Hermione úgy is tett, ahogy ígérte. Már fél 11-kor ott állt Harry nappaliában és várta, hogy a férfi elkészüljön.

Harry a figyelem elkerülés érdekében, mugli ruhákat vett magára, hisz az a varázsvilágban nem volt mindennapos látvány, álltalában a boszorkányok és a varázslók is mind egyaránt talárban maszkálták. Ő azonban annyira nem szerette azt az öltözetet amúgy sem, mivel elég kényelmetlennek bizonyult számára, nem mellesleg most nem megy semmilyen hivatalos helyre, csak a Szent Mungóba.

- Igyekezz már, Harry!- kiabált rá Hermione karba tett kézzel.

- Még csak harminc van. Nem mellesleg időpontra megyünk, nem hiszem, hogy ha odaérnénk hamarabb, előbb bejutnék.- válaszolja a fekete hajú, miközben magára vesz egy bézs színű, kötött pulóvert.

- Van erőd hopponálni? Csak, mert nem szeretném, ha összeesve érkeznél utánnam.- lép be a kandallóba a lány.

- Mondtam, hogy jól vagyok, nem lesz gond. Nem vagyok rokkant.- bosszankodik Harry, majd eltűnik barátnője a zöld lángok között.

Mi lenne, ha nem menne? Lezárná a kandallót és tovább lehetne békésen a házban. Valóban azóta nem volt kint, mióta Ginny meghalt, de nem is vonzotta a dolog. Nem akarta, hogy az emberek oda menjenek hozzá és részvétet nyilvánítsanak, miközben sajnálkozó tekintettel néznek rá. Azonban, ha most nem megy Hermione után, a lány tuti kinyírja és még jobban nem fog leszállni róla. Harry végül nagyot sóhajtva beállt a kandallóba, majd kimondta az úti célt és nem sokkal, már a Szent Mungó elő helységében állt, volt griffendéles társa mellett.

- Azt hittem, hogy nem fogsz utánam jönni.- néz rá a lány barátjára, miközben megindulnak a recepciós pult felé.

- Megfordult a fejemben, de tudtam, ha ezt tenném sosem szállnál le rólam..- mondja, szemüvegjét megigazítva a kis megmentő.

- Helyes elgondolás.- ért egyet, majd a pulthoz érve megköszörüli torkát.- Jó reggelt. Időpontra jöttünk.- fordul az asszisztens felé.

- Kérhetnék egy nevet? Pontosan melyik osztályra is jöttek?- nézett rájuk gyanakvó tekintettel a nő.

Hermione elővesz egy borítékot a zsebéből, amit a nő felé nyújt, az pedig felnyitva elolvassa a benne rejlő páciens nevét.

- Elnézést kérek öntől, Mr. Potter!- mondja sajnálkozva, ám kissé hangosan, amit ő is észrevesz és egyből szájához kapja a kezét.- Önről minden információ bizalmas, mindannyiunkat titok tartásra köteleztek. Azonnal szólok a Gyógyítónak, hogy megérkeztek. Itt várjanak.- áll fel és egy pillanat alatt el is tűnik a lépcsőn.

- Nem kellett volna ekkora ügyet csinálni belőle..- sóhajt egy nagyot Harry, miközben megdörzsöli orrnyergét.

- De igenis kellett. Eleget szerepeltél már a címlapon. Ez mind a te érdeked.- néz rá Hermione barátjára igen erélyes tekintettel.

Harry ezzel vitatkozott volna, azonban inkább hagyta a dolgot és már csak túl akart esni az egészen. Kíváncsi volt már, hogy ki is ez a rejtélyes gyógyító, akit csak úgy istenítenek ezen a helyen. Az egyik pillanatban beugrott neki, hogy itt dolgozik volt iskolatársa, Draco Malfoy is, legalább is találkozásukkor ezt mondta. Talán összefuthat vele és beszélhetnek, majd pár szót, hisz minden bizonnyal ő sem lehet jobb passzban Harrynél.

