Harry kertje tündökölt az elvarázsolt lámpásoktól és gyönyörűen elrendezett rózsáktól, amiket a saját kertjéből használt fel. Izgult, hisz fogalma sem volt arról, hogy miként fog reagálni minderre a szőke, akinek még mindig a szalag fedte látását. 

- Csak óvatosan, mindjárt ott vagyunk..- tartotta meg szorosan Dracot, majd mikor leléptek a fűbe egészen a tölgyfáig sétáltak, majd ismét a ház felé fordította a másikat. 

- Levehetem?- kérdezte Draco ajkait harapdálva a kíváncsiságtól.  

- Igen, le.- válaszolta Harry ragyogó, mégis lágy mosollyal, majd finoman kioldotta az anyagot, s Draco megpillanthatta végre a meglepetését. 

Egy ideig csak némán állt, tátott szájjal. Teljesen lenyűgözte a látvány és meghatódott, hisz sosem kapott még senkitől ilyen csodálatos meglepetést. 

- Harry...ez gyönyörű..- válaszolta Darco elmosolyodva, szeme pedig a meghatódottságtól könnybe lábadt, persze igyekezte leplezni. 

- Örülök, hogy tetszik. Csak is neked készítettem mindezt.- suttogtam a másik fülébe, miközben szorosan átölelte hátulról és egy csókot nyomott nyakára. 

- Köszönöm..- fordult vele szembe Draco, majd egy forró és érzéki csókot váltottak egymással.

- Nincs még vége a meglepetéseknek..- fogta meg újból a szőke kezét, majd az asztalhoz vezette, ami teli s tele volt mindenféle desszerttel és gyönyörű fehér rózsákkal, amit a vörösben ragyogó szatén anyag, csak még jobban kiemelt. 

- Ó, szóval ez lesz a desszert.- nevetett fel Draco, majd egy epret véve kezébe, belemártotta a csokiba, egyenesen a szájához vezette és érzékien kezdte kóstolgatni. Harry ezt az akciót igen nagy figyelemmel kísérelte és nyelt egy nagyot, hisz borzasztóan csábítónak találta.

- Ott maradt egy kis csoki..- húzta szorosan magához és lágyan lenyalta a másik ajkáról az édesség maradványát, miközben néhol bele is harapott a puha és finom ajkakba. Draco elégedetten konstatálta, hogy sikerült némi hatást elérnie a másiknál, ami számára is igen kedvező volt és csak halk nyögésekkel jelezte mindezt.- Mielőtt még jobban elmerülnénk bármiben is van még itt valami..- tolta el kicsit magától Dracot, majd benyúlva az asztal alá elő vett két seprűt.- Tudod, mindig nagyon odafigyeltem, amikor meséltél nekem az életedről és arról, hogy mit szerettél volna csinálni. Tudom, hogy nagyon szeretted a kviddicset és, hogy apád nem támogatott tovább téged benne, pedig nagyon tehetséges voltál. Mit szólnál egy utolsó versenyhez? Csak mi ketten.- lépett újból közel a szőkéhez, egyik kezében a seprűket fogta, a másikban pedig a aranycikeszt. 

- Tudod Potter, amikor azt gondolná az ember, hogy több meglepetéssel már nem tudsz elődrukkolni, akkor te mégis tetőződ azt..- ragadta meg az egyik seprűt, miközben egy lágy csókot nyomott a másik ajakira.- Készülj fel, mert most nem fogok ellened veszíteni..- húzta gúnyos mosolyra az ajkait, majd a következő pillanatban már a levegőben volt a seprűn. 

- Majd meglátjuk, Malfoy.- pattant fel Harry is a seprűre, majd egymással szembe álltak és elengedte a cikeszt. 

Mindkettőjük hatalmas elszántsággal repült egy célért küzdve. Nem hagyták egymást, volt hogy néha még össze is ütköztek, ám egy durva szóváltás nem volt köztük. Hosszúra elnyúlt a verseny, de végül elkapta az egyikőjük az aranycikeszt. Méghozzá most Darco volt az, aki nyert. Diadalittasan szállt le a harmatos fűre, kezében tartva a kis arany golyót.  

