de a tengerimalacot isteníti, a többiek unottan morognak, míg én áhitattal nézem ahogy elmeséli az összes tevékenységeket amiket ő és a háziállata valaha véghezvittek.
- Oké, leülhetsz - vág közbe Mr Garrison a fejét masszírozva, mire kiérdemelt egy középső ujjat Craigtől.

|\▪︎\|

Az ebédlőbe érve a srácokkal megpillantottuk a mi asztalunknál üldögélő rivális bandát, Cartman mérgesen csapta le a tálcáját majd leült, mi is követtük a példáját.
- Tucker- biccentettem egyet köszönésképpen - Marsh - ahogy a vezetéknevemet kiejtette, egyfajta borzongás érte a testemet, ettől az érzéstől megijedtem, mégis belül sikoltoztam hogy mondja ki többször a nevemet, hallani akarom őt.
- AGH!
- Nyugodj le, Tweek - forgatta meg a szemeit Craig és igyekezett segíteni a volt barátjának, őket nézve valahogy furcsán kezdtem el érezni magamat.
- Tweek - ahogy más nevét mondja ki, az felidéz bennem egy ismeretlen érzést, amit oly rég nem éreztem, és ez kurvára nem jó érzés.
Ajkaimat beharapom és igyekszem nem sírásra fakadni, kezeimet a szívem szintjéhez emelem és erőteljesen megszoritom a barna kabátom anyagát, remélve ez enyhíti a fájdalmat.
- Stan, jól vagy? - aggódva néz Kyle, mire egy mosolyt erőltetek és bólintok. - Igen, jól - kuncogok fel, hátha ezzel eloszlatom az aggodalmát.
Lenézek a mai ebédre, és akármennyire is szeretem az előttem levő ételt, úgy érzem hogy egy falat se menne le a torkomon, felsóhajtok majd visszaviszem a tálcát.
- Hozzá se nyúlt az ételhez....

|\▪︎\|

A gót csoport mellett foglaltam helyet és hallgattam a idézeteiket és a szokásos konformistákról szövegüket, az eltöltött idő alatt, tudtam gondolkodni.
- Itt voltam 17 évesen és úgy viselkedtem mint egy szűz kiscsaj - morogtam önmagamra. Ő csak egy srác, egy átlagos és dögunalmas fiú, mégis valami megfogott benne. Mindig heterónak véltem magamat, de Craig most nagyon elferdített egy másik irányba engemet, bár nem is tudom mióta tart ez az egész - felsóhajtok majd inkább úgy döntök visszasétálok a tanterembe, hátam mögött hallom ahogy Firkle utánam kiált hogy "Hülye konformista".
- Craig Tucker, egy dögunalmas, nulla személyiséggel rendelkező személy, elnyerte az iskola rosszfiúja címet azzal hogy gyakran látogatja meg az igazgatói irodát - elmosolyodok a gondolataimat hallgatva - tengerimalaca jelenti a színtiszta boldogságot számára, szereti a csillagászatot és az űrt - egy halk sóhajt eresztek ki - Éjfekete haja, és a csodaszép szemei amivel rabul ejtett..várj mi?! - hirtelen megálltam és lesokkolodtam.
- Marsh? - a hang mögülem jött, ezzel a vért is megfagyasztotta az ereimben.
- T-Tucker- a hangom megremegett, a szívem pedig gyors ütemre kapcsolt.
- Idő van - egy apró mosolyt ereszthetett meg, de mivel háttal álltam neki így nem láthattam, csak kikövetkeztethettem, hirtelen karon ragadott majd behúzott a szertárba, kezeit a derekamra helyezte és magafelé fordított.

