Draco másnap reggel laposakat kezdett pislogni, ám csalódottan tapogatta meg a mellette lévő üres helyet. Lassan felült, majd kinyújtóztatta végtagjait, amikor is kinyílt az ajtó és egy vigyorgó Harryvel találta magát szembe, aki épp egy tálcával érkezett meg kezében. 

- Jó reggelt!- üdvözölte a zöldszemű hatalmas mosollyal arcán, majd a másik ölébe helyzete a tálcát, ami teli s tele volt mindenféle finomsággal, miközben egy csókot lehelt a másik ajkára.

- Neked is..- suttogta Draco mosolyogva, majd a tekintetét az ételekre vezette.- Ezt mind nekem csináltad?- kérdezte, felvont szemöldökkel. 

- Igen, gondoltam a tegnapi dolgok után éhes lehetsz, így készítettem neked reggelit.- bújt oda a másik mellé, majd a kezébe véve a villát elkezdte etetni.- Mond, hogy ááá!

- Tudok magamtól is enni.- nézett bosszúsan Harryre, de azért bekapta azt a falatot.- Ez isteni. Tényleg tehetséges vagy főzés terén.- mondta a szőke, majd végül elkezdte behabzsolni a reggelit.

Miután Harry visszatért Dracohoz, már semmi kétsége sem volt afelől, hogy jól döntött. Eléggé megviselte őket ez az egész, de Draco örült, hogy Őt választotta. A reggeli végeztével mindent rendbe raktak, majd a kellemes napos idő következtében, kiültek Harry kertjébe, ahol egymáshoz bújva kortyolgatták kávéjukat. Ám tudták, hogy nem mindent tisztáztak. Draco várta, hogy Harry hozza fel a témát, ám végül belátta, hogy nem fogja. Mély levegőt vett, majd kimászott a másik öléből és szembe fordult vele.

- Figyelj, Harry. Beszélnünk kell.- nézett a másik méregzöld szemeibe.- Tudom, hogy nem szívesen beszélsz róla, de szeretném tudni, hogy miért változott meg hirtelen a döntésed? Visszakaphattad volna Ginnyt, de Te inkább engem választottál..

- Sok minden történt még távol voltam, de az ok, amiért téged választottalak egy részt, az Astoria..- süti le tekintetét egy fájdalmas grimasszal arcán. 

- Hogy..hogy jön Ő ide?- kérdezi döbbenten. 

- Úgy, hogy ha mindent visszaváltoztattam volna és mi mindketten újból a feleségeink oldalán lettünk volna, még engem a boldogság minden egyes csillogása árasztott volna el, addig téged a gyász és az üresség. Draco, Astoria meghalt volna..- emeli most végre a szőkére tekintetét, miközben megfogja kezét.

- Tudom.- jelenti ki határozottan.- Ezért is reméltem azt, hogy visszajössz..

- De mégis honnan?- Harry nem értette, hogy Draco miként szerezett arról tudomást, hogy Astoria meghalt volna. A szőke elsőnek nem válaszolt, majd felállt és bement, később pedig egy borítékkal tért vissza kezében.- Az anyámék küldtek egy levelet nekem, amit veled szerettem volna elolvasni, ám erre nem került sor. Így, ameddig te távol voltál elmentem hozzájuk és ezt a levelet adták át nekem, méghozzá Astoriatól. Olvasd el, kérlek..- adja át a borítékot, lesütött tekintettel.

Harry bizonytalanul, de elveszi azt, majd elkezdi olvasni a rövid sorokat. Mintha kifacsarták volna a szívét, miközben olvasta a szívhez szóló levelet. El sem tudta képzelni, hogy Draco milyen fájdalmakat élt volna át, ha nem így döntött volna. A levél végeztével, szorosan magához vonta a szőkét és úgy ölelte meg, mint aki rögtön kettétörik. Nem szólt egyikőjük sem semmit, csak Draco nedves könnycseppjeit érezte Harry a vállán, mire nyugtatóan hátát kezdte el simogatni. Tudta, hogy így volt a helyes. Ha most máshogy döntött volna, Draco csak még jobban összetört volna, hiába nem emlékezne semmire. 

- Sajnálom..- suttogta Harry, mire a szőke letörölte könnyeit és egy mosolyt erőltet arcára.

- Neked csodálatos életed lehetett volna. Még sem válaszoltad meg még mindig azt a kérdést, hogy miért engem választottál?- tette fel újból és határozottan. 

