Harry mélyen gondolataiba burkolózott, miközben előre hajolva támasztotta fejét. A vele szemben ülő pedig szinte égette tekintetével. 

- Mielőtt elkezdenénk, kössünk egy egyezmény.- szólal meg végül a szemüveges és hátra dől a kanapé támlájának. 

- Alkudozni akarsz, Potter?- kérdezi fintorgó arckifejezéssel a szőke. 

- Nem tartanám korrektnek, hogy te mindent megtudsz rólam, én pedig ugyan olyan tudatlan maradok veled kapcsolatban.- fonja maga előtt össze karjait, miközben szinte igéző tekintettel bámul a másik szürke szempárba. 

- Legyen. Bár nem, mintha kibeszélném a pácienseim életét. Amit nem mellesleg tiltanak a törvénynek. Az intézmény pedig teljesen be van biztosítva a számodra..- válaszolja gőgösen, majd kezébe veszi újból a papírt és a pennát.- Akkor kezdjük.- mondja, mire a másik megadóan bólint egyet. 

- Nos, mint tudod, a szüleimet megölte Voldemort. Ezt követően pedig a nagynénémékhez kerültem, akik mondhatni elég nyersen bántak vele, hisz ők tudták már, hogy én mi is és ki is vagyok valójában. A leveleimet folytonosan eldugták előlem, így a Roxforti levelemet sem kaptam meg csak később. Elmenekültek velem együtt, hogy véletlenül se szerezzek tudomást önmagamról. Persze aztán Hagrid megtalált minket és az ő segítségének köszönhetően sikerült minden dolgot beszereznem a suli kezdésre. Akkor kaptam meg születésnapomra Hedwiget is, aki sajnos elpusztult a háború során. Emlékszem, hogy a Weasley család segítsége nélkül, talán sosem találtam volna meg a 9 és háromnegyedik vágányt. A vonat barátkoztam össze Ronnal és Hermioneval. Sosem felejtem azt a pillanatot, amikor megtekintettem a Roxfort épületét. Teljesen elvarázsolt és ahogy egyre beljebb és beljebb haladtunk, csak még jobban magával ragadta a szívem. Épp a lépcsőkőn haladtunk fel, amikor aztán... találkoztunk.- áll meg egy pillanatra Harry, aki eddig lehunyt szemekkel mesélt, most azonban a vele szemben ülő szőkére tekintett, aki szorgosan jegyzetelt valamit. 

- Folytasd csak.- legyint egyet kezével Draco, jegyzeteiből feltekintve. 

- Nos, tudod akkor jobbnak láttam elutasítani a barátkozásod, hisz elég durván lenézted a sárvérűeket és Ront is leszóltad. Ott kezdődött el azt hiszem, a mi elcseszett kapcsolatunk és onnantól kezdve ellenségek voltunk. Aztán jött a házbeosztási ceremónia. A Teszlek Süveg meghallgatta a kérésem és nem a Mardekérba helyezett, aminek én nagyon hálás voltam, de így később visszagondolva, talán az se lett volna olyan rossz. Utána egyszeribe minden megtörtént. A troll, a séta a tiltott rengetegben és végül a Bölcsek köve. Ott volt Edevis tükre, ami által láthattam a szüleim, még ha csak a legnagyobb vágyamat tükrözte is. Mógus professzor volt mint kiderült, minden mögött, akinek a testét megszállta Voldemort. Megakart ölni, mégis én a puszta érintésemmel legyőztem. Akkoriban sosem gondoltam volna, hogy ennyi áldozat lesz majd..- komorodik el hangja a volt griffendélesnek és arcán tökéletesen látható a gyötrelem, amit Darco egyből észre is vesz.

- Nem mondom, érdekes éved lehetett.- köszörüli meg torkát, majd leteszi kezéből a holmikat,  feláll és tölt egy kis bort poharába.- Nos, azt hiszem én jövök.- sóhajt egy nagyot, majd belekortyol italába.

- Alkoholt fogyasztasz munka időben?- nézi tágra nyílt szemekkel a fekete hajú.

- Csak téged tisztellek meg ezzel a látvánnyal.- húzza gúnyos mosolyra ajkait, majd a másik felé fordul.

