Draco reggel verejtékben úszott és zihálva ébredt fel. Egy újabb rémálom. Már lassan nem fogja tudni megkülönböztetni a valóságot az álomtól.

Óvatosan tapogatta meg a mellette lévő üres helyet, ahol egykor felesége feküdt. Hiányoztak neki azok az esték, amikor a nőt szorosan magához ölelhette, amikor csókolhatta.

Nagyot sóhajva kimászott az ágyból és egyenesen a fürdőszoba felé vette az irányt, ahol a tükörbe nézve szörnyű látvány fogadta. Szemei karikásak voltak, arca mintha 30 évet öregedett volna. Tudta azonban, hogy ennek mi az oka, hisz nap mint nap ugyan ezzel a problémával találkozik munka közben. Talán egy varázsigével rendbe tudja szedni magát, úgy, mint a múltkor...

Darco nem is kicsit lepődőt meg, hogy a hihetetlen Harry Potter nem látott át, egy egyszerű szépítő bűbájon. Mindenesetre, most jól jött neki az a kis varázslat, így miután újból összeszedte magát, leindult a hatalmas nappalijába, ahol már a házi manók forgolódtak oda-vissza és köszöntötték őt. A konyhából isteni illatok érződtek, így egyből helyet foglalt az asztalnál, a házi manók, pedig egyből megterítettek és elé rakták az ételt.

- Köszönöm.- mondta, majd neki látott rántottájának.

Hiányoztak neki azok a reggelek, amikor Astoria fogadta reggelivel. Sőt, akkoriban még a házi manóinak sem volt annyi dolga, mint most az utóbbi időben. Hiába a Malfoy név, ő ellentétben apjával sosem szerette, ha kiszolgálják, jobban mondva azóta nem szereti, mióta benőtt a feje lágya.

Étkezés közben kezébe vette a Reggeli Prófétát, aminek cím lapján újból Harry Potter szerepelt. Draco idegesen futotta végig a sorokat, amikben megfogalmazódott, hogy a Varázsvilág Megmentője a Szent Mungóba jár, valamilyen oknál fogva. Persze, feltételezések hadait sorolták fel, azonban szerencsére egy sem találta el a valóságot. Mindenesetre, jobban oda kell figyelni-e páciensének a legközelebbi találkozásukkor, ha nem akarja, hogy kiderüljön a dolgának valódi oka. Az adatai és feljegyzései biztonságban vannak, hisz azt roppant nagy oda figyeléssel elrejtette és levédte, minden idegen kéz alól.

Reggelijét befejezve egy tisztító bűbájt mormolt el a tányérokra, majd magára vette sötét kék talárját és elindult ismét munkahelyére.

** ** ** **

Harry az Abszol útra érkezve, idegesen baktatott végig az üzletek között, hisz nem szívesen mászkált itt, főleg nem az után az eset után. A varázslók úgy szint megbámulták, néhányan köszöntötték vagy épp részvétet nyilvánítottak nekik. Legszívesebben megmondta volna nekik a magukét, hisz nem szorult sajnálatra, jól volt már... vagyis inkább csak jobban, amit csak egy embernek köszönhetett még pedig egy Malfoynak. Barátai is az utóbbi időben teljesen elhanyagolták, jobban mondva inkább csak Ron, akit a temetés óta nem látott és ami már lassan egy hónapja volt.

Végül már arra eszmélt, hogy Weasleyk üzlete előtt ácsorog és várakozik. Mély levegőt véve, belépett az üzlet ajtaján, ahol most is szintén rengetek fiatal diák volt.

- Harry! Hát te mit keresel itt?- üdvözölte felvont szemöldökkel vörös hajú barátja.

- Szia, Ron. Rég találkoztunk és...szeretnék beszélni veled valamiről. Ráérsz most?- kérdezi a zöld szemű idegesen.

- Tarthatok egy rövid szünetet, majd George tartja a frontot. Gyere, menjünk az irodámba.- s azzal megfordulva, az iroda felé veszik az irányt, ahová belépve Harry a biztonság kedvéért kiszór egy Disaudiot.

- Hű, biztos nem a fagyi készítésről akarsz velem beszélni, ha ilyen bűbájt alkalmazol..- fordul volt iskola társa felé, érdeklődő tekintettel.