- Megmondtam, hogy nem fogok veszíteni.- mondta, széles vigyorral arcán.

- Szép volt. Nem volt könnyű veled lépést tartani még ennyi év után sem.- szállt le Harry is a seprűről, miközben mosolyogva nézte a másik boldogságát. 

- Nagyon jól éreztem magam.- tette le seprűjét fáradtan, s helyet foglaltak a kint elhelyezett kényelmes kerti kanapén. Mindkettőjük homlokán a verejték csillogót, hisz eléggé kimerítette őket az a rövidke kis verseny, de bár milyen hihetetlen is, az estének még nem volt vége.

Draco Harry ölelésében vonta magát és bámultak a tiszta égen tündöklő csillagokat, közben pedig egy finom pezsgőt kortyolgattak. Nem igazán beszélgettek most, csak élvezték azt a meghitt pillanatot, amiben most vannak. Harry finoman simogatta a másik szőke tincseit, majd az egyik pillanatban letette pezsgőjét az asztalra; az epres tálca mellől előhúzott egy hosszúkás, mély zöld színű dobozt. 

- Még egy meglepetés?- emelte fel kérdően szemöldökét. 

- Ez egy kicsit személyesebb ajándék. Amikor megláttam, egyből rád gondoltam és arra, hogy mennyi mindent is köszönhetek neked. Nem csak azt, hogy kigyógyítottál a keserű bánatból, hanem azt is, hogy újból megtanítottál szeretni.- fogja meg a másik selymes kezét, majd lassan felemeli a dobozt, amiben egy ezüst nyaklánc csillog, aminek egy apró zöld smaragd kő helyezkedik el a közepén. 

Draco lélegzete ismét csak elállt és szóhoz sem jutott a csodás tárgy láttán. Milliónyi érzelem kavargott benne, hiszt tudta, hogy ez a tárgy rengeteg mindent jelent kettőjüknek. Válasz gyanánt egy csodálatos és érzelmes csókot nyomott Harry telt ajkaira. 

- Elképesztő, Harry James Potter..- suttogja mosolyogva a másik ajkaira. 

- Sosem hívtál még a teljes nevemen.

- Talán baj?

- Nem, egyáltalán nem..- húzta mosolyra akait, majd segített felhelyezni a nyakláncot a másik nyakára. 

- Gyönyörű, akárcsak ez az egész este.- simított végig medálján, majd újból egymás karjai közt találták magukat. 

A heves csókokat már érintések követték, a következő pillanatban pedig már Draco Harry alatt találta magát, miközben a sötét hajú a másik ingét kezdte kigombolni. Draco ajkai közül halk sóhajok szaladtak ki, s durván szántotta végig ujjait a másik fekete hajkoronájában. Mindkettőjük teste eléggé felhevült már; ám Harry jobbnak látta, ha egy pillanatra megáll, amikor végzett az ing kigombolásával. 

- Figyelj Draco, nem akarok semmit sem elsietni, de meg kell mondanom; hogy borzasztóan kívánlak..- suttogja a másik ajkaira, mire Draco lábait Harry csípője köré fonja és szorosan egymáshoz dörgöli ágyékukat. 

- A tiéd vagyok, Potter.- harap a másik ajkaiba, majd Harrynek sem kell több, hogy visszafogja magát, így ott folytatják, ahol agyba hagyták és Draco kezei is útnak indulnak Harry testén. 

Most már mindketten félmeztelenül fekszenek a bársony vörös kanapén, miközben a zöldszemű csókokkal hinti a szőke hófehér bőrének minden egyes részét. Épp a másik övével bíbelődik már, amikor is egy bagoly jelenik meg a semmiből; csőrében egy levéllel. 

- Vársz valakitől üzentet?- kérdezi Draco lihegve, mégis kíváncsian. 

