Harry és Draco előkelőek voltak és kifinomultak. Mindketten igazán jól néztek ki, miközben az utolsó simításokat végezték saját magukon a hatalmas tükör előtt, ami Harry nappalijában volt. Dracoval szinte már együtt éltek, hisz a férfi csak akkor járt már haza saját otthonába, ha épp váltó ruhára volt szüksége vagy, hogy ellenőrizze nem-e érkezett levele. A háza védelme miatt nem aggódott, erős bűbájjal zárta le mindig, amin senki sem tudott volna áttörni, bár már nem voltak ellenségei. 

Miután befejezték a nyakkendőjük megkötését is, elégedett mosoly kúszott az arcukra. Harry kissé aggódott a vacsora miatt, amire jelenleg készülnek, jobban mondva inkább Ron és Draco kapcsolata miatt bujkált benne a kétely érzet. Nem vágyott arra, hogy újból egy tűzharcba keveredjen barátja és szerelme mellett, de ha erről kerül is sor Ő felkészült, akárcsak Hermione. Bármilyen durva dolgokat is vágott a fejéhez Ron akkor, nem haragudott rá. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy nem viselte könnyen a helyzetet, mégis mindenkinél előfordulnak a hirtelen érzelmi kitörések. Harry ránézve a mellette álló férfira még a lélegzete is elállt. Annyira pompásan festett, hogy újra átélte azt a pillanatot, amikor először találkoztak a hosszú évek után.  Draco haja tökéletesen hátra volt simítva, öltözéke amolyan szokásosan Malfoyos volt, s áradt róla az enyhe rózsa és egyéb édes illat, amit Harry imádott. 

- Csodálatosan festesz.- ölelte át hátulról Dracot, miközben egy csókot nyomott nyakára. 

- Te sem panaszkodhatsz.- fordult a sötét hajúval szembe, majd egy csókot nyomott ajkaira. Imádta Harry ajkait, mindig melegséggel töltötte el szívét, amikor a karjai közt lehetett. Ennél többre nem is vágyhatott volna. Mindent szeretett benne; egészen a mindig kócos hajától a kellemesen áradó szappan és menta illatáig. Mindig képes volt új dolgokat vinniük kettőjük életébe és képes volt újabbnál újabb meglepetésekkel előrukkolni, amivel mindig sikerült levennie Dracot a lábáról. 

Talán épp ezért is alkottak együtt olyan jó párt. Kiegészítették egymást. 

Elkészülve mindennel, Draco kezébe vette a browniekat, amiket együtt készítettek, majd szorosan Harry karjába kapaszkodott és hopponáltak a megadott címre. 

Harry már persze többször is járt Ronéknál, ám most kissé feszülten kopogott be a régies fenyőajtón. Nem telt bele egy perc és egy vigyorgó Hermionéval találték magukat szembe, majd egy köszönés után beléptek az otthonos házba. Ugyan még senkinek sem mondták el, hogy együtt vannak, ám úgy gondolták, hogy nincs miért tovább titkolniuk; de igazából nem is nagyon akarták. Egyszerűen csak sosem volt rá kellő alkalom arra, hogy erről beszéljenek, ám mielőtt bármilyen bejelentést is tettek volna egy hosszú és kínkeserves beszélgetés várt rájuk. Legalább is Harry így gondolta.

- Nagyon jól néztek ki. Meglepően kicsíptétek magatokat.- mondta a lány, majd a konyha felé vették az irányt, ahol szembe találkoztak egy éppen bort kortyolgató Ronnal, aki most feléjük fordulva mérte végig őket. Szinte a levegő is megdermedt a feszültségtől, de Harry meglepetésére a vörös hajú barátja, csak letette a poharat és köszönésként kezet fogott mindkettőjükkel. 

- Rég találkoztunk.- szólalt meg végül Harry, közben pedig átadták az estére szánt süteményt, majd helyet foglaltak a megterített asztalnál. 

- Valóban.- válaszolta Ron semleges arckifejezéssel, mégis megbánóan, majd újból nagyot kortyolt borába. 

