Harry épp a kertben tevékenykedett, amikor megjelent barátja, Hermione.  

- Harry, te meg mit csinálsz?- kérdezi a lány kikerekedett szemekkel.

- Szia, Hermione! Gondoltam rendbe rakom a rózsákat, eléggé ellettek hanyagolva az utóbbi időben.- válaszolja ragyogó zöld tekintettel és széles mosollyal arcán.

- Kezdek megijedni tőled. Ugye nem ittál Szeretet-szirupot?

- Merlinre Hermione, nem! Csak jól érzem magam.- pattan fel, s most szembe fordul végre a lánnyal.

- És mi okozta ezt a nagy boldogságot, ha kérdezhetem?- fonja össze maga előtt karait, szemöldökét pedig kérdően megemeli.

- Csak segítenek a kezelések.

- Ó, és beszéltetek már Ginnyről is?- kérdezi, ám Harrynek az a széles mosolya egy pillanat alatt eltűnik, arca pedig komorrá válik.

- Nem.. róla nem beszéltünk..- hajtja le fejét és helyet foglal az udvaron elhelyezkedő tölgyfa alatti padra. 

- Ne haragudj, azt hittem, hogy...

- Nem, semmi baj. Csak ez még nem ilyen egyszerű, lassú tempóban. Draco szerint jobb lassan haladni és szerintem neki is jót tesz ez.- emeli rá a lányra tekintetét, arcán pedig egy enyhe mosoly jelenik meg.  

- Szóval, már a keresztnevén hívod, ez kedves tőled. Nehéz lehet neki Astoria miatt..

- Valóban, bár nem mutatja ki. Miért jöttél, amúgy?

- Kíváncsi voltam, hogy hogy vagy, illetve hallottam, hogy beszéltél Ronnal.- mondja igen bosszús tekintettel.

- Akkor gondolom tudod, hogy milyen reakciója volt. Figyelj Hermione, Ron a barátom, de mostanában elég hülyén viselkedik. Nem képes túllépni a múlton és ennek én nem tudok semmit sem csinálni. Dracot ugyan olyannak látja, mint évekkel ezelőtt, pedig rengeteget változott. 

- Próbáltam meggyőzni őt, de hajthatatlan volt. Én bízok benned Harry és tudom, hogy helyes döntéseket hozol.- mosolyodik el lágyan, miközben finoman megsimogatja barátja vállát.

- Legalább te hiszel bennem.

- Mindig is hittem benned.- mondja, Harry pedig szorosan megöleli a lányt és úgy maradnak egy ideig.- Hallottam, hogy mi történt a Szent Mungóban. Felháborító, hogy nem képesek leszállni rólad, pedig az intézmény, minden adatodat titokban tartotta.

- Igen, tudom. Az egyik levelemből tudták meg, amit Draconak küldtem. De mostantól óvatosabb leszek, mivel már nem a Mungóba fogok járni kezelésre. Draco felajánlotta, hogy folytatja a kezelésem az otthonába.

- Te.. elmész az otthonába?- kérdezi a lány, teljesen ledöbbenve.

- Igen, hisz ahogy te mondtad, szükségem van segítségre és láthatod, hogy jól haladok.- jelenti ki határozottan. 

- Hát, remélem, hogy nem lesznek további gondok, elvégre beletekintesz a magán élete egy kis részébe. De, ha ő ezt nem bánja, akkor nem lehet gond, nem igaz?- pattan fel a padról a lány, kissé feszülten.

- Mire célzol?- áll fel ő is, gyanakvó tekintettel.

- Arra Harry, hogy nem ismered eléggé még őt és nem szeretném, ha bántódás érne. Lehet, hogy sokat változott, de nem tudhatod, hogy mit érez legbelül. A munkája miatt képes megvezetni az embereket és manipulálni őket, ezt ne felejtsd el.- tűr füle mögé egy göndör fürtöt, miközben szigorúan néz barátjára, aki most kissé elgondolkodik a hallottakon, azonban kitart a döntése mellette, miszerint nem futamodik meg és igenis eléri, hogy Draco is bízzon benne.

