Hermione épp Harry lakásába hopponált, azonban ami ott fogadta teljesen ledöbbentette. 

- Harry, te meg mit művelsz?- kérte számon barátját, aki épp a tűzhely körül forgolódott. 

- Szia neked is, Hermione. Aminek látszik. Főzők.- válaszolta jó kedéllyel. 

- Igen, azt látom. De te sosem szoktál főzni..- továbbra is nézi a lány, teljesen döbbent tekintettel.

- Rég volt már az biztos..- mosolyodik el a kis hős fájdalmasan.- De ülj csak le, mindjárt kész vagyok.- fordul a lány felé, aki engedelmesen helyet foglal az egyik széknél.

Harry egy pálcasuhintással megterített maguknak, majd az asztalra tette a gőzölgő ragut és szedett mindkettőjüknek. 

- És mesélj, milyen volt a kezelés? Bár, ahogy elnézem ért valamit.- mosolyodik el a lány elégedetten, miközben jó ízűen kanalazgatja az ételt. 

- Talán.- rándította meg vállát.

- Na és ki az a rejtélyes lélekgyógyász, akit senki nem ismer?- kérdezi a lány felvont szemöldökkel.

Harry nyelt egy nagyot és most felemelte fejét az ételből. Tudta, hogy el kellett volna mondania barátainak, hogy kibékült Dracoval, azonban eddig nem volt rá lehetősége, így kissé kellemetlenül érezte magát. Nem akart titkolózni egyszerűen csak sosem volt alkalmas az idő. Azonban, most itt a lehetőség, hogy mindent elmondjon, még azt is, hogy bizony az Ifjabb Malfoy lett az orvosa.

- Öhm..ízé..- kezdett el dadogni.

- Harry Potter! Te titkolsz előlem valamit?- kérdezi szikrázó tekintettel, dacosan.  

- Nem, dehogyis. Csak van egy dolog, amit még nem volt alkalmam elmondani.- néz bele a lány barna tekintetébe, majd egy nagyot sóhajtva folytatja.- Amikor megtört Ginny balesete, előtte összetalálkoztunk Malfoyal és a feleségével Astoriával, akivel Ginny nagyon jó viszont táplált, mint te is tudod. Ők elmentek mellőlünk, mi pedig kettesben maradtunk. Elég kínos volt. Végül egy pohár bor mellett beszélgetni kezdtünk és elmesélte, hogy a Szent Mungóban dolgozik gyógyítóként és persze azt is, hogy összeházasodtak Astoriával. A beszélgetés végén pedig, a kezemet nyújtottam neki, amit elfogadott, így mondhatni békét kötöttünk a másikkal..- fejezi be, majd eddig csukott szemeit, újból a vele szembe ülőre emeli. 

- Nos...ez igen érdekes, hogy te és Malfoy.- kezdi el arcát piszkálgatni a lány, mit aki épp töri valamin a fejét.- De örülök, hogy mindketten végre érett felnőtt módjára viselkedtek. Ez így a helyes Harry. Bár Ron nem tudom, mit fog szólni az egészhez, hisz tudott, hogy mennyire utálja a Malfoyokat.- mondja nagyot sóhajtva. 

- Tudom. Épp ezért is kérnélek arra, hogy ne mond el neki..- néz rá kérlelően a lányra.

- Nem szeretnék titkolózni Harry..- fonja össze maga előtt karjait. 

- Én akarom neki felvázolni a helyzetet, főleg, hogy mostanában még csak nem is találkoztunk. Kérlek, Hermione.

- Rendben van, de minél hamarabb esetek túl rajta, ajánlom.- áll fel a székből, majd az üres tányérokat a mosogatóhoz viszi és kiszór rájuk egy tisztító bűbájt.- Köszönöm az ebédet Harry, nagyon finom volt.- mosolyodik el, majd barátja elé áll, hisz még egy kérdésre nem kapott választ.

- Szívesen.- mosolyog vissza rá a zöldszemű.- Gondolom a másik kérdésedre várod a választ.- sóhajt egy nagyot, miközben megigazítja szemüvegjét.- Malfoy. Draco Malfoy a lélekgyógyító.- böki ki nemes egyszerűséggel. 

- Ez döbbenetes. Amilyen múltja volt, elég szépen rendbe hozta magát és az életét, az már biztos. Főleg, ahogy téged elnézlek, nagyon jó a munkájában, hisz máris fejlődésnek indultál..- veregeti vállba barátját elismerően. 

- Jól végzi a munkáját, bár neki sem egyszerű. Gondolom olvastad te is, hogy Astoria meghalt.

- Igen. De ki tudja, lehet pont ezért jöttök ki olyan jól. Osztoztok a fájdalmatokon és ezzel nincs semmi probléma.- mondja Hermione, majd a kandalló felé veszi az irányt.

- Azért ne túlozz.- vonja össze szemöldökét, kissé frusztráltan. 