- Nem igazán.- válaszolja bosszúsan Harry, mivel nem örül neki, hogy megzavarták a meghitt pillanatát.- A francba. Ez egy minisztériumi bagoly.- sóhajt egyet még inkább dühösen, majd leszáll a másikról és a bagolyhoz sétál, hogy elvegye csőréből a levelet.

- Minden rendben?- sétál mellé, miközben fejét finoman a másik vállára helyezi. 

- Vészhelyzet alakult ki, így most azonnal be kell mennem a Minisztériumba. Nagyon sajnálom..- túr bosszúsan hajába, majd elcsomagolja a levelet.

- Hé, ha gondolod meg várlak itt. Amúgy is, most kaptam egy kis szabad napot és hát, valamit félbe hagytunk..- lép Harry elé, miközben végig simít a másik félmeztelen testén. 

- Legközelebb nem úszod meg..- markol bele a szőke formás hátsójába, közben egy utolsó forró csókot nyom ajkaira.- Pihenj le nyugodtan, a tusolót a földszinten találod.

- Haza hopponálnék néhány dologért, ha nem bánod.- gombolja be a sietősen ingét, majd egy szempillantás alatt eltűnik. 

Draco a házába érve, gyorsan összeszed egy alvásra szükséges holmit, hisz nem igazán szeret más ruháiban mozogni. Gyorsan mindent magához hív egy pálca suhintással, majd biztonságosan lezárja a házat, ám mikor már épp indulna egy levelet tekint meg asztalán, amin a Malfoy pecsét díszeleg. Nem igazán érti ezt a váratlan levelet, hisz szüleivel már egy jó ideje nem találkozott, se nem beszélt. Utoljára a temetésen futottak össze, de akkor sem igazán elegyedtek szóba; bár nem is igazán lett volna illő. Úgy gondolta, hogy magával viszi a levelét és, majd együtt felbontják, így zakója zsebébe csúsztatta és vissza hopponált Harryhez, aki már teljesen összeszedte magát és már talárban állt az ajtóba, indulásra készen. 

- Ígérem sietek, ahogy tudok.- ölelte magához a szőkét Harry, majd egy búcsú csókot követően el is tűnt. 

Draco a fürdő felé vette az irányt, hogy lehűtse még mindig kissé felhevült testét. Tetszett neki Harry szolid stílusa, hisz Harry nem rendelkezett akkora fürdővel, mint Ő, mégis kényelmesnek érezte. Miután mindennel végzet, az emeltre vette az irányt, mivel furdalta a kíváncsiság a másik hálószobájával kapcsolatban. Ám, mikor benyitott a szobába teljesen ledöbbent. Észrevette, hogy egyáltalán nincs használva a szóba, hisz az ágy is tökéletesen érintetlen, s ekkor merült fel Dracoban az a kérdés, hogy vajon Harry hol is szokott aludni. Végül mégis úgy gondolta, hogy az ágyba fészkeli magát, így leszedve az ágyterítőt, bemászott a pihe-puha ágynemű közzé, ahol érezte a másik jellegzetes illatát és ami által mély álomba zuhant.  

** ** **

Harry egész este küzdött; nem csak a fáradtságával, hanem néhány elég veszélyes varázslóval, akik megtámadtak egy civil helységet. Hermione már az események végeztével Harry rendetlen irodájában várta őt és a helyzet kialakulásának végeredményét. Nem sokkal később meg is jelent vérző homlokkal Harry, s elgyengülve rogyott le az egyik székbe. 

- Na, hogy ment? Kiderült, hogy kik voltak az elkövetők?- kérdezte a lány, miközben a papír halmokat próbálta rendbe szedni.

- Igaz volt a hír, amit a levélben küldtek. Az fő elkövető Theodore Nott volt, akinél egy igen veszélyes és érdekes tárgyat találtunk.- masszírozta meg orrnyergét fáradtan. 

- Miféle tárgyat?- kérdezte kíváncsian Hermione, abbahagyva a pakolást. 

- Egy időnyerőt.- vette elő zsebéből, a tárgy pedig csábítóan csillogott. 