- Azért, mert miközben újból láttam azt, ahogy barátságot kötünk rájöttem valamire. Még hozzá arra, Draco Malfoy, hogy egy percet sem szeretnék többé nélküled tölteni..- suttogta, majd összeforrasztotta ajkaikat egy csókra. Draco nem kérdezett többet. Ennyi válasz bőven elég volt neki ahhoz, hogy lássa, a másik érzései bizony igazak és tiszták. Ám még egy valami kötötte őket a múlthoz és azt szerette volna elfelejteni és elengedni örökre. Zsebéből a régi jegygyűrűjüket vette elő. Draco úgy érezte, hogy Harry már hatalmas lépéseket tett meg kapcsolatukban, még Ő szinte semmit és most itt az ideje bizonyítania. 

- Te túl léptél Ginnyn. Nekem is itt az ideje elengedni a múltat. Gyere, menjünk.- pattant fel, majd magára vette talárját és várta, hogy a másik is kövesse. Harry nem értette a helyzetet, de örült neki, hogy Draco is képes lépni egyet kapcsolatuk felé. Szintúgy felöltözött, majd a másik karjába kapaszkodott. 

- Hová akarsz menni?- kérdezte a sötét hajú kíváncsian. 

- Oda, ahol minden elkezdődött akkor és, ami eddig csak is az én titkom volt.- válaszolta, majd szorosan magához szorította a másikat és hopponált. 

Egy hatalmas és virágokkal teli mezőre érkeztek, amit körbevettek a fák. Harry döbbenten ámult el a tájon, hisz ennél szebbet talán még sosem látott.

- Hol vagyunk?- fordult a volt mardekáros felé. 

- Messze mindentől. Ez a hely, mindig is sokat jelentett számomra. Tudod, itt kértem meg Astoria kezét...- néz fel a színtiszta kék égre, miközben arcára egy fájdalmas mosoly telepszik. A zöld szemű kezei közzé veszi a szőke selymes arcát és egy csókot lehelt ajkaira. Érezte, hogy Draco egy pillanatra megremegett. Tudta, hogy mit érez a másik és azt akarta, hogy az a fajdálom szűnjön meg mindkettőjükből örökre. A csókjuk azonban egyre hevesebb lett és egy szempillantás alatt a puha füvön találták magukat, majd Harry legördült a másikról.  

- És most?

- Várunk, hogy este legyen. Itt senki sem fog minket zavarni. Azonban az este által, mindent te is tisztábban fogsz látni.- válaszolta a szőke, miközben Harry vállára tette fejét. Az idő többi részében másról beszélgettek. Nem akarták, hogy folytonos téma legyen köztük a múlt, hisz most pont azért vannak itt, hogy elengedjék örökre. 

- Jut szembe. Hermione meghívott magához minket egy vacsorára. Ami holnap lesz.- jelenti ki a sötét hajú, hisz ténylegesen majdnem kiment a fejéből az egész. 

- Legalább Ő éretten viselkedik, nem úgy, mint a barátja. Bár gondolom Weasley is ott lesz.- mondta kissé gúnnyal itatott hangon.

- Biztosíthatlak a felől, hogy nem lesz még egyszer olyan, mint a múltkor vagy, ha mégis akkor én és Hermione fogunk közbe avatkozni és azt egyikőtök sem szeretné..- válaszolja határozottan, mire a szőke hangos nevetésben tör ki. 

- Jól van, Potter, nem lesz dráma. Vagy, ha mégis, ígérem megbüntethetsz..- húzza félvigyorra arcát és fonja fel sokat mondóan szemöldökét. 

- A tűzzel játszol, Malfoy.- suttogja a másik ajkaira, majd lágyan beléjük is harap, végül a köztük lévő távolságot, most Draco szakítja meg. 

Az este hamar rájuk szállt, akkor pedig Draco felállt és beljebb sétált a virágokkal teli mezőn, Harry szó nélkül követte őt. Mikor megállt, kezéből elővette mind a saját jegygyűrűjét, mind Harryét és a kezébe fogta.

- Itt azt idő, hogy elengedjünk mindent, ami egykor fontos volt számunkra. Harry, elmondhatatlanul hálás vagyok neked, amiért mellettem vagy és azért is, hogy újra megtanítottál szeretni. Hiszem azt, hogy a sors nem véletlenül alakította így az életünket. Feleségeink emléke örökké a szívünkben él majd, de Astoria levele nyitotta fel csak igazán a szemem és igaza volt. El kell őt engednem és nem gyötörni magam. Azt akarom, hogy tud, komolyan gondolom a kettőnk kapcsolatát és most itt az ideje, hogy ezt bizonyítsam is.- Draco egy mozdulattal elővette pálcáját, majd a levegőbe emelte a két gyűrűt és összeforrasztotta egyé. 

Harry ekkor egy másik tárgyat emelt ki a zsebéből, méghozzá az aranyon csillogó időnyerőt, amit szintén pálcájával a levegőbe emelt.  