- Cr-raig é-én ne - nem tudtam befejezni a mondatot, az ajkaival azonnal lecsapott rám és egy szenvedélyes csókba invitált, szemeimet lehunytam és viszonoztam az édes csókot. Az agyam azt kiáltotta hogy hagyjam abba, míg a szívem ennek az ellenkezőjét, és hát bolond lettem volna, ha pont a józan eszemre hallgatnék. A köztünk levő viszony olyan 2 hónapja tart, már nem emlékszem hogy mi történt és hogyan, de megegyeztünk hogy titokban tartjuk és hogy semmi több mint egy kis hancúrozás, bár sosem mentünk tovább néhány érintkezésnél és csóknál.
-

Állj - húzódom el lihegve, nem bírok a szemeibe nézni.
- Mi van? - a hangja teljesen közömbösnek hallatszik.
- Fejezzük be - suttogom megtörten, szeretek vele lenni, de ugyanakkor beleőrülök.
- Mi van ma veled? - morogja inkább magának mintsem nekem, majd ismét megpróbál megcsókolni, de ezúttal ellököm magamtól.
- A FENÉBE IS, MARSH! - hirtelen kitörése váratlanul ért - Mi. A. Fasz. Van.Veled?! - tagolja dühösen a szótagokat, mire ismét meglep a váratlan kitörésével, hisz Craig Tucker maga a megtestesült nyugodtság.
- Nem bírom, oké?! - csattanok fel és a hajamba túrok, ekkor vettem észre hogy a földön van a kedvenc sapkám.
- Kedvellek - motyogom alig hallhatóan. - Mivan?
- Nem tudom - csattanok fel és kezeimet a zsebembe csúsztatom és igyekszek magabiztosnak tűnni.
Kyle szerint mindig én voltam az érzelmesebb tagja a kis csoportunknak, és azt hiszem hogy valahol igaza van, mindig is érzékeny voltam ami most láthatóvá vált egy olyan személy számára, akinél titkolni akartam ezt a sebezhetőségemet, félve hogy kihasználja ha valaha is rájön.
- Kedvellek - rántok vállat és próbálok nem meginogni. - Francba veled - morogja ami ismét meglep, de a következő lépése igazán amitől szinte lesokkolódok.
Karjaival az ajtó melletti falhoz szegez majd pár másodpercig kémleli barna szemeimet, mielőtt közelebb hajolva az ajkaimat veszi célba, szemeit behunyva mélyíti el a csókot, míg én hatalmas tágranyílt szemekkel nézem érzelemmentes arcának körvonalait.
- Itt kell lennie a - az ajtó hirtelen kinyílik mellettünk és belépett a két banda csoportjának 2 tagja, Kenny és Clyde, kik szintén meglepettnek tűnnek.
- Donovan! - sziszegi ingerülten Craig, igyekezve eltakarni engemet és a immáron meztelen felsőtestemet.
- Aztakurva - nyögi ki Clyde nagynehezen majd kimenekül, míg Kenny a falnak dőlve füttyentett egyet elismerően.
- McCormick - sóhajtott fel Craig majd karjánál fogva megragadta a szőke barátomat és kivágta a szertárból.
- Kéne egy seprű, Mr - kiabál Kenny, de jajgatásba kezd amint Craig szószerint nekivágott egy seprűt.
- Az istenit már - morog az orra alatt, míg én élvezem a jelenetet, az előbb több érzelmet láttam rajta mint eddig sohasem.
- Én is - nem néz rám, helyette a falat fíxirozza - kedvellek, Marsh - arca kipirul és láthatóan zavarba jött.
- Sosem fogod a nevemet mondani? - húzom fel a szemöldökömet egy huncut mosollyal az ajkaimon, remélve hogy ezzel, felmordul majd karjaival átkarolja a derekamat és a fejét a vállamra helyezi.
- Ne szokj hozzá, Stan - suttogja halkan a fülembe, mire megborzongok.
- Maradj a Marsh-nál inkább - suttogom vissza halkan nevetve.
- Szerintem is - mosolyog rá a nyakamra majd egy apró csókot hint az érzékeny területemre.
- Srácok! Óra van! - kiabál az ajtó mögül Kyle, elmosolyodok Craig fintorán, nem is próbálja leplezni hogy mennyire rühelli a legjobb barátomat, összekulcsolt kezekkel tesszük meg az első lépésünket.