- Azóta nem láttam ilyet, amióta elpusztítottuk az összeset. Legalább is eddig azt hittük.- csodálta döbbenten az aranyon csillogó  tárgyat, majd fürtjeivel kezdett el idegesen játszani.- És valódi? Működik? Nem csak egy órás időnyerő, messzebbre is visszavisz?- kezdte Harryt elhavazni kérdéseivel. 

- Még nem tudjuk. Ott helyben is kiakartam próbálni, de végül jobbnak láttam nem kockáztatni. 

- Hát, most már a miénk. De biztos, hogy meg akarod tartani?- kérdezte felvont szemöldökkel és karba tett kézzel a lány.

- Nem hiszem, hogy lenne más választásom.- válaszolta határozottan a zöld szemű, miközben visszarejtette a tárgyat zsebébe.- Bár gondolom, gyerekkorunk óta fejlődött a varázstechnika, így biztos, hogy érhetnek vele meglepetések, ha kipróbálom.- állt fel végül a székből egy nagy sóhajt kíséretében, miközben talárjával óvatosan letörli az épp lecsorduló vért.

- Bármit is tervezz a tárgyal kapcsolatban, nem felejtsd el, hogy az időbe belepiszkálni veszélyes és igen kockázatos.- válaszolta a lány óvatosságra intve barátját.- A sebedet pedig jobb lenne minél hamarabb ellátni.

- Tudom, tisztában vagyok vele. A sebem miatt ne aggódj, most azonnal haza megyek, Draco majd segít ellátni.

- Ó, csak nem nálad töltötte az estét? Micsoda meglepetés.- húzta hatalmas mosolyra ajkait mindent tudóan.- Remélem a vacsora meghívást még nem felejtetted el.- indult meg az ajtó felé.

- Ne aggódj, nem fejetettem el.- válaszolta finoman mosolyogva, mire Hermione még egyet bólintott, majd távozott az irodából és egyenesen haza felé hopponált. 

** ** **

Draco békésen aludt az ágyban, amikor Harry haza érkezett végre. Az időnyerővel kapcsolatban elég sok kérdés merült fel benne, még sem tudta, hogy megmerje-e osztani a szőkével ötletét, aki talán nem díjazná. Sőt, valószínűleg teljesen ellene lenne, hisz azzal az ötlettel mindent megváltoztatna és átalakítana. 

Dehogy Harrynek miféle ötlet is formálódott meg az agyában? Nos, ez egy igazán bonyolult kérdés volt, mivel Harry a múltban gondolkodott, s csak is egy eseményre tudott gondolni. Az pedig nem volt más, mint Ginny halála. Mikor megszerezte, ezt a hatalmas erővel bíró tárgyat, egyből arra gondolt, hogy talán visszamehetne vele a múltba és megmenthetné Ginnyt; de még Astoriát is. Így mind a ketten visszakaphatnák a régi életüket és talán valóra válthatnák minden vágyukat. Azonban, még ha Harry erre is vágyott, Draco lehet, hogy már nem kívánná a múltat visszafordítani, hisz ők ketten már elég közel kerültek egymáshoz. Sőt, nagyon is közel. Nem akarta eldobni ezt az egészet, mégis úgy érezte, hogy talán így lenne a leghelyesebb mind kettőjük számára; élhetnék azt az életet amit elterveztek, mielőtt bármelyikük felesége meghalt volna. Nehéz döntés volt számára, sokat is rágódott rajta, miközben az irodában tartózkodott, de még haza érkezve sem hagyta nyugodni e gondolat. Fogalma sem volt arról, hogy vajon Draco hogyan reagálna erre az egészre. Talán újból betegnek nyilvánítani és újból a páciense lenne, azzal az indokkal, hogy: visszaesett a kiinduló pontba. 