Eközben az asszisztens is visszaérkezett pár perc múlva és elmagyarázta, hogy pontosan melyik ajtó is az és, hogy merre is találja.

- Nos, sok sikert Harry. Minden rendben lesz, jó kezekben leszel.- fordul felé Hermione, miközben megsimogatja barátja vállát.

- Rendben van.- mosolyt erőltet arcára, majd elköszönnek egymástól és megindul felfelé a lépcsőn.

Idegesen lépked végig minden egyes márvánnyal bevont lépcsőfokon, majd a második emeletre érve, elkezdi megkeresni a 22-es ajtót. A folyosó falai végig arany és ezüst színekben ragyognak, az ablakokon beszűrődő napfény pedig csak még jobban tetőzi e csillogást. Pár ajtó mellett elhaladva, végül megtalálja azt a külön álló zöld ajtót, amin ott díszeleg a szám. Mielőtt belépne a kis hős, jobban szemügyre veszi az ajtón elhelyezkedő névtáblát.

" Mr. M - Lélekgyógyító "

A zöldszeműt kissé meglepi ez a lerövidített név, hisz mi oka lenne egy ilyen jó gyógyítónak elrejtenie a nevét. Vagy csak egyszerűen akárcsak ő, kerülni akarja a felhajtást. Nagy levegőt véve egy erőteljes kopogás után, lenyomja az ajtó kilincset és belép rajta.

** ** ** **

Darco idegességében az irodájában elhelyezkedő vitrinhez lép, amiből kivesz egy üveg bort, majd önt magának egy pohárba és szinte egy nyeléssel eltünteti. Nem igazán fogta még fel, hogy az egyik betege nem lesz más, mint a híres, neves Harry Potter, a varázsvilág megmentője és régi viszály társa. Tudta, hogy szinte ugyanabban a cipőben járnak, csak épp ő maga igyekezett minden ezzel kapcsolatos érzést elnyomni, hisz nem volt arra szüksége, hogy bárki is sajnálja.

Feszülten járkált fel-alá, amikor az asszisztense megjelent és értesítette, hogy Mr. Potter megérkezett. Ezután a nő távozása után csak várt. Nem tudta mit fog eredményezni ez a dolog, hisz eddig senki nem tudta, hogy mi is a valódi munkája, persze Astoria és a szülei kivételével. Mély levegőt vett, majd az asztalnak támaszkodva hallotta meg a kopogást és látta meg az azt követő személyt belépni.

- Jó reggelt! Harry Potter vagyok.- mutatkozott be meghajolva és lehunyt szemekkel az exgriffendéles, így még csak rá sem nézve Dracora, amire a szőke eléggé fintorgó képet vágott.

- Jó reggelt, Potter..- szólalt meg gúnyos hangján, mire a másik egyből ráemelte tekintetét és csak döbbenten pislogott.

- Malfoy?..Te meg mit keresel itt?- néz rá a szőkére szúrós tekintettel, hisz nem igazán érti, hogy mit keres itt az exmardekáros férfi.

- Ne légy ilyen ostoba, Potter! De csak, hogy elkerüljük a felesleges szóváltást, én leszek a lélek gyógyítod.- mondja Draco ölbe tett kézzel.

- Ez ugye csak vicc? Pont te?- mutogat Harry az előtte álló férfira.

- Ha nem tetszik, nyugodtan el lehet menni!- förmed rá.

- Bárcsak tehetném, de meg van kötve a kezem.- válaszolja vállát megvonva a fekete hajú, majd egy nagyot sóhajtva közelebb lép a másik férfihoz.- Sajnálom, nem akartam arrogáns lenni. Békét kötöttünk és érett felnőttek vagyunk minden bizonnyal. Nem mondom, furcsa egy helyzet és ezt mindkettőnknek meg kell szokni, persze csak, ha te is hajlasz rá.- néz rá felvont szemöldökkel a szőkére.