- Az én életem nem lesz olyan tartalmas, mint a tiéd, de talán megelégszel vele. Akárcsak te, én is megkaptam a Roxforti levelem. Persze ez várható volt, hisz aranyvérű családból származom, mint azt tudod. Apám, mielőtt neki vágtam volna az elsős évemnek elbeszélgetett velem. Mesélt magáról az iskoláról, a tanárokról és a diákokról, ezt a beszélgetést azonban ne úgy képzeld el, mint egy idilli családét. Sosem mutatta ki felém szeretetét és ezeket is csak azért mesélte el, hogy előítéletet teremtsen bennem. Mint ahogy mondtad, igen lenéztem a sárvérűeket, hisz ezt nevelték belém és akkoriban még naiv voltam ahhoz, hogy ezt megértsem. Azonban a beszélgetésünk során, apám külön kiemelt téged és figyelmeztetett arra, hogy kerüljelek téged olyan messzire, amennyire csak lehet. De persze, a gyermeki kíváncsiságom úrrá lett rajtam és én minden áron megakartalak ismerni. Épp ezért elhatároztam, hogy oda megyek hozzád és felajánlóm barátságom, ám te keserűen elutasítottad és ezután nem tudtam máshogy közeledni feléd, csak megvetéssel és undorral. Ezért is szúrtam ki veled ott, ahol csak tudtam. Te velem ellentétben, sok mindenen mentél keresztül, már a kezdetektől. Mindenki veled akart barátkozni és megaláztál az egész évfolyam előtt. Bár inkább csak az akkori büszkeségem sértetted meg. Az év többi része unalmasan telt én nálam egyértelmű volt a Mardekárba kerülés, hisz mindegyik családtagom oda került. Lett is volna nagy botrány, ha a Süveg nem oda osztott volna be, az biztos.- a mondata befejeztével, kiüríti pohara tartalmát. 

Harry teljesen ledöbbent a hallatok miatt és kissé rosszul érezte magát amiatt, ami a múltba történt kettőjük között. Hisz talán, ha nem utasítja vissza Dracot, akkor barátok lettek volna, talán a Mardekárba került volna és talán sohasem keveredett volna az ifjabbik Malfoy a halálfalók közzé.  

- Sajnálom.. nem tudtam, hogy..- mondja bűnbánóan, azonban a volt mardekáros szavába vág. 

- Ne sajnáld, hisz rég történt. Nem ugyanakkor, mindketten csak naiv gyerekek voltunk. Egyikünk sem tudhatta, hogy mi fogja várni a jövőben. A fontos, hogy már nem vagyunk ellenségek és, most, hogy mindent tisztáztuk, eggyel kevesebb súly van a szíveden.- mosolyodik el, szürke szemei pedig csak úgy csillognak, amitől Harry kissé kezdi zavarba érezni magát, hisz még sosem látta így a szőkét. Ő is elmosolyodik, majd feláll a kényelmes kanapéból és elkezdi magára venni kabátját.

- Igazad van, valamennyivel tényleg könnyebb.- mondja lágyan újból elmosolyodva. Mióta belépett ide, szinte teljesen uralmába kerítette egy nyugodt érzés. Talán a szoba hangulatától van, hiába a mardekáros színkavalkád. Nem, nem csak a szoba az. Maga Draconak is teljesen más kisugárzása van, bár ez valószínűleg a munkájával jár.

Draco válaszgyanánt csak hümmög egyet, jegyzeteit pedig egy mappába helyezi, amit később az , Evapores varázslattal eltűntet és fiókjába helyez. 

- Nem lenne célszerű szem előtt tartani, hisz bizalmas dolgok vannak benne rólad. Akkor, a jövőhéten találkozunk, ugyan ebben az időpontban, ha meg felel.- lép elé a szőke férfi. 

- Rendben van.- bólint egyet egyetértően.- Megerősítésként, majd küldök egy baglyot.- fordul még vissza egy pillanatra az ajtóból Harry.

- Ahogy érzed.- rántja meg vállát Darco, majd megvárja amíg volt iskola társa becsukja maga után az ajtót és fáradtan rogy le az asztala mögött elhelyezkedő székbe. Teljesen kimerült és ez az egész helyzet nagyon furcsa. Képes volt megnyílni valakinek, akivel nem mellesleg csak nem rég lettek jóba. Azonban kíváncsi lesz, hogy mik derülnek még ki, a Kis Hősről, hisz igen érdekes dolgokat mesélt már is és sikerült elengednie vesztesége egyik kis darabját. 

A nap végére mindketten teljesen kimerültek, Harry hazaérve későn megebédelt, most először nem esett már olyan rosszul neki az étel, majd rávette magát egy kellemes tusolásra is, azonban arra még nem volt képes, hogy újból az ágyba aludjon, így szintén a kényelmetlen kanapén nyomta el az álom.

Draco hasonlóképp cselekedett, a házi manók meleg étellel várták haza, amiből jóízűen falatozott és miután vett egy fürdőt, az ágyba fészkelte magát, ami kissé nagynak bizonyult, így egyedül számára. Az ágyneműn még érezte Astoria kellemes illatát, aminek mindig is rabja volt, hisz a nő akár a tavaszi virágok illata, úgy illatozott mindennap. Ezért is tiltotta meg a manóknak, hogy egyenlőre tilos kimosniuk az ágyneműket, de tudta, hogy egyszer el kell engednie. 

Végül őt is elnyomta az álom, ám aznap este rémálmok gyötörték, amikben újra és újra látta felesége halálát, ahogy a földre rogy élettelen teste.