A nappaliba belépve csodálkozva tekintett körbe, hisz sehol sem látta a szőkét. Még a kertben is körbenézett, nem-e ébren maradt és megvárta kint. De nem. Draco sehol nem volt, a földszinten legalább is. Kissé kíváncsian sétált fel ezután az emeltre és nyitott be hálószobájába, ahol már egy jó ideje nem töltött időt. A látványtól, szinte ledöbbent; egy alvó Dracoval találta magát szembe, aki felesége volt helyén helyezkedett el és szorosan ölelte magához Harry párnáját. Lassan és halkan lépkedett közelebb az ágyhoz, majd óvatosan leült az ő része felől és lágyan simított bele a másik kuszán álló szőke tincseibe. Harry elmosolyodott, és be kellett látni, hogy egy cseppet sem zavarja az, hogy most a szobában van és, hogy az ágyban fekszik egy olyan személlyel, aki nem a felesége. Gyorsan lehámozta magáról a ruhát, majd egy gyors tusolást követően, felvette pizsamáját és bebújt a másik férfi mellé, aki most erre laposakat kezdett pislogni és a sötét hajú vállára helyezte fejét, miközben átölelték egymást. 

- Jó sokáig tartott a munka..- suttogta álmos hangon Darco, szemeit pedig újból becsukta.- Minden rendben ment?

- Mondhatni igen, de szereztem egy kisebb sérülést.- cirógatta a másik arcát, akinek most egyből kipattantak a szemei és lerántva magukról a takarót elkezdte átvizsgálni Harry minden egyes porcikáját.- Hé, nyugi. Csak a homlokomon lett egy karcolás, de nem vészes.- ragadta meg a másik kezeit. 

- Gondolom megint vízzel próbáltad kitisztítani..- forgatja meg szemeit rosszallóan, majd pálcájával magához hív, néhány sebfertőtlenítő kenőcsőt.- Lehet egy kicsit csípni fog, de szerencsére ez egyből összehúzza a sérüléseket.- nyúlt bele ujjával a kis tégelybe, majd lágyan rákente a sebre. 

Harry nem szólt, csak mosolyogva figyelte a másikat tevékenysége közben, majd mikor végzett, szorosan magához ölelte és egy hálás csókot nyomott ajkaira. 

- Köszönöm, hogy ennyire törődsz velem.- suttogta, miután elváltak egymástól.

- Erről szól a szeretet, nem de?- kérdezett vissza a szőke gúnyos mosollyal. 

A zöldszemű, pedig kezdte igazán rosszul érezni magát, hisz tudta, hogy mindent elfog rontani, így jobbnak látta, ha nem titkolózik tovább. 

- Draco, valamit el kell mondanom..- csúszott ki az ágyból, majd talárja zsebéből elő halászta az időnyerőt és vissza mászott a szőke mellé.

- Egy időnyerő? Már jó ideje nem láttam ilyet. Apámnak is volt egy, amit gondosan elrejtett, de végül a háború után elpusztította.- nézett a másikra nagy érdeklődéssel.

- Igen, az. Tudod, most már az enyém, de fogalmam sincs, hogy mire képes, vagyis inkább, hogy mennyi időre képes visszamenni a múltban és mennyit tudsz ott ölteni.- válaszolta összeszorított ajkakkal. 

- Nos, azt valóban nem ártana kideríteni. Mi a célod vele?- s ekkor Harrynek még a szívverése is megszűnt; tudta, ha elmondja talán örökre elveszíti a szőkét, amit azonban nem akartam. Nagyon, de nagyon nem akart. Elég sokáig maradt csendben ahhoz, hogy Darco egyből odább húzódott tőle és összevont szemöldökkel nézett rá, mint aki már sejti, hogy mi lesz a válasz. 

- Vissza akarok menni a múltba, arra a napra, ahol Ginny és Astoria meghalt..- sütötte le tekintetét megbánóan és csak várt a reakcióra. 

- Szóval az a nagy terved, hogy eldobsz mindent a jelenedből, csak azért, hogy megmentsd mindkettőnk feleségét és valóra váltsd azt, ami soha nem is következett volna be.- szólalt fel igen dühösen Draco, miközben összefonta maga előtt karjait.- Elment az eszed?! 

- Tudom, hogy kockázatos, de mond, te nem szeretnéd visszakapni azt az életedet?- nézett rá újból a szőkére. 

