Hermione és Ron esküvője óta hónapok teltek el. Draco örömmel segített végig a dekorációk, illetve az ételek kiválasztásában, na de Molly sem maradhatott el mögötte, aki szintúgy sürgött-forgott minden körül. Az esküvő maga csodálatos volt és megható volt mindenki számára, még Harry szeméből is kicsúszott egy-két könnycsepp, amit azért igyekezett leleplezni, ám Draco észrevette és szorosan meg is szorította akkor kezét. A kaja isteni volt, a hangulat pedig tökéletes és végre valahára mindenki boldog volt és senki sem foglalkozott a múlttal. 

Hermionenak és Ronnak nem sokkal később egy csodálatos kislányuk született, akit Rosenak neveztek el. Csodálatos kislány volt barna hajjal és szeplős arccal. Természetesen a keresztapa szerepet Harry kapta meg, Dracoval együtt, bár inkább csak Harryre hárult ez a feladat. Ron kissé nehezen, de megbékélt Harryék kapcsolatával, még ha néha szúrta is a szemét egy pár dolog, de mélyen megtartotta magának. Azt biszont el kellett ismernie, hogy Harry boldog volt és csak ez számított neki, akárcsak Hermionenak, bár ő amugy is meg volt elégedve Dracoval. 

 Lassan három év telt el azóta, hogy Draco tökéletesen jól érezte magát Harry mellett a közös otthonukban persze. Nem volt egyszerű minden cuccát átpakolnia, de megoldották egy kis átalakítással. Szerette a törődést, amit Harrytől kapott és semmiféle panasza sem volt, semmilyen téren sem. Ám valami még hiányzott neki, de ezt is amit kigondolta meg is kapta. Mintha a másik férfi képes lett volna a gondolataiba olvasni. Az a kívánsága, pedig nem volt más, mint az, hogy örökké Harryvel lehessen. 

S, most ismét pár hónappal később, Draco a tükör előtt igazgatja mag nyakkendőjét és a tökéletesen rásimuló öltönyét. Abban a pillanatban pedig mély levegőt vesz, majd az ajtó nyitódik és szerelme kukucskál be rajta.

- Nos, hogy festek?- fordul a szőke a másik felé egy erőltetett mosollyal. 

- Csodálatosan.- lép közelebb a msáikhoz, majd egy csókot lehet ajkaira.- Ne légy ennyire ideges. Ez most a mi napuk.- simít végig a másik arcán nyugtatásként, mire a szőke beharapja ajkait, majd bólint és elindulnak kifelé a szobából. 

Kezeiket szorosan összekulcsolják, majd a belépnek a hatalmas terembe, ahol a közeli hozzátartózok örömmel vagy épp könnyes szemmel néznek végig rajtuk. Harry tanúként Ront kérte fel, még Draco Hermione mellett döntött, hisz úgy érezte, megérdemli ezt a megtiszteltetést. Bizonyára Ginnynek is ő lett volna a "koszorúslánya", ezért is érzete úgy, hogy elget tesz a dolgoknak. A Malfoy család elsőnek igen nehezen emésztette meg a dolgokat, nem egy konfliktus alakult ki Lucius és Harry vagy épp a saját fia között. De végülis belenyugodtalk a dolgokba, hiszen tudták, hogy itt az idejük túl lépni a szigorú és felesleges hagyományokon. Mindenki elhallgatott, majd jött a beszéd és mindektten fülig érő szájjal bámultak egymásra, s közben szorították egymás kezét. A kis Rose örömmel hozta a selyempárnára helyezett gyűrűket és nyújtotta keresztapja felé, aki egy homlok puszit adva elvette őket. 

Fogadalmat tettek és mindekttőjük elfogadták az ígéreteket, majd egymás ujjára húzták az aranygyűrűt, ami a napfény által hihetetlenül csillógott. Ezután pedig jöhetett az, aminek jönnie kellett. A szenvedélyes és érzelmes csók, amit soha sem fognak elfelejteni. Mindenki tapsol és újongott az úldonsült pár láttan, majd elkezdődött a vacsora, amibe Draconak egy kikötése volt, hogy az ő főételt Harrynek kell készítenie és ez természetesen úgy is lett. Bár ezentúl csak is azt fogja enni, de gondolta jobb nem vitába szállni a másikkal. Minden elképesztő volt. A fehér és csokoládé mázas tortától kezdve a táncparketten szereplő emberekig, minden. Ron örömmel tácolt egyet feleségével, majd lányával, ám Rose hamar lepattintotta és inkább Harryt, majd Dracot rángatta magával táncolni. 