- Szeretném, ha meghallgatnál. Egy elég komoly témáról van szó.- nagyot sóhajtott, majd kezeit keresztbe fonta maga előtt.- Nos, mint tudod.. Ginny halála óta nem vagyok valami jól, jobban mondva Hermione mesélhette. Rávett, hogy elmenjek egy Lélekgyógyítóhoz a Szent Mungóba, így most már javulásnak indultam.

- Tudtam, hogy örült egy nő a menyasszonyom, de hogy ilyenre kényszerítsen. Mindenesetre örülök, hogy jobban vagy haver, tényleg. És ki az a lélekgyógyító?

Harry nagyot nyelt, majd szemeit lesütötte.

- Malfoy. Draco Malfoy a gyógyítom.- nyögi ki végül, majd újból barátjára emeli tekintetét, akinek arcára az undor ül ki.

- Az a görény kezel téged?! Na ne szívass. Egyáltalán mikor jött ide vissza és, hogy tudott egy ilyen munkát szerezni halálfalóként?!- kezdett el dühöngeni Ron.

- Nem halálfaló már és ezt te is jól tudod. Megdolgozott azért, hogy ilyen munkahelye legyen. Én és ő pedig békét kötöttünk, már nem vagyunk éretlen kölykök.- válaszolt higgadtan.

- Nehogy véd már azt az embert, Harry! Te is tudod, hogy milyen a családja és ő maga is, hisz nem emlékszel mennyit ártott nekünk, amikor egy iskolába jártunk vagy már teljesen el is felejtetted?! Esküszöm, ha meglátom valahol is..- szorította ökölbe kezét idegesen, de Harryt is kezdte felhúzni barátja éretlen viselkedése.

- Elég legyen, Ron! Megváltozott, már nem az az ember aki volt. Ő is sok mindent elvesztett, akárcsak mi és neki is elhunyt pont azon a napon a felesége is.

- Mindjárt megsajnálom tényleg..

- Szomorú, hogy ennyire még mindig a múltban vagy leragadva.- mondta ki e nyers szavakat.

- Még hogy én?! Nem Harry, pont te vagy az, aki túlságosan bízik az embereken és nem lát át a valóságon. De nekem ennyi elég is volt, vissza kell mennem dolgozni..- válaszolja fújtatva, majd azzal megszüntetve a varázslatot, kilép az ajtón.

Harry idegesen túrt bele hajába, hisz tudta, hogy ez lesz. Nem számított másra, barátja mindig is utálta a Malfoyokat. Igen, sokat ártottak régen, de Draco befolyásolva volt szülei által, de a végső küzdelemben meggondolták magukat. Végül ő is, akárcsak Ron egy ajtó nyitással távozott az üzletből és haza felé vette útját.

Hiába, nem mentek ki azok a szavak fejéből, amiket barátja vágott hozzá.

..Pont te vagy az, aki túlságosan bízik az embereken és nem lát át a valóságon.

Talán volt benne igazság, de Draconál mégsem érezett semmiféle ellenszenvet vagy épp gonoszságot. Sőt, teljesen más aura járta körül. Ám az utolsó találkozásukkor észrevette, hogy a szőke tökéletesen rejtegeti érzéseit és fájdalmát, ami tudta, hogy hosszú távon nem lesz jó, hisz ő is pontosan azt az utat járta még mindig, de hála neki, már kezdett feloldódni benne ez az érzés és szomorúság. Voltak dolgok, amiket még nem tudott továbbra sem megtenni, mint például az ágyban alvást, de úgy gondolta, hogy ez nem olyan nagy dolog és, majd talán idővel ezen is túl lesz. Egyenlőre azonban úgy döntött, hogy nem kérdezgeti Dracot felesége haláláról, inkább egyenlőre ő rá koncentráljanak, vagyis...valójában mindketten osztoznak az érzéseiken.

Harry hirtelen megtorpanva, megállt az előtte elhelyezkedő üzlet előtt, ami nem volt más, mint a Florean Fortescue Fagylaltszalon, ahol azon a bizonyos napon valami elkezdődött és.. valami véget ért..