- Valóban képes befolyásolni az embereket, azonban engem egyáltalán nem befolyásolt semmiben, főleg nem a róla alkotott véleményemben. Nagyon jó a munkájában és ezt nem keveri bele a magán életébe, legalább is én ezt látom.- válaszolja magabiztosan.

- Remélem igazad van.- sóhajt egy nagyot, majd visszaindulnak a házba. Jobbnak látja nem vitatkozni barátjával, hisz látja milyen elszánt is a másik férfivel kapcsolatban.- Ó, majd el felejtettem..- kezd el kutakodni talárja belső zsebében, majd egy levelet fog a kezében, amit átnyújt volt iskolatársának.- Visszavonták a szabadságoltatásod, ha úgy érzed, már jövőhéten kezdhetsz is.

- Az nagyon jó lenne. Már kezdtem unatkozni. Köszönöm, Hermione.- válaszolja Harry mosolyogva, majd elkíséri a lányt a kandallóig és elköszönnek egymástól. 

Harry az ablakhoz sétál és vissza kitekint a kertben. Emlékek sorai kezdik megrohamozni. Amikor feleségével együtt ültették a virágokat, miközben a tavasz lágy szellője süvített végig a fák lombjai közt, a csókok amik elcsattantak a tölgyfa alatti padon. Minden egyes érintés, minden egyes meghitt pillanat. Vajon Ginny is ennyire rosszul viselné a helyzetet, ha fordítva történt volna? Képes lenne valaha tovább lépni rajta és egy új párt találni magának, hisz végül is gyönyörű lány volt és biztos sok lehetőség tárult volna elé. Gyerekei születtek volna, akik szintén a Roxfortba jártak volna, akárcsak ők. Azonban, ha nem történt volna semmi tragédia, ő talán sosem békült volna ki Dracoval, mégis helyette lehetett volna egy családja, amire mindig is vágyott. 

Szeme sarkából egy könnycsepp csordult ki, miközben gondolatiba merengett. Végül mély levegőt véve, s letörölve könnyeit, az egyik italos szekrényben kezd keresgélni és kivesz egy üveg bort, amit egy dísz zacskóba helyez, majd a konyha asztalra rakja. Közben megfontolatlanul, tölt magának egy Lángnyelv Whiskeyt, amit egy nyeléssel szinte eltüntet, majd ezt az egy poharat követi a többi és pár pohár után, már a kanapén szétcsúszva találja magát, miközben feleségével készült közös képeket nézegeti. Egy-egy képnél megáll és jobban megtekinti, miközben maga a fénykép mozog és ez által, mintha újra átélni azt a pillanatot. Amikor a poharat újból kezébe venné, az hirtelen kicsúszik kezei közül és széttörik a földön, egy apróbb szilánk pedig beleáll csuklójába, amit egy határozott mozdulattal kitép, a vér pedig ömleni kezd kezéből. Figyelmet nem szentel sebére, csak egy egyszerű fáslival körbetekeri, majd eldől a kanapén és mély álomba merül. 

** ** ** **

Draco a házi manók segítségével, mindent rendbe tett házában, minden patyolat tiszta volt és minden ragyogott a tisztaságtól. Feszült volt, mivel szülein és feleségén kívül, még senki sem tartózkodott lakásában. Sosem hívott meg senkit magához, hisz barátai nem voltak, szülei pedig igencsak ritkán látogatták meg őt, bár nem is vágyott nagyon rá. Épp a nappaliban elhelyezkedő hatalmas kanapén olvasott, amikor megszólalt a csengő. Morogva, mégis meglepődve felállt és az ajtóhoz sietett, hogy megnézze ki is zavarja ilyen idő tájt, főleg, hogy nem szoktak vendégei lenni. 

- Szia, Draco.- köszönt mosolyogva rá a göndör fürtökkel rendelkező lány. 