- Többé nincs erre szükségünk. Soha többé nem akarom változtatni a jelenen..- jelenti ki határozottan Harry, miközben tekintetük egymásba gabalyodik és mindketten összefonják szabad kezeiket, majd egy határozott megsemmisítő varázslattal, a két tárgy szétporlad és a lágy szellő viszi tovább a hamu maradványait az ég felé. Mindkét férfi arcán egy lágy mosoly jelenik meg, ahogy nézik a fényesen ragyogó csillagokat, majd mély levegőt véve Harry volt iskolatársa felé fordul és mélyen tekint a szürke szempárba. 

- Soha többé nem leszel az a Draco Malfoy, akinek mindennel egyedül kell megküzdenie. Mindig melletted leszek, bármi is történjen és még valami...- húzta még közelebb magához, amennyire csak tudta.- Szeretlek, Draco Lucius Malfoy.- suttogta lágyan ajakira. 

- Én is szeretlek, Harry James Potter.- mosolyodott el meghatódottan, majd ismét megszüntette a köztük lévő távolságot és egy érzelmi csókot váltottak. 

Harry a következő pillanatban- jobban mondva még a csók közben - haza hopponáltatta magukat, miközben továbbra is egymás ajkait falták. Dracot lassan kibújtatta talárjából, majd Ő is ugyanúgy cselekedett és az ölébe kapva a szőkét, az emeletre vette az irányt. A hálószobába érve letette a másikat, majd a falnak döntötte és ott kezdte megszabadítani ruhadarabjaitól, amit persze Draco egyáltalán nem bánt, hisz hihetetlenül kívánta már Harryt és Ő sem tétlenkedett sokáig kezével. Lassan lekerült mindkettőjükről a felső, miközben Draco az ágy felé kezdte magukat tolni és rántotta magára Harryt, mihelyst kényelmesen elhelyezkedtek. Lassan elváltak egymás ajkától, a zöldszemű pedig útnak indult, hogy felfedezze a másik minden egyes apró felületét. Elsőnek a nyakával kezdte, amin néhol egy-egy piros foltot hagyott, amit Draco lágy sóhajokkal díjazott. Egyre lejjebb és lejjebb haladt, végig csókolgatva minden egyes test táját. A másik nadrágjához érve, finoman visszamászott és újból egy csókot váltottak, ám Draco jelezve türelmetlenségét összenyomta már kőkemény merevedésüket, amibe sikeresen mindkettőjük belenyögött. Harry lassan elkezdte lehámozni a másik nadrágját és alsóját, miközben Draco is ugyan így tett a zöldszemű ruhadarabjával. A szőke bólintott, mikor látta, hogy a másik engedélyt kérve nézi, s lassan megkezdte a másik tágítását, mire ugyan Draco felszisszent, így Harry lazításként csókokkal és egy más módszerrel igyekezete a másikat lazításra bírni, ami idővel sikerült is, így fájdalom mentesen tudtak tovább haladni. A szürke szempár, már a vágytól égett, amikor már úgy érezte, hogy nem bírja tovább, jelzett Harrynek, hogy elég lesz a tágításból, majd kérlelően nézett a másik izzó szempárjába. Lassan kezdett el a másikba behatolni, hisz nem akart semmiféle fájdalmat okozni, miközben próbált azért úrrá lenni saját magán is. Draco szájából egy hangos nyögés szaladt ki, majd lábaival átfogta a másik csípőjét kezeit pedig a tarkója köré fonta. Miután úgy érezte Harry, hogy a másik kellően megszokta őt lassú mozgásba kezdett, amit Draco további nyögésekkel díjazott. Testűk szinte teljesen összeolvadt a szenvedélyes szeretkezés által, s egyre gyorsabb tempót diktált mindkettőjük a másiknak, majd mielőtt mindketten elérték volna a csúcsot egy szenvedélyes csókot váltottak, még nem elérte őket az orgazmus mennyei pillanata. 

Levegő után kapkodva bámultak egymás szemébe, miután Harry mellégördült és kiszórt magukra egy tisztító bűbájt. Betakarta magukat a puha takaróval és szorosan az ölelésébe vonta a másikat.

- Csodálatos volt.- suttogta a szőke a másik mellkasába, miközben Harry egy lágy csókot nyomott a tincsei közzé. 

- Veled minden az.- válaszolta, majd mindketten fáradtan hunyták le szemeiket, míg nem elmerültek az álmok világba. 

Többé már egyikőjük sem volt sem magányos, sem pedig boldogtalan. 

Épp ellenkezőleg. Csak az egymást körülvevő szeretet érezték.