- Nem véletlenül vagyok a lélek gyógyító, Potter. Nem pont egy magad fajta fog, majd ki rajtam.- fordul Draco az asztala felé, ahonnan elvesz egy pennát és egy papírt, majd helyet foglal a foteljában, ami egy kanapéval van szemben.- Foglalj helyet.- mutat a zöld színű kanapéra.

Harry miközben az említett helyhez sétál végig néz a szobán és, hát most sem csalódott a Malfoyos stílust illetően, mivel minden zöldben és ezüstben pompázik, ahhoz az egy aranyvérűhöz, illetve volt mardekároshoz illő. A kis hős, óvatosan helyet foglal a bársony zöld kanapén, majd a szőkére emeli újból pillantását. Annak ellenére, amit az újságok írtak, a vele szemben ülő férfin, egyáltalán nem látszódnak a bánat vagy épp a megtörtség jelei.

- Nos, akkor kezdjük.- mártja meg pennáját, majd a zöldszeműre emeli tekintetét, akiről meg kell állapítania, hogy igen rossz állapotban van, ahhoz képest ahogy utoljára látta.- Mi történt Ginnyvel?- tér egyből a lényegre.

- Muszáj egyből ezzel indítani?- kérdezi Harry lesütött szemekkel.

- Ez az oka, amiért itt vagy, nem de? Miért kérdeznék akkor másról?-néz a másikra bosszús tekintettel.

- Mert ez nem olyan egyszerű...- szorítja ökölbe a kezét.

- Csak kezd el szép lassan elmesélni. Nem kell kapkodva.- próbálja higgadtan nyugtatni a másikat, azonban Darco kezdi unni máris a másik sajnálkozását.

- Mondtam, hogy nem megy!- förmed rá Harry.

- Állítsd le magad! Nem erőltetném, ha nem lenne muszáj, de ez az útja annak, hogy túl tudj lépni rajta! De ha nem kell a segítségem, akkor nem erőlködöm és már is távozhatsz, ott az ajtó!- áll fel hirtelen a volt mardekáros, miközben erélyesen beszél.

- Nem én akartam idejönni érted? Meggyógyultam volna. Idővel, de sikerült volna egyedül is otthon. Nincs szükségem egy Malfoy kioktatására az érzelmekről!- csattan fel idegesen a zöld szemű is.

- Valóban? Menne egyedül? Lássuk csak, ha ennyire jól haladsz saját magad lelki gondjának megoldásával, akkor miért nem vetted le még a jegygyűrűt az ujjadról?- mutat a vele szemben ülő kezére és tökéletesen sikerült beletrafálnia a dolgokba.

- Azt mondtam, hogy idővel..- folytatná, miközben lehatja fejét, azonban Draco egyből közbe vág.

- Jól hallottam amit mondtál, de lásd be Potter...gyenge vagy..- mondja nyersen, majd visszaül helyére.

Harry nem szól semmit, csak mélyen gondolataiba burkolózik, miközben próbálja elengedi a másik szavait füle mellett ám hiába. Ezek a szavak teljesen felnyitották sebeit és nem tud attól a kínzó szorítástól szabadulni.

- Kezdjük elölről. Mi lenne, ha az iskolás éveiddel kezdenénk, elvégre minden gond forrása onnan ered..- ajánlja fel Draco, miközben hátrasimítja tincseit.

- Nem igazán értelek, de rendben van. Honnan kezdjem?- emeli rá a sötét hajú tekintetét.

- Amikor megtudtad, hogy ki is vagy te.- néz rá, szürke szemeit pedig a másik zöld tekintetébe mélyeszti.

Harry ugyan nem értette, hogy Darco mire céloz. Azonban Draco, már az első pillanattól kezdve, felismerte a volt griffendéles problémáját, ami nem csak felesége halála volt, hanem valami más is. Az a valami, pedig nem volt más, mint az öngyűlölet.