- Granger? Minek köszönhetem ezt a váratlan látogatást?- kérdezi, nem kicsit meglepődve. 

- Szeretnék veled beszélnek néhány dologról. Vagyis.. leginkább Harryről.- néz határozott barna tekintetével a másik szürke szempárjába. 

- Nem adhatok ki adatokat a  betegeim kapcsán, úgyhogy ha megbocsájtasz..- csukná már be épp az ajtót, azonban a lány nem tágít és kezével megakadályozza az ajtó becsukását. 

- A barátja vagyok, Draco és igenis fontos arról tudnom, hogy mitől változott meg egyről a kettőre. Meglátogattam ma őt és mint akit kicseréltek. Gyanakodtam, hogy bájitalt ivott, ám nem találtam rajta semmilyen erre utaló jelet, téged viszont előszeretettel említett meg, hogy mennyire is jól kijöttök és, hogy sokat segítesz neki. Nem kételkedem az orvosi tudásodban, de valami nem oké. 

- Megvan a módszerem arra, hogy az emberek minél hamarabb felépüljenek. Ezt viszont nem fogom veled megosztani, azonban biztosíthatlak a felől, hogy nem alkalmazok semmiféle bájitalt vagy épp bűbájt.- válaszolja kissé idegesen, hisz nem igazán tetszik neki az, hogy így számon kérik és vádolják őt.  

- Én csak nem szeretném, ha Harry miattad még több sérelmet szerezne, hisz te is hasonló állapotban vagy, Astoria halála miatt és..

- Elég legyen Granger! Kissé messzire mész, nem gondolod? Ide állítasz és különböző dolgokkal vádolsz engem, akit még csak nem is láttál már jó pár éve.- csattan fel dühében.- Az én lelkiállapotomhoz, pedig senkinek semmi köze, ez az én dolgom, akárcsak az, hogy hogyan dolgozom fel Astoria halálát. 

- Igazad van. Sajnálom, nem akartalak semmivel sem megvádolni, csak aggódóm.- mondja sóhajtva.

- Jobb lenne, ha visszavennél egy kicsit a kíváncsiskodásodból. Biztosíthatlak a felől, ha Potter rossz irányba haladna, szóltam volna, de egyenlőre csak pozitív változást vélek felfedezni nála, ám ez még változhat. Nem egyszerű neki, ne is erőltesd a gyógyulását. Az idióta Weasleynek pedig üzenem, hogy ha van valami gondja velem, akkor várom szeretettel és ne mást gyötörjön a hülyeségeivel. 

-....Rendben van.- válaszolja egy kis csend után.- Csak még egy kérdés. Mit érzel pontosan, Harry iránt? Mármint, ő teljesen megbízik benned, de vajon ez kölcsönös?- vonja kérdőre a másikat. 

- Sosem bízok meg senkiben.- válaszolja a lehető legnyersebben, majd becsukja az ajtót és feldúltan visszasiet a nappaliban, ahol egy pohár bort tölt magának és egy kortyolással eltünteti azt.  Kellően felbosszantotta magát ezen a helyzeten, de minden egyes szava igaz volt, amit kiejtett a száján... vagyis egy kivételével, az pedig az utolsó mondat volt. Ám sosem vallotta volna be senkinek sem, hogy megbízik egy olyan emberben, akit valaha a legnagyobb ellenségének tartott.  

Mégis...képes lett volna rábíznia az egész életét Harryre, ha olyan helyzet alakult volna ki. 

De erről senkinek sem szabadott tudnia... 

( Sziasztok! Nos, mivel jövőhéten elkezdődik az érettségi időszakom ( imádkozzatok értem, légyszi), így nem igazán tudom, hogy hogy fogok részt hozni, ezért arra gondoltam, hogy a héten kaptok egy bónúsz részt, ha nektek is megfelel és van rá igény.😊 A jövőhéten pedig, azért mimum egy részt megpróbálok hozni, ígérem.
Legyen szép napotok!💜)