- Nem szoktam. De most indulok vissza dolgozni.- lép be a kandallóba, de mielőtt eltűnne még egyszer volt iskola társa felé fordul.- Beszéltem a Mágiaügyi Miniszterrel és átfontolják a szabadságoltatásod. Mióta elmentél, minden a feje tetejére állt. Szükségük van rád.- mondja határozottan, miközben arcából elsimít egy göndör fürtöt.

- Köszönöm, Hermione. Szívesen visszamennék már.- válaszolja felvirulva Harry, hisz tényleg nagyon hálás mindenért, amit eddig a lány tett érte. 

Hermine távozása után, Harry egy pennát és egy darab pergament vett a kezébe, amin megerősítette a következő héten történő kezelés időpontját, majd egy baglyot indított útjára egyenesen Darco irodájához. 

** ** ** ** **

Draco hete borzalmasan telt. Nem elég, hogy rémálok gyötörték, még az egyik páciense is rátámadt, de szerencsére időben tudott reagálni, így megúszta sérülés nélkül. Fáradtan rogyott bele foteljában, miközben a holnapi betegek nevét fürkészte. Szerencsére holnapra csak egy betege van, ha minden igaz, de az is a legproblémásabb és az nem más, mint Harry Potter. Az első kezelés óta, Draco furcsán kezdte érezni magát. Jobban mondva azt furcsállta, hogy feszengés nélkül képes volt az exgriffendélessel beszélgetni saját magáról. Sosem nyílt meg senkinek sem Astorián kívül. Még a Roxforti évei alatt sem a barátainak, már, ha azok barátoknak nevezhetők voltak, hisz nagyon jól tudta, hogy senki sem önmagáért volt vele, hanem azért, mert az apja befolyásos ember volt és tele voltak vagyonnal. Bár ez nem, mintha változott volna az évek múlásával, kivéve apja rangja, aki egyáltalán hálás lehet azért, hogy nem zárták az Azkabanba, pedig a tettiért megérdemelhette volna. 

Gondolatiból azonban az ablakánál kopogó bagoly szakította ki, aminek csőre közt egy levél díszelgett. Felállt, majd az állathoz sietett és elvette tőle a boríték, amit azon nyomba felnyitott és a következőket olvasta a pergamenre írva.

Mr. Malfoy

E levelemmel szeretném megerősíteni a holnapi időpontot, ahogy ígértem. Remélem önnek is megfelel.

Üdv, Harry Potter

Draco nem vette magán észre, de a levél olvasása közben, egy enyhe mosoly ült ki arcára. Pennát ragadva, válaszgyanánt csak annyit írt, hogy rendben van és megköszönte a vissza megerősítést, majd a bolynak adta a levelet és visszaküldte a tulajdonosához. 

** ** ** **

Másnap reggel Harry kissé nyomor ideggel kelt, így jobbnak látta, ha ma kihagyja a reggelit, ugyanis nem lett volna kedve elhánynia magát hopponálás közben, ami amúgy is megterhelő volt. Szintén mugli ruhákat öltött magára, a következő pillanatban pedig már a Szent Mungó előcsarnokában találta magát.

- Jó reggelt, Mr. Potter!- üdvözölte az asszisztens, ahogy oda ért a pulthoz.- Mr. Malfoy már várja önt. A járást pedig már tudja.

- Rendben van, köszönöm.- válaszolta mosolyogva, majd egyenes a 22-es iroda felé vette az irányt, amihez mikor odaért hangosan bekopogót. 

Az ajtón belépve azonban egy teljesen számára lehengerlő látvány fogadta. Eddig sem gondolta csúnyának a szőkét, de most a külseje teljesen megváltozott, legalább ahhoz képest, ahogy utoljára látta. Haja hófehéren csillogott és rövidebb is lett, mint volt, akár csak bőre ami tündökölt a tisztaságtól és ragyogó szürke szemei, amivel most épp őt bámulja. Mintha teljesen kicserélték volna, öltözéke pedig maradt a szokásos Malfoyos stílusba. 

- Helyet is foglalsz, vagy egész végig ott fogsz állni az ajtóban engem bámulva?- szólalt meg a szőke igen idegesen.

- Öhm, persze. Vagyis nem.- kezdett el összevissza beszélni, majd jobbnak látta, ha inkább csendben a kanapéhoz siet és helyet foglal.

- Ennyire ne légy ideges.- húzza végül félmosolyra ajakit Darco, majd ő is helyet foglal a fotelban kezébe pedig a szokásos eszközöket vette.

- Mások elvarázsolt pennát használnak, te miért nem?- kérdezte a sebhelyes kíváncsi tekintettel. 

- Nos, erre igazán egyszerű a válasz, ha már így belekérdeztél. Az elvarázsolt penna írását, bárki megváltoztathatja, én pedig nem vagyok hajlandó megkockáztatni a hitelességem.- válaszolja a volt mardekáros, miközben hátra simítja haját.- De akkor kezdjük. Lássuk mik derülnek még ki, a híres Megmentőről.- húzza ajkait, gúnyos mosolyra, Harry pedig nem érti, hogy miért, de ilyenkor úgy érzi, mintha sosem lettek volna ellenségek a szőkével.  

- Rendben van. Akkor hát, a második év a Roxfortban...