- Mielőtt elkezdenénk a vacsorát, nem szeretnél valamit mondani?- bökte meg oldalról Hermione, mire lesütötte tekintetét és egy erőteljes sóhaj hagyta el száját.

- Sajnálom, hogy a múltkor olyan hülyén viselkedtem. Tudom, hogy nektek sem volt könnyű, főleg nem neked Harry, hisz még én a testvéremet vesztettem el, addig te a szerelmedet. Meg kellett volna értenem a helyzetedet, de ehelyett úgy viselkedtem, mint egy idióta.- dörzsölte meg tarkóját idegesen, ám a mellette ülő lány újból belebökött.- Tőled is elnézést kérek, Malfoy.- mondta ezt már kissé gúnyosan. 

- Nem vettem annyira zokon, ne aggódj Weasley. Velem is elszaladt a ló és nem kellett volna úgy egymásnak esnünk.- válaszolta Draco, hátradőlve a székben, amit egész kényelmesnek talált. Ron csak hümmögött egyet, majd tekintetét Harryre emelte, aki épp eddig a pillanatig fogalmazta meg magában gondolatait. 

- Nem haragszom és teljes mértékben megértelek. Időbe telt elfogadnom a helyzetet, akárcsak neked, de idővel minden könnyebb lesz. Ha nem lenne Draco, sosem tudtam volna erre a szintre eljutni, ahol most vagyok és köszönöm, hogy elfogadtátok a döntéseim. Kissé már hiányoztak ezek az esték, de örülök, hogy végre felnőttként kezeled a helyzetet Ron.- mosolyodott el a zöldszemű, majd poharat ragadott és köszöntöt mondtak az estére. 

A vacsora egyszerűnek, mégis ízletesnek bizonyult. Még Draconak is ízlett Hermione főztje, bár azt el kellett ismernie, hogy Harry főztjéhez nincsen fogható és ez a nyomába sem ér. Persze ezt mélyen csak is magában jegyezte meg. Felpezsdülten társalogtak egymással, még Ron néhai szúrós megjegyzéseim sem tudták elrontani a hangulatot. 

A vacsora végeztével a desszert került a tányérra, amibe belekóstolva Hermione teljesen ledöbbent a csodás ízvilág kapcsán. 

- Ez valami fantasztikus. Honnan szereztétek?- kérdezte a lány, miközben egy újabb falatott vett szájába.

- A receptet Harry találta, a készítésben viszont én vettem ki a nagyobb részt. Örülök, hogy ízlik.- húzta egy fél mosolyra ajkait Draco, majd érdeklődve a mellette ülő, zöld szempárjába tekintett. Harry értette a célzást, így megköszörülte a torkát, hogy egy kis figyelmet kérjen. 

Idegesen tekintett a ráfigyelő szempárokra, hiszen nem akart még egy konfliktust kialakítani barátaival. Jobban mondva csak Ronnal nem, hisz Hermione már sejtette a kapcsolatát Dracoval, szinte az elejétől kezdve. Talán hamarabb rájött az érezéseikre, mint ők maguk. Végül szorosan megszorította Draco kezét, ami az asztalon pihent, mire a lány már értette, hogy miről is lesz szó, még Ron felvont szemöldökkel kortyolt egy nagyot borába. 

- Szeretnénk elmondani nektek valamit. Az utóbbi időben mindannyian nehéz dolgokon mentünk keresztül. Ám a rosszat követte a jó és most itt vagyunk. Draco rengeteg mindenben segített nekem, de ez a segítség kölcsönös volt, azonban valami új is kialakult köztünk. Barátsággal kezdődött, de szerelem lett a vége és azt szeretném, ha elfogadnátok a kapcsolatunkat és mindenek előtt szeretném azt is tisztázni, hogy mindkettőnk szándékai komolyak.- nézett határozottan, teljes magabiztosságot sugározva. Draco egy kissé meghatódott Harry szavain, persze ezt nem mutatta ki. 