- Tudod, Harry ha ezt egy pár hónappal ezelőtt kérdezed, gondolkodás nélkül igent mondtam volna rá. De miután megleptél ezzel a csodás estével és be kellett már előtte is látnom, hogy érzek valamit irántad, teljesen eltűnt a fájdalom és a magány belőlem. Viszont ahogy most itt hallgatlak, úgy néz ki, te mindent eldobnál. A jeleneddel együtt, engem is.- válaszolta igazán csalódottan, majd kimászni készült az ágyból, ám Harry nem hagyta és megragadta csuklóját. 

- Ne gondold azt, hogy nem érzek irántad semmit, mert épp ellenkezőleg...talán szeretlek. De tudnom kell, hogy milyen lett volna az életem másképp, mégis ez egy hatalmas döntés mindkettőnknek és nem szeretném úgy végig csinálni, hogy te nem vagy benne.- szavaiból, akárcsak Draconak a csalódottság, mégis a remény sugárzik. 

- Miért kéne nekem is beleegyeznem, mikor már láthatólag te már döntöttél..- fordul vissza egyenesen a másik zöld szemeibe bámul, s fájdalmas mosolyt húz ajkaira.- Pedig a lelkemet is odaadtam volna egyetlen percért is, amit Astoriával tölthettem volna. 

- Sajnálom..- suttogta alig hallhatóan a sötét hajú.- De talán még sem olyan egyszerű minden, mint ahogy gondoltuk.

- Nem, valóban nem az.- sóhajt egy nagyot a szőke, majd visszanyelve dühét, visszafészkeli magát a másik mellé.- Belegyezzek a döntésedbe, de egy valamit jegyezz meg. Mi talán sosem leszünk barátok az új jelenbe.

- Tudom..- húzza magához szorosan a másikat, majd egy apró csókot lehet hajkoronájába.- De, ha ez így is lesz, sosem felejtenélek el, egy percre sem, Draco Malfoy.- jelenti ki, majd egy csókot lehet ajkaira.

Másnap reggel mindketten egyszerre keltek fel, majd reggelit készítettek együtt és elfogyasztották azt. Mindkettőjük szívére hatalmas súly nehezedett, hisz kettőjük jövője most Harry kezébe került, aki, ha úgy dönt talán ez az utolsó napjuk így együtt. A reggeli közben úgy beszélgettek egymással, mint mindig, majd a befejeztével felálltak és mindent rendbe raktak. Eljött hát az idő, ugyanis Harry rendbe szedte magát, majd az időnyerőt a nyakába akasztotta. 

- Az a medál, amit adtam, bárhogy is alakuljon minden, az mindig a tiéd fog lenni.- ölelte át szorosan Dracot, amennyire csak tudta.

- Mindig magamnál fogom tartani. Egy valamit azonban soha nem felejts el, még távol vagy. A szeretet néha vakká tesz.- nézett mélyen a másik szemeibe, majd egy utolsó érzésekkel teli csókot váltottak egymással. 

Nagyon nehezen váltak el egymástól, Draco hátralépett, Harry pedig egy biztató mosolyt küldött felé. 

Az időnyerő pedig vadul kezdett pörögni. Hatalmas fénysuhanás. Zajzuhogás és megáll az idő. Aztán megfordul, hezitál egy kicsit, majd elindul visszafelé, előbb csak lassan..

Aztán egyre gyorsabban.

S Harry körbetekintve a múltban találja magát, azon a napon, amikor mindennek vége lett, de mégis valami új kezdődött.  

( Huh, szerintem még az írásaim során sosem írtam, majdnem 3000 szavas részt.😅 Bocsi, hogy ennyire megcsúsztam a résszel, de elég sok minden közbe jött és ezt a részt is ma hajnal fél 1 kor tudtam bejezni. Illetve kiderült a matek vizsgám eredménye is és hálistennek sikeresen átmentem, úgyhogy egy gonddal kevesebb. Legyen szép napotok!❤)