Rose, miközben Harryvel táncolt egy igen meglepő kérdéssel állt elő Harrynek. 

- Harry bácsi, mi az a lelki társ?- kérdezte a lány, miközben nagy barna szemeit Harryre emelte, aki mosolyogva kapta ölébe a kislányt.

- Tudod a lelki társ, olyan, mint egy barát de annál sokkal több. Az az ember, aki jobban ismer bárki másnál a világon. Az, aki jobb emberré tesz. Mert inspirál. A lelki társ az, aki örökké elkísér utadon. Az az ember, aki elfogad és hisz benned, amikor senki más és bármi történjen mindig szeretni fogjátok egymást és ezt semmi nem tudja megváltoztatni. De erre, majd te is rájössz mikor, majd elég idős leszel.- fejezi be mondandóját, s végig a szőkét figyelte a túloldalon, aki mosolyogva nézett vissza rá, majd leteszi kezéből a kislányt.

- Köszönöm.- ad egy puszit a lány Harry arcára és sietősen édesanyjához fut. 

Harry mosolyogva nézi a kislányt és barátnőjét Hermionet, de bambulásából szerelme érintése zökkenti ki vállán. 

- Elképesztően élénk egy kislány.- mondja Draco, aki a fejét a másik vállára fekteti, miután helyet foglaltak az egyik kerti padnál. 

- Valóban az. Biztos vagyok benne, hogy az anyja természetét fogja örökölni.- neveti el magát a sötét hajú, majd lassan összekulcsolják kezeiket.- Astoria és Ginny büszkék lennének ránk.

- Biztosan.- mosolyodik el a szőke, majd szorosan befészkeli magát a másik ölébe.-Te tudod, én jobban örülök most annak, hogy te vagy mellettem.- suttogja a másik ajkaira.

- Ezzel nem vitatkozom.- húzza széles mosolyra ajkát, majd egy csókot lehelt férje szájára. Igen csak nagy öröm neki, így hívnia végre a másikat, hisz már jó ideje erre vágyott és meg is kapta. Végre úgy érezte, hogy soha többé nem kell magányosan lenni és ez így is lett. nem érzett többé semmiféle ürességet vagy bánatot a múlt miatt. Csak is a jelennek élt, akárcsak Draco. Ez volt életük legcsodásabb napja, amit sosem fognak elfelejteni addig, amíg élnek. 

- Mi lenne, ha útnak indulnánk?- kérdezi kissé huncut mosollyal arcán Draco, mire Harry egyetértően bólint, majd elköszönnek mindenkitől. 

- Vigyázzatok magatokra és jó utat.- öleli meg barátját Hermione, majd elköszönnek az egész Weasley családtól és persze a kis Rosetól, aki még kikönyörög egy cukrot Dracotól, hisz titokban mindig lapul a zsebében.

Összeszedve cuccaikat és persze magukat, kézen fogva hopponálnak el az egyik legcsodálatosabb hegyes vidékre, amit valaha a szem látott. Ám ők a táj helyett most inkább egymással foglalkoznak és Harry ölébe kapva Dracot átlépi a szoba küszöbét és egyből az ágyfelé veszi vele az irányt, ahol éhesen kapják le egymásról a ruha darabokat és falják egymás ajkát. 

A szeretetnél nincsen fontosabb a világon és erre csak úgy tudunk rájönni, ha megtaláljuk azt a személyt, akit igazán szerethetünk. 

Harry és Draco tökéletesen belátták ezt és most már örökké összetartóznak, még a szívük egy nap meg nem szünik dobogni..

De talán, még utána is..

- Vége -

Hát, íme elérkeztünk a végéhez. Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta, illetve köszönöm a rengeteg pozitív visszajelzést, amik mindig nagyon sokat segítettek nekem és inspiráltak.❤ Mindig külön élményt nyújtott olvasni a kommenteket. Kissé fájó szívvel búcsúzok el ettől a történetemtől, mivel nagyon szerettem írni. De szerencsére érkeztem nektek egy újabb Drarryval, amit a könyveim közt megtaláltok Our Secret címen. 🙋

Remélem az is elnyeri majd a tetszéseteket és legyen csodálatosan szép napotok! 🍑