Ronnál már nem volt ilyen egyszerű a helyzet, hisz sikeresen a hallottak miatt félrenyelt és a fulladás határán volt, jegyese pedig adott neki egy jótékony hátba verést. Hermione mosolyogva fordult a két férfi felé és teljes mértékben meg volt arról győződve, hogy Harryt már jó ideje nem látta ilyen boldognak, mint most. Draconak is egy új oldalát ismerte meg, ami koránt sem hasonlított a régi önmagához. 

- Örülünk nektek, igaz Ron?- fordult most a vörös felé, aki végre összeszedte magát és még mindig próbálta meg emészteni a hallottakat. 

- Hát..öhmm..nem mondom, hogy repdesek az örömtől.- fonta össze maga előtt karjait, ám a bokájába egy erős rúgást kapott, ismét csak a mellette ülő lánytól.- De tekintve azt, hogy rég nem láttalak ilyen boldognak az utóbbi időben elfogadom, hogy Malfoyal vagy. De, ha egyszer is megbántod, akkor esküszöm, hogy...- folytatta volna a szőke felé irányult fenyegetést, de Hermione belé fojtotta a szót fenyegető tekintetével, mire inkább csak megköszörülte torkát.- Ginny büszke lenne rád..- nézett barátjára egy finom mosollyal, mire Harry is elmosolyodott. 

- Akárcsak rád és köszönöm.- nézett hálásan Hermionéra, majd felálltak az asztaltól, hogy haza induljanak, de még előtte megállították őket. 

- Nekünk is lenne egy bejelenteni valónk. Össze házasodunk.- fordult a lány feléjük tündöklő arccal, mire Harry megölelte barátnőjét és gratulált. 

- Már jó ideje terveztétek, gratulálok.- veregette vállon barátját is. 

- Szeretném, ha Draco segítene az előkészületekben, mivel nagyon jó ízlése és stílus érzéke van. Szóval, lenne kedved segíteni?- nézett rá Hermione, még mindig ugyanolyan boldog mosollyal. 

- Megtiszteltetés lenne és örömmel elfogadom.- mosolygott vissza a szőke elégedetten, majd elköszöntek egymástól. 

Harry boldogan sétált haza szeremével oldalán és élvezte az este által felgyülemlett friss levegőt. Kézen fogva sétáltak el Harry házáig, ám útközben felmerült benne egy kérdés; vagyis inkább egy döntés, amit szeretne meg tenni. Még mielőtt beléptek volna az ajtón, a sötét hajú szembefordult a szőkével, aki kérdően nézett vissza rá.

- Van valami baj?- kérdezte, mire Harry megrázta fejét. 

- Nincs, elégedett vagyok mindennel és örülök, hogy ilyen jól sikerült az este. De lenne egy fontos kérdésem..- húzta magához szorosan Dracot, aki örömmel karolta át a másik nyakát. 

- Szeretném egy új szintre emelni a kapcsolatunkat. Ezért a kérdésem az lenne, hogy szeretnél-e hozzám költőzni, Draco Malfoy?

- A legnagyobb örömmel, Harry.- mosolyodott el, majd egy csókot nyomtak egymás ajkára.- Vártam már, hogy mikor kérdezed meg.- mondta, mire Harry elnevette magát, majd felkapva ölébe szerelmét beindul a házba és a hálószobáig meg sem állt, ahol pedig egy eszméletlen  éjszakát töltöttek együtt. 

A boldogságnál nincsen fontosabb dolog az életben és ezt ők is belátták idővel. 

________________________________________________________________________________

Nos, elkészült az új rész is. Ám ez volt az utolsó előtti, a jövőhéten kikerül az utolsó rész. De mindenek előtt szeretném elmondani nektek, hogy egy új Drarryval fogok érkezni nektek, szintúgy a jövőhét folyamán, persze majd értesítelek benneteket.😄 Illetve megint csak hatalmas köszönet nektek, hogy elérte a könyv a 2k, aminek nagyon örültem!🍑 Csodálatosak vagytok.🌈